Szemem fénye...

Nagyon szépen köszönöm Carella!!!

http://www.isabelladenali.blogspot.com/

Akiknek küldöm:

Abby.:http://www.lovasiskola.gportal.hu/

Karamella: http://karamellasworld.blogspot.com/

Hadada: http://www.zoldmanoo.blogspot.com/

Atta: http://loveamongthecastlewalls.blogspot.com/

Wixyy13: http://osszetortsziv-wixyy13.blogspot.com/

Köszönöm mégegyszer!

11. fejezet Telefonbeszélgetés & készülődés.

Sziasztok! Meghoztam, kicsit rég volt már fejezet, de mindennel le vagyok maradva. A képet Isabellának köszönöm! Remélem tetszeni fog a fejezet, írjátok meg a véleményeteket!
Puszi
VattaCukor

4 óra telt el amióta elváltam Rosalie-tól. Beleuntam a pakolásba és felhívtam mi van vele. Két csörgés után felvette:
-Szia!–köszön. –A többiek furcsállják a dolgokat... érted, hogy értem…-hadar.
-Szia! Igen, értem. Edward nem hallja a gondolataidat, ami itt történt veled és Alice nem látta mit csináltál. De ezt előre tudtuk -mondtam.
-Igen,de Jas érzi, hogy hazudok –suttogta.
-Hol vagy most?
-A gardróbba,de várj egy kicsit,elmegyek a házból – ezután futást hallottam és Alice beront a gardróbba.
-Rose, hova akarsz menni? – Alice.
-20 perc és jövök! – kiáltotta Rose.
-Úgy is megtalállak és utánad megyek –fenyegetőzött.
-Ha adsz előnyt és megtalálsz, gyere –hallottam Rose hangján, hogy mosolyog.
-Rendben, ha megtalállak, elmondasz mindent, amit vagy amiket eltitkolsz.
-De ha nem, akkor semelyikőtök sem faggatózik –mindkettejük hangjából a komorság csengett.
-Megegyeztünk! Egy perced van! Indulj!
Rose futott, ha jól sejtem el kel rejtenem, hogy biztonságosan tudjunk beszélni.
-Bella,megtennéd,hogy…
-Már elrejtettelek, fuss olyan gyorsan, ahogy csak bírsz. Alice még nem indult el. Fél perced van – remélem, hamar elfújja a szél az illatát. Azután csak a suhanást hallottam, néha ágreccsenéseket, levelek suhogását. Fél perc után szóltam.
-Alice elindult. Merre jársz? – kérdeztem.
-Seattle felé tartok.
-Ne arra menny, hamar rád találnak az illatod alapján és több vámpír is van Seattle-ban és környékén. Holnap megyünk kivégezni őket. Ott fordulj balra! Menj egyenesen 2 km-t, majd fordulj balra és menj egyenesen.
-Hova vezetsz? És honnan tudod hol vagyok?–kíváncsiskodott.
-Nyomkövető képesség. Állj meg! – szóltam. – Már az egész család keres. Mindjárt elmegy előtted Jasper.
-Igen, látom…Oké elment, nem vett észre.
-Igen, de ha nem szólok egymásba rohantatok volna. Fuss tovább.
-Menyit kell még futni?
-Talán már fáradsz? – kacagtam fel – 2 perc és ott vagy.
-Már látom –hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Ott nem keresnének. És meg is nézheted a szobám, akár az egész házat. Apu úgy is dolgozik.Nyitva az ablakom az erdő felől, csak told fel.
-Szép házatok van.
-A tietek jobb, sokkal –mosolyogtam.
-Hányan vannak vámpírok Seattle-ben?
-Nem tudom, csak annyit, hogy feltűnően gyilkolnak és nem titkolják kilétüket.
-Ilyenkor lép közbe a Volturi. Tudom milyen. Az utolsó pillanatban intéz el mindent.
-Ssh… Edward és Esme a ház mögött rohantak el....Okés elmentek.
-Merre mennek?–Rose.
-Chrlisle és Emmett Seatle felé, Alice és Jasper az erdőt kutatja Alaszka felé. Esme és Edward a várost most hagyták el és Port Angeles felé rohannak. De szerintem menj haza és hívd fel őket, hogy otthon vagy, ne menjenek Seattle-be. Nekem mennem kell, pakolnom kell és indulunk a reptérre. Szia!–köszöntem el.
-Oké, akkor vedd le rólam a képességed! Vigyázz magadra! Szia!
-Te is! – majd kinyomtam. Épp Jane rontott be.
-Miket pakoltál? Nem kell sok minden. A hajadat is megcsinálom és a sminked is! – hadarta.
-Még semmit sem pakoltam be. És minek megcsinálni a hajam és a sminkem? – néztem rá kérdőn. Nem értem.
-Miért, mert, ha lesznek jó pasik a repülőn, flörtölünk. Ja, és hoztam barna kontaktlencsét, olyan a színe, mint emberkorodban –nyomott a kezembe egy kis dobozkát. Odasétált a szekrényemhez és turkált a ruhák között. - Ezt a kék felsőt és hozzá…ezt a csőfarmert, meg ezt a csizmát vedd fel –dobta az ágyamra a legjobb ruhákat, mellesleg a most vett kedvenceimet. – És a köpenyed nálam lesz.
Felvettem a ruhákat, s hozzá a csizmát. Nyakamba raktam a Volturis nyakláncot. Leültetett egy székre és valahonnan elővett egy sminkkészletet és egy hajvasalót. Kisimította a hajamat és lefújta hajlakkal. Felrakta a kontaktlencsémet és kisminkelt. Nem tudom, hogy milyen lett, nem engedte megnézni, csak amikor kész lett. Gyönyörűen kifestett, nem is tudtam, hogy ilyen profi..
-Köszönöm, ez gyönyörű! Hol tanultad? –nézegettem magam a tükörben.
-Láttam és olvastam pár könyvet erről. De pakoljunk pótruhát –bújt be a szekrényembe és kirakott egy hasonló összeállítást.
– Gyere, segítsünk a fiúknak öltözni –húzott kifelé a szobából, a kezében a ruhákkal. –Segíts Félixnek, laza ruhát adj rá! Ha kész vagy vele szólj! -mondta majd ment tovább.
-Félix? Hogy állsz? –néztem be az ajtón. A szekrénye előtt ült a sok ruha és köpeny között.
-Sehogy – dőlt a ruhákra.
-Engedj, segítek –löktem arrébb. A kupac legaljáig túrtam, míg megtaláltam a megfelelő ruhákat. –Ezeket vedd fel. –dobtam rá. Még mindig a földön feküdt és a fenekem nézte. – És ne nézz!
Egy Jeans Club-os koptatott farmert vett fel és egy D&G-s pólót.
-Látom, te ismered a divatot –nézett minden porcikámra. Már pipacs piros volnék, ha ember lennék.
-Jane öltöztetett fel,valamit tervez – de mit? Nem hiszem, hogy csak flörtölni akar a repülőn. De most ezzel nem kell foglalkozni. Elővettem a fiókjából hajzselét és szép tüsire megcsináltam a haját, de nem vittem túlzásba. – Szólok Jane-nek, hogy jó leszel-e így – És kimentem.
-Jane! Kész van Félix ,nézd meg! – nyitottam be Demetri szobájába.
-Oké, gyere majd a gyülekezőhelyre –szólt vissza Demetri-nek.
-Hát ez a bőrönd? – kérdeztem.
-Ebben vannak a csereruhák és a köpenyek –mondta.
-Mikor indulunk?–jött felénk Alec és végignézett rajtunk.
-Mindjárt, megnézem Félix-et és utána szólok Aronak a...tervemről –bement Félix-hez, majd ki is jött. –Jó lesz úgy. Bella, meg vannak a papírjaid és kártyáid?
-Megvannak –és már ott sem volt. Elindultam Dem szobája felé, majd beszóltam. –Indulunk, gyere! -és Félix-nek is szóltam.
-Jane? –kérdezte Félix.
-Valamit beszél Aro-val –mondtam.– De már jön is...Aro-val a nyomában.
-Látom készen álltok –nézett ránk Aro.–Hát akkor jó szórakozást.
-Mi...- mondtam volna: Milyen szórakozás?Talán az öldöklés szórakozás? De Jane közbevágott.
-Köszönjük, akkor indulunk is –hajolt meg.

Új blog

Sziasztok! Nitottunk egy új blogot Wixyy13-al! Ha van kedvetek nézzetek be oda is! http://osszetortsziv-wixyy13.blogspot.com/ most keztük el, úgyhogy még az alapok vannak csak. Ez nem Twilight alapú!

Várúnk titeket!

Puszi.

VattaCukor.

Novella / Elkövetett hibák.

Sziasztok! Hoztam egy novellát! Barátnőm írta, nekem nagyon-nagyon tetszik! Feltétlenül olvassátok el és írjatok hozzá komikat!

Puszi. VattaCukor.

Elkövetett hibák

-Damon? - Elena a könyvtárszoba ajtajában állt. Damon Salvatore felnézett a vaskos könyvből, amit épp olvasott. Vagyis csak azt hinnénk, hogy olvasott. Valójában mereven bámulta a hasábokon a szavak és mondatok áradatát, és időnként lapozott egyet, de a tudatáig nem jutott el, mit is olvasott. Még a könyv címére sem emlékezett.

- Igen? - kérdezte komoran, és a borostyánszínű itallal teli pohár után nyúlt. Elena megrémült. Damon hangjában nyoma sem volt az oly jól ismert pimaszságnak, ravaszságnak, talán vidámságnak. Komor és sötét lett. Megköszörülte a torkát.

- Hol van Stefan? Már mindenhol kerestem a városban, folyamatosan hívom, de nem veszi fel a mobilját. - a hangja remegett, és a lány maga sem állt messze a sírástól. Tudta, hogy valami történt szerelmével – az ilyet mindig, mindenki megérzi -, csak azt nem tudta, hogy mi. Azt reméltem talán bátyjától választ kap kérdésére, talán végre megnyugvást talál. De nem így lett.

- Nem tudom, merre van – morogta Damon, és a falat kezdte tanulmányozni. Valójában tudta. Hallotta, ahogy az öccse mobilja szünetlenül csörgött fent, az emeleten.Elenát rémület kerítette hatalmába. Ellökte magát az ajtófélfától, melynek eddig támaszkodott, és Damon elé lépett. A férfi felnézett, és látta, hogy a lány szeme könnytől csillog, tökéletes ajka megremeg.

- Ne hazudj nekem, Damon! - kiáltotta Elena könnyek között. A sok halk beszéd után az idősebb Salvatore láthatatlanul megborzongott.Nem akart fájdalmat okozni Elenának azzal, hogy a tudtára hozza az igazságot. Nem mondhatja el neki.Felállt a hatalmas bőrfotelből, és a lány elé lépett. Tudta, hogy képtelen lesz őt megzavarni, mert fölötte – hála az öccsének – nem hat különleges képessége. Így röviden csak annyit válaszolt:

- Stefan elment – Elena arcán egy pillanatra megkönnyebbülés futott végig, ám szemébe újra visszatért a pánik. A hangja elcsuklott

.- És hova ment?

- Azt csakis ő tudja – mondta Damon, és egy régóta nem tapasztalt érzés, bűntudat kezdett elhatalmasodni fölötte.

- És visszajön? - Elena hangjába remény vegyült. De ezt a halvány fénysugarat, ami talán megkönnyebbülést hozhatott volna a lánynak, Damon elpusztította.

- Nem.
Elenával forgott a világ. Meg kellett kapaszkodnia az asztalban, hogy el ne veszítse egyensúlyát. Könnyei végre kibuggyantak, végigfolytak gyönyörű arcán. Aztán hangosan, szívettépően felsikoltott.

- Damon! Követelem, hogy mondd meg, hol van Stefan!
Damon megremegett. Nem akarta bántani őt.

- Sajnálom, Elena, de nem tehetem. - mondta ridegen.Elenát megdöbbentette a Damon hangjából kicsendülő fagyosság. Mintha minden érzelem kihalt volna belőle. Összeszorította állkapcsát, mély levegőt vett, és próbálta visszaűzni a tudata mélyére a borzalmas rémképeket, amit befészkelték magukat az elméjébe. Végül kinyitotta a szemét, amit eddig szorosan zárva tartott, és olyan harcias, szenvedélyes pillantással nézett Damonra, hogy a férfinek elakadt a lélegzete.

- Nos – a hangja vészjóslóan halk volt és fenyegető -, ha nem segítesz megkeresni, akkor én magam nézek szét a házban, centiről centire.
A pince! - villant Damon agyába. Mire az ajtóra nézett, Elena már eltűnt. Hallotta, amint sietős léptekkel igyekszik lefelé a lépcsőn, és becsukja maga mögött az ajtót. Damon szélsebesen a lány nyomába eredt.

- Hahh! - akadt el Elena szava, mikor is Damon elállta előtte az utat. A férfi szemébe olyan ősöreg, olthatatlan szomorúság vegyült, hogy Elena torkát a sírás fojtogatta. Most már tudta, hogy elkésett. Nem kellette hozzá szavak – elég volt rápillantania Stefan bátyjának arcára, hogy tudja, már nem tudja megmenteni az életét.

- Hol van? - csak ennyit tudott kinyögni anélkül, hogy zokogásban törjön ki. Damon szeme elsötétült, és lassan végigsétált a több száz éves folyosón, egészen a pinceajtóig. Megállt előtte, keze már a kilincsen volt, és hátranézett. Elena sápadtan várt. Damon intett neki, hogy kövesse. A lány gyönge és tétova lépésekkel indult a vámpír után.
Damon kinyitotta az ajtót, és lesétált az öreg, korhadófélben lévő lépcsőn. A fáklyák már égtek a lefelé vezető úton.
Elena szíve percenként ezret vert. Verejték gyöngyözött a homlokán, a gyomra remegett a félelemtől és a rá váró borzalomtól. Erőnek erejével tette egyik lábát a másik elé, míg végre a lépcsősor aljára ért.
A látvány sokkolta. Stefan a cseresznyefa színű fapadlón feküdt – mozdulatlanul. Sötétszürke pamutpólója sötéten vöröslött a vértől, nyakán mély harapásnyomok látszódtak. Szeme csukva volt, arca békés, de hófehér. Túlságosan sápadt volt, a megszokottnál is. Nem csak mozdulatlan volt... élettelen is.
Amint ez világossá vált Elena számára, torkából valódi halálsikoly szakadt fel. A szomorú, borzalommal teli, remegő hang Damon szívéig hatolt. Leszegte fejét, és nem szólt egy árva szót sem.

- Miért? - Elena hangja úgy hasított a néma, mozdulatlan levegőbe, mint a nyílvessző. Damon megborzongott. - Miért tetted ezt, Damon?
A vámpír lassan felemelte a fejét. Szeme találkozott Elena meggyötört, könnyes, gyűlölettől izzó tekintetével.

- Nem volt más választásom. Vagy ő, vagy én – szűrte a szavakat Damon a fogán keresztül, és rég nem dobogó, élettelen szívébe egyszerre több érzés hasított: bánat, sajnálat, megbánás, harag.
- Miért? Miért nem te haltál meg? - üvöltötte zokogva Elena, és Damonra vetette magát. Ott ütötte, rúgta, karmolta, ahol érte, ám a férfi mindebből semmit nem érzett. Hagyta, hadd tombolja ki a lány magából az elfojtott dühöt, félelmet, gyűlöletet, gyászt.
- Gyűlöllek, Damon! - sikította a lány, miközben abbahagyta a férfi ütlegelését. Damonon fájdalom cikázott át, jobban égette, mint a tűz. Döbbenten meredt a lányra, aki látta, milyen hatással voltak szavai a vámpírra. Elena lassan, halkan, elnyújtva ejtette ki a szavakat, ezzel is növelve a férfi iménti fájdalmát.

- Gyűlöllek, te szörnyeteg – eme szavak alig voltak hangosabbak a sóhajnál, mégis a lány vesztét okozták.
Elena gyönge, emberi teste nem bírta a brutális, mindent elsöprő erejű ütést. Reccsenés hallatszott, a lány szeme kitágult, orrából és szájából vér buggyant ki. Remegve pillantott le saját mellkasára, melyből Damon keze látszódott ki. Tekintete utoljára a vámpír hideg, könyörtelen, vadállati pillantásával találkozott. Ahogy a férfi kihúzta kezét a lány mellkasából, miután összezúzta szívét, Elena Gilbert szeme lecsukódott, és holtan zuhant igaz szerelme mellére.
Damon tekintete kitisztult, úrrá lett a rajta eluralkodó vadállaton. A földön heverő két alakra nézett, és ekkor tudatosult benne szörnyű, megbocsáthatatlan tette: megölte saját öccsét, és szerelmüket, Elenát.

- Mit tettem? - suttogta döbbenten. Emberien.Véres kezét maga elé tartotta. Érezte rajta Elena édes, csábító illatú vérét. De most nem tört elő belőle az őrjöngő vadállat, a vérszomjas vámpír. Elnyomta egy új érzés, mely eltöltötte egész testét: borzalom a tettei után.Térdre rogyott, kezébe temette arcát.

- Nem. Nem. Nem. NEM! - fájdalmas kiáltásába beleborzongtak élők s holtak is. Hangja panaszos volt, mint a magányos farkas vonyítása a komor, hideg, téli éjeken. De kiáltása, meg a sötét éjszaka csendjébe hasított, többé nem lelt meghallgatásra.

10. fejezet

Sziasztok! Meghoztam! Várom a komikat!

10. fejezet

Ajándékosztás

/Rosalie szemszög/
3 órás volt a repülőút, és 1 óra Forks-ig kocsival. Nagyon jól éreztem magam Bellával, más volt, nem olyan amilyennek hittem. Rendes volt. Ahogy viselkedtem vele ember korában… szörnyű voltam, de megbocsájtott. Kedves volt velem. Kíváncsi leszek milyen képet fognak vágni, amikor hazaérek. Leparkoltam a ház előtt és kivettem a csomagokat. Rohantam befelé, és ahogy kinyitottam az ajtót minden szem rám szegeződött. Döbbent képet vágtak. Magamban jót nevettem az arckifejezésükön.
- Nem is láttam, hogy haza jössz – hitetlenkedett Alice. Ezen már mosolyognom kellett.
- Talán zavarok? Akkor megyek is vissza! – fordultam az ajtó felé, de Alice az utamat állta.
- Nem mész sehova! – rivallt rám Alice. És a szeme a csomagokra tapadt.
- Rose baby, hát hazajöttél? Hiányoztál! – ölelt át a mackóm. Én is visszaöleltem.
- Hoztam mindenkinek valamit! Pár kis apróság – engedtem el Emettet.
Odanyúltam egy nagy bőröndhöz és felemeltem.
- Alice, ezeket neked vettem – nyújtottam neki át. – Jasper ez a tied – adtam oda a sakktáblát a bábuival.
- Rose? – kérdezte Alice
- Igen? – fordultam felé.
- Csak egy bőröndöt kaptam? – ezen már nevetnem kellett.
- Nyisd ki – ráztam a fejem. – Esme ez a tied. Carlisle ez még jól jöhet – nyújtottam oda az ajándékokat.
- Köszönöm szívem! – ölelt meg Esme. – Tudok miből főzni az árváknak.
- Edward, ezek a tieid. Használd egészséggel! – nyújtottam át az ingeket. – Emmett, ezeket neked hoztam, lesz mit nézned! – bújtam oda hozzá.
- Köszönjük! – köszönte meg Carlisle mindenki nevében.
- Istenem! – kiáltott fel Alice. – Ezek a legújabb kollekciók! Ezeket akartam megvenni!
- Jah, és van még itt valami. Ezeket a barátnőm vette nektek – adtam oda mindenkinek Bella ajándékát.
- Apropó! Ki is a te barátnőd? És miért nem mutattad be nekem? – tette keresztbe a karját a mellein. Ilyenkor pukkancs manó. De most mit mondjak…?
- És miért nem látom a gondolataidat a kiruccanásodról? – szólalt meg először Edward.
- Talán azért mert nem gondolok rá – ajjaj, kezdenek gyanakodni – De most felmegyek, elpakolom, amiket vettem – rohantam fel a lépcsőn. Vámpírsebességgel bepakoltam a ruhákat és közben hallgatóztam.
- Valamit titkol Rose, nem mondott el mindent – suttogta Jasper.
- Én meg a gondolatait nem hallom, arról az időről, amikor nem volt itthon – mondta Edward.
- És én meg nem láttam, hogy mikor mit csinált, és hogy mikor jön haza – Alice.
Nagy pácban vagyok! Sok mindent észrevettek. Nagyon jól ismernek, és meg is változtam. Valamit kell csinálnom! Nem árulhatom el Bellát, megígértem neki!

3 és fél órával ezelőtt.
(Bella szemszöge)
Gyorsan visszaértem Volterába. Az volt a szerencsém, hogy felhős volt az ég. Így nem buktam le. Volterába érve megkerestem Jane-t. Bekopogtam hozzá.
- Gyere be! – szólt ki. Benyitottam, épp az ablaknál állt, nekem háttal.
- Szia! Hoztam valamit – mögé álltam és elővettem a ruhás táskákat. Megfordult és kíváncsian nézett rám. – Vettem pár új ruhát neked – nyújtottam át neki kettő táskát.
- Nem kellett volna, miért vetted? De azért köszönöm! – ölelt meg.
- Nincs mit, de nem is zavarlak tovább. Szia! – mentem megkeresni többieket. Demetri és Félix az udvaron volt, ezt onnan tudom, mert Demetri képességét használtam. Épp harcoltak egymással, azt sosem értem, hogy minek, hiszen ott van a vámpír memória, nem felejtik el.
- Fiúk! Hoztam valamit! – dobtam a kezükbe 1-1 nejlontáskát, teli klassz márkájú ruhákkal.
- Oh… kösz Bella! Miért kaptuk? – kérdezte Demetri.
- Jó barátaim vagytok, szerintem nem ártana pár vadonatúj ruha – indultam befelé.
- Kösz a ruhákat! – szólt utánam Félix.
- Nincs mit! – és már ott sem voltam. A vezérek irányába mentem. A trónteremben voltak, valami tárgyalásról volt szó. Megvártam, míg befejezik, majd behívatnak. Nem tartott sokáig a tárgyalásuk.
- Gyere be, Bella! – szólt ki Aro.
- Elnézést a zavarásért, csak hoztam pár ajándékot – adtam át a könyveket, ügyelve, hogy semelyikükhöz se érjek.
- Oh, nagyon szépen köszönjük – mosolyodott el Marcus.
- Nem is zavarok tovább – hajoltam meg.
- Várjál, kérlek szólj Jane-nak, Alec-nak, Félix-nek és Demetri-nek, utána gyertek vissza a trónterembe. Van egy kis feladatom a számotokra – mondta Aro.
- Rendben, mindjárt itt vagyunk – mit akarhatnak? Milyen küldetés? Mindenkit megkerestem. Jane a ruhákat pakolta, amiket most kapott, Demetri és Félix még mindig edzettek. Alec a szobájában az ágyán ült. Együtt visszamentünk a terembe és meghajoltunk.
- Akkor bele is kezdek – rakta össze a kezét Aro. Nekem erről mindig az jut eszembe, mintha Jézushoz, vagy Istenhez imádkozna. – Mostanság sok a gyilkosság Seatle-ban és környékén, több vámpír van arrafelé. El kellene mennetek Seatle-ba helyre rakni a dolgokat.
- Mikor indulnánk? – kérdezte Jane.
- Holnap hajnalban. Itt vannak a repülőjegyek. Bella neked a papírjaid, mivel a környéken laktál, ezért nem maradhatott Swan a neved – adta át az irataimat. – Menjetek és készülődjetek.
Meghajoltunk és indultunk.
- Bella várj! – szólt utánam Elezar, nyomában Carmen. – Megtévesztésképp használd a fizikai pajzsodhoz a kezedet.
- Ezt nem értem.
- Amikor kiterjeszted, és elrepülnek, csináld úgy, mintha a kezeddel csináltad volna – fejtette ki jobban.
- Értem már, de azt nem, hogy minek ez – húztam fel mindkét szemöldököm.
- Ha észreveszik, hogy a kezeddel tudod ezt csinálni, akkor a kezedre fognak menni, azt kell nekik letépni, hogy a közeledbe juthassanak. Ha letépik a karod, azt fogják hinni, hogy nem tudod használni a pajzsod, de mégis. Ezzel megtéveszted őket.
- Értek mindent! – bólintottam.
- Vigyázz magadra, Bella! Olyan vagy nekem mintha a lányom lennél. Épségben gyere haza! – ölelt magához Carmen. Én is visszaöleltem.
- Nekem meg olyan, mint egy anya. Ígérem, vigyázok magamra!
- Rendben – mosolygott rám.
- Viszlát! – mentem ki a trónteremből, fel a szobámba.

Nektek egy kis díj!

Nagyon köszönöm, hogy vagytok nekem! Köszönöm a kommenteket, sokat jelent nekem! Öt embernek nagyon-nagyon köszönöm a rendszeres kommenteket!:
Atta:http://loveamongthecastlewalls.blogspot.com/
Isabella: http://vampirsztar.blogspot.com
Friday:http://csodaszapor-friday.blogspot.com/
aaabby:http://www.lovasiskola.gportal.hu/
karamella:http://karamellasworld.blogspot.com

Blogger Szépe Díj

Köszönöm Nickyy! http://nickyy27.blogspot.com/

1.Köszönd meg.

2.Rakd ki a blogodba.

3.Írj magadról három dolgot

4.Add tovább legalább három embernek.

5.Hagyj üzenetet mindenkinél akinek tovább adtad.

3 dolog rólam:

1.Szeretem a Twilight-os dolgokat.

2.Majdnem mindegyik zenét szeretem, kivétel a musical és némelyik rock.

3.Szeretek vásárolni.

3 emberkének:

Atta:http://loveamongthecastlewalls.blogspot.com/

Karamella: http://karamellasworld.blogspot.com/

Wixyy13:http://www.misztikuslenyek.blogspot.com/

Köszi Nickyy!!! :)