Sziasztok! Itt a 24. fejezet! Befejeztem az előző fejezetek javítását, most már folytatom a fejezetek írását!: D Remélem még olvassátok a blogot, és nem reménytelenül írom tovább. Ha megkérhetlek titeket, akkor írjatok komit, vagy a chat-be véleményt a fejezetről! Ha van kérdésetek vagy ha bármit szeretnétek, akkor ide írhattok e-mailt: vattacukorr@citromail.hu
Remélem tetszeni fog a fejezet, várom a komikat!
Puszi VattaCukor♥
24. fejezet
Elindultam a Seattlei pláza felé és többen is utánafordultak az autómnak. Sokan irigykedve néztek utánam, ahogy elhatok mellettük. Hát igen.. Nem sok ilyen autót lehet kapni, hiszen én is az első szériákat vettem meg. A pláza előtt leparkoltam a legközelebbi helyre a bejárathoz és befelé vettem az irányt. Hiába volt fél 8, még így is sokan voltak a plázában. Az első üzletbe bementem, amin megakadt a szemem és rögtön a gyermek áruk felé vettem az irányt. Lily-nek vettem egy aranyos rózsaszín virágos felsőt, mellé egy világosabb rózsaszín garbót és egy fehér nadrágot. Választottam még egy őszi és téli kabátot, hozzájuk illő sálakkal. A cipőrészlegen vettem egy téli csizmát és egy sportcipőt. Elsőnek a kettő cipő között vacilláltam, de végül mind a kettőt a kosárba raktam. Úgy döntöttem, hogy veszek Lilynek még két ruhaszettet, mivel nem tudtam mikor jutok el legközelebb a plázába.
Miután Lilynek kiválasztottam a ruhákat elindultam a női részleg felé. Magamnak vettem két csőfarmert, egy fekete és egy bordó színűt. A bordó nadrághoz vettem egy fekete selyem felsőt, egy fehér csipkés blézert és egy fekete vastag magassarkú csizmát. A fekete nadrághoz vettem egy fehér csipkés trikót és egy fekete bőrdzsekit. Mivel kész lettem a ruhák kiválasztásával mentem is a kasszához fizetni és sétáltam a következő üzletbe. A kirakatok előtt sétáltam, és megláttam még egy gyönyörű csizmát. Illett az előbb vett ruháimhoz, ezért bementem a boltba és felpróbáltam egyet. Nagyon kényelmes volt, igaz a sarka magas volt, de vámpírságomnak köszönhetően tudtam benne menni. Visszatettem a dobozba a csizmát és mentem is a kasszához fizetni. Mivel mást nem akartam venni, így kimentem a plázából.
Pár srác megszólított, hogy van e kedvem velük tartani, de kedvesen visszautasítottam őket. Beraktam hátra a csomagokat, beszálltam a kocsiba és indítottam is. Láttam, hogy követtek kifele a srácok, de a gázra tapostam és Forks felé vettem az irányt. Ránéztem az órámra, ami 19:50-et mutatott, pontosnak kellene lennem. Út közben úgy döntöttem, hogy átveszem a ruháimat. Lehúzódtam az út mentén és gondolkodtam, hogy melyik együttest vegyem fel. A fekete farmerre és a fehér trikóra esett a választás. Vámpírsebességgel átöltöztem és felvettem a vastagabb sarkú csizmát. Felraktam a nyakamba a Volturis nyakláncot és a fekete köpenyem. Öltözés közben rájöttem, hogy nem állíthatok be Bellaként, mert akkor beszélnem kell Edward-al és Alice-val. De én most nem akarok, most gyűlölöm őket. A fizikai pajzsom magam köré vontam, elképzeltem egy tőlem sokban különböző lányt, akit még életemben nem láttam. Szőke hajam lett, a szemem vörösét meghagytam. Az arcomon sokat változtattam, nehogy legyen hasonló arcvonásom. Belenéztem a tükörbe és egy idegen nézett vissza rám. Hogy még másabb legyen az új külsőm, füstös szemet képzeltem el magamnak. És szerintem szép végeredmény lett. Fel sem fognak ismerni ők ketten. A többiek lehet, hogy rájönnek, de az most nem számít. Újra az órára pillantottam, 19:55. Ha kocsikázok egészen Forksig, akkor nem érek oda pontosan nyolcra. Eldöntöttem, hogy Forks mellé teleportálom magam és a kocsit. Egyáltalán nem esett nehezemre. Meg is tettem. Ismerős helyen érkeztem meg, semmi sem változott itt. Elmélázásomat Ella hangja zavarta meg:
- Bella! Most jut eszembe, hogy így is tudunk beszélni, bármekkora a távolság!
- Ella! Örülök, hogy szóltál. Nagy hasznát vehetjük ennek. De nekem most mennem kell, mindjárt ott vagyok a Cullenéknél! - hajtottam le a keskeny erdei útra.
- Okés! Szia!
- Szia! - 100-al hajtottam végig a Cullen ház felé. Közvetlen a ház előtt fékeztem le és gyorsan felvettem a kapucnimat. Most már megnézhettem a házat közelebbről. Semmit sem változott. Emberi tempóban felsétáltam a verandára, majd bekopogtam. Pár másodperc elteltével kinyílt a bejárati ajtó és Carlisleval találtam szembe magam.
- Jó estét! Miben segíthetek?
- Estét! Egy üdvözletet szeretnék átadni a mestertől és régi jó barátaitól.
- Aro-ra gondolsz?
- Igen.
- Kérlek fáradj beljebb! Összehívom a családomat, mert nem mindenki van itthon.
- Nyugodtan! Hiszen időm mint a tenger!
- Hát persze! - eresztett el egy mosolyt Carlisle. - Kérlek foglalj helyet a kanapén, szólok Esmenek és a fiamnak, hogy jöjjenek le, míg előkerítem Alice-kat.
- Nem szükséges megzavarni tevékenységüket, majd lejönnek, ha a többiek megérkeztek.
- Egy pillanat és jövök! - majd felsuhant az emeletre a dolgozószobájába és felhívta Alece-t, hogy jöjjenek haza, mert vendégük érkezett. Hallottam Alice döbbent hangját, hogy ő erről nem tudott, nem is látott és lát semmit. Carlisle befejezte a telefonbeszélgetést és lesétált Esmevel együtt.
- Megkérdezhetem, hogy hogy hívnak? - ült le Carlisle a fotel karfájára és Esme a fotelba.
- Marie, Marie Volturi.
- Hagy mutassam be feleségemet, Esmet. És mögötted a fiamat Edward Cullent. - az utolsó név hallatán megállt bennem az ütő. Nem gondoltam, hogy ő is itthon van. De most belegondolva Carlisle mondta, hogy szól Esme-nek és a fiának. Illedelmesen felálltam, éppen mutatkoztam volna be, amikor kinyílt a bejárati ajtó és belépett rajta Rose, Em, Jas és Alice.
- Apa, miért kellett hazajönnünk? Épp a vásárlás közepén tartottunk! - durcáskodott Alice, de amint meglátott elhallgatott. Kissé zavarban voltam, hogy itt áll előttem az a két személy, akik régebben még közel álltak a szívemhez.
- Elnézést a zavarásért, de üdvözletet kell átadnom a mesterem nevében.
- Ki lenne a mestered, és ami még fontosabb, ki vagy te? -kérdezte Edward, ami kicsit zavart. Semmi kedvem vele társalogni.
- Aro Volturi a mesterem, és én Marie Volturi vagyok.
- Még nem hallottam róla, hogy új tag csatlakozott volna a Volturihoz, pedig egykor én is tagja voltam - mondta Carlisle.
- Én sem láttam, és azt sem, hogy ide fog jönni hozzánk egy testőr - csilingelte Alice.
- Ez egyszerű. A Volturihoz több vámpír is csatlakozott, akiről ti nem is tudtok. Alice te meg azért nem láttad, hogy jövök, mert én nem akarom.
- De hogy? - hitetlenkedett Alice.
- Titok. De térjünk a lényegre.. Aro üdvözletét küldi az egész családnak, és kéri, hogy amint ráértek látogassátok meg őket.
- Őfelsége nem tud minket meglátogatni? Nem bírja kényelembe helyezett seggét felemelni és meglátogatni régi barátját és családját? Már luxus idetolnia képét? Ehelyett egy senkit küld, hogy átadja "üdvözletét"? Már bocs de....- nem bírtam tovább hallgatni, ahogy ócsárolja Arot és vele együtt egész Volterát. Volterra többet ért, mint Ő. Felé lendültem és nekivágtam őt a falnak, ami kidőlt Edwardal együtt. Ráesett Esme asztalára, amit jól tudtam, hogy nagyon szeret, de az asztal is összetörve esett szét.
Bella ruhája:
Bella új arca:
Komikat!: D
