29. fejezet

Jó olvasást! :3

Vattacukor♥

29. fejezet

Feszülten vártam a nagyteremben, társaimmal a Cullen család betoppanását, s hirtelen kinyílt a hatalmas ajtó. Belépésük pillanatában még nem vettek észre, mert Félix eltakart, s a legtávolabb is voltam tőlük. Viszont, ahogy a terem közepére értek, rém szegeződött a tekintetük. Még mielőtt bárki megszólalhatott volna, megállítottam az időt és szeretett családom elé sétáltam. Edward - most már ki tudom mondani a nevét - és Alice hülledezve nézte alakomat, majd csak arra lettem figyelmes, hogy Alice becsapódott testét érzetem, de én csak érzelemmentes arccal álltam szorításában.

- Bella! Mi történt? Hogy lehetséges ez? Miért nem szóltál, hogy életben vagy? - záporoztak felőle a kérdések egyszerre, de kiszakítottam magam öleléséből és nem törődve vele otthagytam lefagyott alakját.

- Örülök, hogy épségben megérkeztetek! - öleltem sorra meg őket, kivétel azt a két személyt.

- Látom a szemed is megváltozott - karolt át Carlisle, mire csak hümmögtem egyet.

- Szólni szeretnék, hogy Aro-ék nem tudják a köztünk lévő szoros kapcsolatot, így az emlékeiteket lefedem egy hamis képpel. Csak arra ügyeljetek, hogy mintha a legutóbbi látogatásunkkor találkoztunk volna elsőként.

Ez idő alatt a két kívülálló szótlanul és döbbenten figyelt mindent, s Alice hangja törte csak meg a csevejünket: 

- Ti mind tudtátok, hogy Bella életben van és vámpír? - suttogta.

- Az én kérésemre nem mondták el. Nem akartam, hogy tudjatok a kilétemről -vettem most először emberszámba, s válaszoltam készségesen.

- De miért...?

- Nem hiába nem láttatok és hallottatok bizonyos dolgokat, amikor a színen vagy emlékükben voltam - folytattam nekik háttal, majd megfordultam és belenéztem a szemükbe. Bár ne tettem volna. Szemeikben mély sajnálat, csalódottság és döbbenet látszódott, s a megtört lelkükben ezzel a tettemmel mély sebet ejtettem. Már kezdett volna elönteni a bűntudat és sajnálat, de idejében rendeztem arcfonásaim és érzelmeim. Elhessegettem minden gyengéd érzelmet feléjük és csak a sérelmeimre gondoltam, amiket ketten okoztak. Ezt követve néma csendbe burkolóztunk, majd megszólaltam: - Álljatok vissza előző testhelyzetetekbe - és én is a helyemre sétáltam. Edward azóta meg sem mozdult, hogy megpillantott, így belehallgattam gondolataiba:

~ Életben van! Én én szeretett Bellám életben van! De ez a viselkedés tőle sokként ért fel... - s azonnal kiszakadtam gondolataiból, nem akartam, hogy eltemessenek benső őrjöngő érzelmeim, inkább újra elindítottam az időt, amit talán Josh észlelt is, de inkább nem törődött vele.

- Drága Barátaim! Üdvözöllek benneteket Volterában! - sétált le Aro a trónusról, mit sem sejtve az előbb lezajlottakról.

- Szervusz Testvérem! Köszönjük szívélyes meghívásodat! - ráztak kezet, közben Aro leellenőrizte Carlisle emlékeit, melyeket hamis képekkel töltöttem ki. Aro leginkább a törvénybe ütköző dolgokat kereste, de semmire sem bukkant, így mosolyogva elengedte Carlisle kezét.

- Had mutassam be nemrégiben csatlakozott katonáinkat! Josh, Ben, Nick és kicsivel előttük, Bella, akivel már találkozhattatok az otthonotokban - miközben sorolta a neveket egyesével odaálltunk mellé. - És láttam, hogy Bellával összemértétek az erőtöket.

- Mégis mi történt? - csillant fel Caius szeme. Köztudott, hogy Caius él-hal a harcokért, de ő semmi pénzért nem mozdítaná meg egy végtagját sem.

- Sorra harcoltam az összes Cullen-el, természetesen mindegyiküket legyőztem - villantottam felé egy ezer wattos vigyort.

- Bella remek kiképzésben részesült már az első napokban - szólalt fel Marcus is. - Mintha erre teremtett volna, hogy ő vámpír legyen. Remekül megállja a helyét mindenben, és elképesztő gyorsasággal fejlődik- miközben rólam ecsetelt, a távolból meghallottam Lily szívverését és közeledő lépteinek hangját, majd nyílt az ajtó és beszaladt rajta, egyenesen a karjaim közé.

- Mamiiii - kiabálta és ölelésembe bújt.

- Mondtam, hogy most fontos megbeszélésem van - dorgáltam meg egy kicsit. - Legalább a dadád ideengedett? - kérdésem után rám emelte hatalmas "ártatlan" pilláit. - Kis csirkefogó!

- De nem engedte, hogy kimenjünk játszani!

- Hallgatnod kell a felnőttekre, Lily - csípte arcon gyengéden Aro Lily pofiját, mire ő kacagva a nyakamhoz bújt. Ezen a Cullen család igencsak meglepődött, hiszen még sohasem látták ilyen gyengédnek a királyt.

- Ezért jöttem a mamihoz, hogy kimehessek - vigyorodott el lányom.

- És hol hagytad a dadát? - raktam le a földre.

- Valahol elhagytam - mutatott az ajtó felé, mire mindenki kacagásban tört ki.

- Tudod, hogy rossz a tájékozódó képessége - simítottam meg kisfejét.

- Bocsánat! - kezdet el bűntudatában rugdosni a padlót.

- Menj, tőle kérj bocsánatot! Carmen elkísér hozzá, és kimehetsz egy kicsit játszani, míg nem esik az eső - toltam az ajtó felé és rohant is tovább, persze Carmen utána futott, emberi tempóban, majd becsukódott mögöttük az ajtó. - Elnézést a váratlan betoppanásáért.

- Tündéri egy kislány - mondta Esme. - De ő nem tudja...

- Nem tudja, hogy mi mik vagyunk és ez így is marad. Nem szegjük meg a saját törvényeinket - mondta Caius.

- Még az ott tartózkodásom alatt találtam rá - néztem a Cullen család felé, de ők ezzel már tisztában voltak, hisz régen meséltem nekik Lily-ről. - Gondjaimba vettem és elszántan felnevelem, mint saját gyermekem.

- Elbűvölő egy teremtés - mosolygott rám Rose.

- Biztos vagyok benne, hogy titeket is a szívébe fog zárni - viszonoztam mosolyát. - Alig fogjátok tudni levakarni magatokról.

- És ő is itt él a kastélyban? - kérdezte Esme.

- Egy lakrészen osztozunk. Ember tanítói is dadája vannak. Mindenben a lehető legjobbat kapja meg, hiszen ő a kis hercegnőm - és ez így is volt. Emellett nem csak én halmoztam el mindenféle aprósággal, hanem a kastélyban szinte mindenki. Nincs olyan vámpír, akit ne csavart volna az ujja köré, amit nem is bánok, mert így még nagyobb biztonságban van.

- Elég is a fecsegésből - csapta össze a tenyerét Aro. - Biztos vagyok benne, hogy nagyon elfáradtatok a hosszú úton - kacagott fel saját viccén. - Bella elkísér titeket a szobáitokba, hogy nyugodtan kipakoljatok.

Meghajoltam a királyok felé és elindultam a hosszú folyosókon, nyomomban a Cullen családdal. 

Egészen a szobákig senki sem szólalt meg, csendben követtek. Egész közeli lakrészt kaptak, mert az én és Lily részem mindössze kettővel volt csak arrébb. Ahogy beléptünk a tágas nappali részbe, onnan még különálló szobák nyíltak, és közös fürdő volt. Belépve a helyiségbe, megszólaltam:

- Mindenki kiválaszthatja a saját szobáját - intettem a csukott ajtók felé.

- Köszönjük szépen - mosolygott rám Carlisle.

- Ha bármire szükségetek lenne, csak szóljatok a folyosón lévő őrnek. De ezt szerintem tudjátok.

- Igen - ezután néma csendben maradtunk, nem tudtuk, hogy mivel is kellene folytatni a beszélgetést. A csendet egy számomra rég hallott hang szakította meg:

- Beszélhetünk? - suttogta alig hallhatóan Edward.

28. fejezet

Jó olvasást !

XOXO
VattaCukor♥

28. fejezet

A hosszas repülőúton Lily faggatott a lakhelyemről és kérte, hogy minél részletesebben írjam körül neki. Mondtam neki, hogy hercegnőkhöz illően fog ott élni és a lehető legjobb nevelésben fogom részesíteni. A gép leszállta után, taxit fogva indultunk meg Volterra felé. SMS-ben megkaptam a hírt, hogy az új kocsijaim is úton vannak ide, így mindennel megelégedve léptem be Lily kezét fogva a nagyterembe. 

A lehető legalaposabban letakartam az Elláról szóló gondolatokat, mivel azt még nem kívántam a tudtukra hozni, hogy mégis mire vagyok képes. Aro tárt karokkal várt minket, rögtön megfogta a kezem, de semmit sem hallott felőlem, így lepillantott a hátam mögé bújt kislányhoz. Kérdőn rám pillantott, mire én megadtam neki az engedélyt, hogy közelebb léphessen hozzá. Finoman kitessékeltem mögülem Lily-t és Aro azonnal a kezei közé fogta a kislány kezét és mindent megnézett vele kapcsolatban.

- Lily, had mutassam be neked Aro nagybácsit - mosolyogtam le fogadott lányomra.

- Miélt pilosz a szeme? - nézte a vámpírt közelebbről, mit sem sejtve, hogy milyen veszélyes is a közelsége.

- Családi vonások - mondtam, és előrébb vezettem, a másik két királyt is bemutatva. - Jobbról Marcus bácsit látod, és mellette Caius bácsi áll. 

- Nem tartom jó ötletnek, hogy ő is itt marad közöttünk. Főleg most, hogy az új "vendégeink" is a várban tartózkodnak. 

- Én pedig ragaszkodom hozzá, hogy velem maradhasson. Nagyon a szívemhez nőtt - makacskodtam.

- Egyet ne feledj, nem tudhat a kilétünkről - nézett keményen a szemembe Caius.

- Természetesen - hajoltam meg. - A szobámat vélem a legtökéletesebb helynek számára.

- Ahogy óhajtod, gyermekem - vette át a szót Aro. - Intézd el a dolgaidat, utána rögtön várunk vissza. 

Több se kellett nekem, karjaimba kaptam Lily-t és Lucyt is megfogtam és a szobám felé sétáltam velük gyors léptekkel. Nem tartottam lényegesnek, hogy egy másik ágyat is berakjunk a szobába, ha én is le akarnék feküdni, bőven elférünk azon a hatalmas ágyon, ami a szoba közepén terpeszkedett. A csomagjainkat szerencsére már felhozták, így csak kipakoltam a holmikat a szekrénybe. Időközben megjelent Jane is, aki megdöbbent a kislányon, aki az ágyon ugrálva fogadta. Ahogy hírül ment Lily ittléte, sok kíváncsiskodó szempár dugta be a fejét az ajtón és leste meg a hercegnőmet, aki időközben az álmok szigetére hajózott el. Nem mertem magára hagyni a tüneményt, ezért Ellát megidézve, biztonságosnak vélt terepen hagytam őket.

Gyorsan lerohantam a nagyterembe, ahol jelen volt Jane, Alec, Félix és Demetri, akit több katona fogott  le, mert egyenesen neki akart támadni az uralkodó hármasnak.

- Itt meg mi történt? - néztem csodálkozva körbe.

- Az ott - egészen eddig fel sem tűnt a négyes fogat, akiket Forks melletti erdőből hoztak haza a srácok. - Csinált valamit Demetrivel. Mást sem lát a szeme előtt, csak ránk akar támadni.

- Tom volt - vágtam rá azonnal, mire mind a négy fogoly fészkelődni kezdett.- Befolyásoló képessége van. Engem is ezzel "vett rá", hogy kövessem őket a kuckójukba. 

- Láttam, ügyesen tőrbe csaltad őket - mosolygott rám Aro, és helyeslően bólogattak a többiek.

- Szerintem veszélyes rátok nézve Tom. Ki tudja mire venne rá mást - sétáltam a négy fogoly elé, akiknek le voltak kötve a szemeik. Mindenkit bevontam a mentális pajzsom alá és levettem róluk a szemfedőt. Vergődtek a katonák kezei között, de vasmarokként tartották őket.

- Te mocskos ribanc! - üvöltött rám Tom, mire lekevertem neki egy hatalmas pofont. Kis híján kicsavarta ez is a fejét.

- Minden vagyok, de ribanc nem - néztem a szemébe. A fizikai pajzsom kiengedve hegyes szúróeszközt formáltam belőle és a hasfalának nyomtam, aminek következtében rándult egyet a fiú. - Mi legyen vele?

- Halál rá - jelentette ki a három király. Nekem sem kellett több, minden érzelem nélkül belé szúrtam pajzsom, amit hangos üvöltése követett, majd pengeszerűen kettéhasítottam a testét. A terem közepére hajítottam maradványait, majd Jane meggyújtotta. Visszasétáltam Jane-k mellé és onnan figyeltem a további eseményeket, ami csak annyi volt, hogy Aro feltette az imádott kérdését: Volna kedvetek a Volturi-hoz csatlakozni? Persze, a nemleges válasszal csak azonnali halál várt volna rájuk, így elfogadták a felkérést. De figyelmeztetve lettek, hogy egy rossz lépés és elpusztítjuk őket, bárhová is meneküljenek. Szerencsére mindhárman tudomásul vették, hogy a Volturi nem köntörfalaz, hanem beváltja ígéretét. 

Hallottam és éreztem is felőlük, hogy nem fognak semmit sem tenni a királyok ellen. De hiába is ők álltak felettük, tőlem tartottak a leginkább. Amin nem csodálkoztam, mert érzelmek nélkül öltem meg egykori társukat. Miután az utunkra bocsájtottak minket, keresgélésbe kezdtem, hogy a környék legjobb tanárait, dadáit kereshessem fel. Hamar megtaláltam a megfelelő embereket és megbeszéltem velük nekik megfelelő időpontot a találkozóra. 

- Lily ébredezik - szólt Ella és azonnal a szobánkba  rohantam. Visszaküldtem pihenni, majd leültem Lily mellé az ágyra és megsimogattam az arcát.

- Éhes vagy?

- Igen - törölgette pici szemeit.

- Akkor gyere, lesétálunk az étterembe - segítettem le az ágyról és kézen fogva elindultunk. Míg elnéztem, ahogy elfogyasztja az ételt, a gondolataimba merültem és összeírtam fejben egy listát, hogy mire is lesz szüksége  Lily-nek és Lucy-nek. Majd sötétedés után elmegyek bevásárolni ~ gondoltam, de Ella közbeszólt: 

~ Szívesen elmegyek én! Úgyis ki akarok mozdulni, ha megengeded.

~ Felőlem rendben van, de a bőröd...?

~ Én veled ellentétben nem csillogok napfény következtében. Kicsit más külsőt varázsolsz nekem és minden egyéb probléma megoldva.

~ Megbeszéltük!

- Többet nem kélek - tolta el magától a tányért Lily, ezzel megszakítva a beszélgetésünket.

- Valamit szeretnél e még?

- Lucy nem kap enni? - billentette oldalra a fejét.

- De, már elküldtem valakit az ő ennivalójáért is - kifizetve az ételt, távoztunk az étteremből és a titkos folyosón belépve előhívtam Ellát új külsővel és útjára bocsájtottam a kártyámmal.

Mivel temérdek időnk volt még estig, megmutattam Lily-nek a kastélyt, ahová már magunkkal vittük Lucy-t is. Sokan messzebbről figyelték közeledő alakunkat, volt aki köszönt, de olyan is volt, aki eliszkolt. Senkinek sem hagytam volna, hogy egy újjal is a gyermekhez érjen. Időközben Jane is csatlakozott hozzánk és meglepően jól fogadta a kislányt. Beszélgettek kicsit, és amikor Alec sétált felénk Jane megjegyezte, hogy ő egy csúnya bácsi, de Lily közölte Jane-val, hogy szerinte szép arca van, amire Alec lepacsizott a lánykával. 

Hívásom is érkezett, hogy megérkeztek az autóim, amiért elküldtem Félix-et és az észhez tért Demetrit. Velük tartott még egy katona is, mivel sehogy sem bírták volna megoldani feltűnés nélkül a három kocsi ide hozatalát. Szerencsére épségben hozták Volterába a drágáimat. A nap hátralévő része semmi érdekessel nem telt el. Este, amikor már Lily elaludt, Ella az őröket kicselezve besurrant a kastélyba és közösen elpakoltuk a vásárolt holmikat, majd igen későre, de Lucy is kapott elemózsiát. 

Az idő rohamosan telt a fejünk felett. Lily-vel nagyon közel kerültünk egymáshoz, és egyre ritkábban sírta álomba magát. Jane-val is jobban megismertük egymást, ugyanúgy, mint a többiekkel Volterában. Aro, Marcus és Caius is közelebb került hozzám. Nem is olyan veszedelmes vámpírok voltak, mint ahogy régen beállították őket a Cullen-ék. És igen, a Cullen család. Minden nap beszéltem valamelyikükkel, és boldogan állítom, hogy remekül megvannak. Ő és Alice továbbra sem tudnak a létezésemről, amit nem sajnálok. Nem áll módomban velük találkozni. A haragom feléjük nem hogy csökkent volna, inkább nőtt. Örültem, hogy ilyen sok kilométer választ el engem attól a két személytől.

Szemem színe hasonlóképpen felvette már az arany színét, ami kifejezetten tetszik Lily-nek. Tanárai, akiket fogadtam nagyszerű oktatásban részesítik. Fejlődése nagyon remekül zajlik. Oktatói mondták is, hogy következő szeptemberben csatlakozhat is az elsős évfolyamhoz. Pár hete töltötte a hatodik életévét, így annak a megünneplésén is túlestünk, amit az egész kastély ünnepelt. Annyira megkedvelték a csöpp törékeny embert, hogy úgy vigyáznak rá, mint a szemük fényére.

A képességem is nagy fejlődésen ment át. Mára már képes vagyok öt klónt létrehozni, természetesen az irányításommal hajtják végre a feladatot, de már az első teljes tudatlan klónnak úgy megörültem, hogy örömömben még Alec-et is megöleltem, aki az első elém kerülő alak volt abban a pillanatban.

De mint mindennek, annak is eljött az ideje, hogy a Cullen család idejének látta és Volterába látogat. 

Most épp az ő érkezésüket várjuk a nagyteremben, aminek egy okból kifolyólag nem örülök. Jön az a két személy is, akit ki nem állhatok a Föld kerekségén.

27. fejezet

Elérkezett a várva várt pillanat! A történet folytatása újra a színen! Jó olvasást mindenkinek!

XOXO
VattaCukor♥

27. fejezet

 /Edward szemszöge/

Hol vagy, hogyha hívlak? Miért nem fogod kezem? Hol keressem a választ? Nem ismerem magam. Fogalmam sincs, mit tegyek. Ki lesz, az ki megállít, ha marhaságot teszek? Eltűntél mellőlem. Nem. Én mentem el mellőled. Otthagytalak egyedül, elhagyva tégedet. Hajszolok egy elvet. Megfontolva mindent. Most jövök csak rá. Elbasztam a létem. Nem ölel már senki. Kérdéseim ezrek. De válaszra senki sem méltat. Hol van az ajtó kulcsa? Mely kitárja elmém. Felszabadítva engem. Átölelve testem.

Vétek, hogyha várok? Vagy vétek, hogyha lépek? Elnyelt mint a láva. Mely égeti testem. Rosszabb mint a Pokol. Hagyjátok szenvedésem. Még hogy van nekem lelkem? Már rég elhagyott, tudom. Hálát adva élek. 

- Küzdj meg velem -szakított ki gondolataimból Jasper hangja. Meglepett, hogy Jasper ilyen hirtelen állt elő ezzel az ötletével, de engem is kíváncsivá tett, hogy mégis mit tud a katona. Emmett és Carlisle is csatlakozott Jasperhez. Kisétáltak az udvarra, ahova engem is lehúzott a kíváncsiság. A szabályok ismertetése után elsőnek Emmett küzdött meg a Volturis vendégünkkel. Emmett tényleg mindent bevetett, hogy felül kerekedjen a lányon, de az könnyűszerrel leterítette. Ezután Jasper következett, akivel már jobban meggyűlt a vendégünk baja. Mégiscsak több tapasztalat állt Japser mögött, de ez sem segített azon a tényen, hogy mégis legyőzték a legjobb harcosát a családunknak. Jas utána még próbálta hátba támadni, de a lány számított erre és könnyen hárította a támadást.

Jasper után Carlisle következett, de őt is hamar leverte, ugyanúgy mint Alicet és Rose-t is. Legnagyobb meglepetésünkre még Esme is vállalta az összemérettetést, de mindannyian jól tudtuk és láttuk, hogy a katona óvatosan tette harcképtelenné nevelőanyánkat. 

- Valaki még akar egyet? - nézett körbe a nyertes.

- Ha lehet még, én is szeretnék.. - szólaltam meg pillanatnyi várakozás után. 

Teljesen ledöbbentett a váratlan látogató megjelenése. Nem elég, hogy napok óta homályba vésznek a családom gondolatai. Mintha elvágnák tőlem őket. De most meg rátett még egy lapáttal az ismeretlen lány megjelenése, aki hiába is tagadom, de gyönyörű, a maga módján. Bár közel sem olyan vonzó számomra a külseje, mint az én drága Bellámé volt, viszont valami akkor is húz az idegen felé. Kapzsi voltam az érzéseimmel kapcsolatban és nem gondoltam Bellára, mekkora veszélybe is sodrom őt ezzel, hogy magára hagyom őt, emellett, még a családom is elszakítottam tőle. Így, hogy az én balszerencsém a te boldogságod volt, most boldogtalan lettem, saját marhaságom végett.

Gondolataimból a Volturis lány támadóállása zökkentett ki. Hasonlóképpen felálltam én is vele szemben és csak vártuk a másik első lépését. Képességem felé vakvolt volt, mert az ő gondolatait sem hallottam, mint egyetlen Bellámét. Olyan hasonló volt ez az érzés, de elhessegettem az ilyen gondolatokat a fejemből, mert csak még nagyobb keserűség költözött a szívembe.

Amikor percekig egyikünk sem mozdult, megelégeltem és támadásba lendültem. Elsőnek a bordáit vettem célba, mert Jasper ott találta el őt, s azt gondoltam az érzékeny pontjának, de csalódnom kellett megérzésemben, mert még hozzá érni sem tudtam, nemhogy elkapni. Így volt ez minden egyes ütésemnél. Mindegyik elől kitért, még hajszálnyira sem tudtam hozzá érinteni ujjaim hegyét. Olyan volt, mintha direkt nem akarná, hogy hozzáérjek. 

Felbőszülve ugrottam fel az egyik felette lévő fára, de gyorsaságának és hihetetlen reflexeinek köszönhetően kiért alólam, ugrásom pillanatában és csak a földet markoltam el. Ekkor ő egy jól irányzott rúgással az erdő mélyére küldött, kidöntve ezzel az utamba kerülő fákat. Felkelni nem volt időm, de ő már felettem állt, s ruhámnál fogva emelt a magasba, mit sem törődve azzal, hogy én voltam a magasabb. Majd egy jól irányzott dobással, fellendített egy fának az ágára. Nem is láttam, mikor került a felettem magasodó faágra, mert csak azt éreztem, hogy gerincembe nyomódik magassarkújának sarka és egy erőteljes rúgással a földre kerültünk - alattam a vastag leszakadt faággal -, míg ő mindvégig a hátamon állt.

Fordult egyet, s sarka a torkomnak nyomódott, s feltettem két kezem, megadásom jeléül. Lelépett rólam és visszasétált nyugodtan a többiekhez, akik megdöbbenve nézték az imént zajlott jelenetet, én pedig mozdulni se bírtam, annyira fájtak a csontjaim. Nem sok kellett, hogy kitépje a végtagjaimat és holtan végezzem. 

/Bella szemszöge/

Nem ismertem magamra. Csak akkor tértem észhez, amikor sarkamat már torkába nyomtam és majdhogynem megöltem Őt. Ő félszegen felemelte két kezét, megadása jeléül, s én azonnal elléptem tőle. Akkor borult el így az agyam, amikor eszembe jutott, hogy magamra hagyott az erdő közepén. Nem értettem, hogy régen miért volt mégis mellettem? Hazudott, pedig sosem szeretett és csak úgy eltűnt az életemből. 

Ezután se kép se hang nem jutott el a tudatomig, csak cselekedtem, mint egy üres bábú. Egyszer sem hagytam, hogy egy pillanatra is hozzám érjen. Mindig kikerültem minden támadását, de egy idő után megunva léptem én a színre. Kicsit sem fogtam vissza az erőmet, emiatt is zúztam össze Őt kis híján teljesen. Kilépve az erdőből a megdöbbent Cullen családdal találtam szembe magam, de Ő még mindig ott feküdt, ahol hagytam. Felmértem érzelmeiket, és elkönyveltem magamban, hogy igencsak megleptem mindenkit. 

Edwardnak igencsak nagy fájdalmai voltak, de ahogy telt az idő, forrtak össze a törései és szépen lassan feltápászkodott vízszintes helyzetéből és elsétált mellettem, csatlakozva a többiekhez. Mindenki felmérte állapotát. Odasétált Carlisle mellé, aki rögtön tette is, amit tennie kellett és a helyére illesztette fia vállát, amit hagos reccsenés követett.

- Azta - hüledezett Emmett. - Te aztán nem fogtad vissza magad.

- Sajnálom, magával ragadott a hév - mosolyogtam féloldalasan a sérült félre, de Ő csak legyintett egyet.

~ Megértem, hogy milyen rosszul érezheti magát Bella, Edward tettei miatt, de ez durva volt - gondolta Jas.

~ Azt hittem meg fogja ölni - nézett rám Alice.

~ Hát, nem kell a kicsi Bellával kötözködni - Em.

~ Szívem ha dobogna, majd kiugrott volna a helyéről, amikor a két gyermekem egymásnak ugrott - Esme gondolatai meghatottak, s gyengéden rámosolyogtam, amit viszonzott.

~ Elképesztő tehetség rejtőzik Bellában - Carlisle.

~ Hű, lehet mocskos gondolat tőlem, de megérdemelted ezt, Edward - üzent testvérének Rose, mire Edward értetlenül hallgatott, de a szőkeség csak megrázta a fejét és rám pillantott. - Szép volt, Bella!

- Most, hogy mindenki megmérettette magát, idejének látom, hogy távozzak - vettem elő hivatalos hangom.

- Ugyan, nem kell sietned, szívesen látunk téged itt - mosolygott rám Carlisle.

~ Jah, egy Volturíst, SZÍVESEN? - mondta magában a magáét a gondolatolvasó.

- Nem mind láttok itt szívesen, szóval jobb ha megyek - néztem kifejezetten Őrá. - Ne feledjétek, Aro bármikor szívesen lát benneteket vendégül.

- Ahogy időnk engedi, meglátogatjuk - vettük a ház felé az irányt. A bejárati ajtóban fordultam vissza:

- El ne feledjem Aro ajánlatát! Szívesen látja csapatában a tehetséges vámpírokat - néztem rá Alice-ra, fivérére, és Jasper-ra.

- Köszönjük ajánlatát, de ez alkalommal is elutasítjuk - mosolygott rám Jasper. Válaszul csak bólintottam.

- A viszont látásra! - beszálltam a kocsiba s ideiglenes otthonom felé vettem az irányt, persze teleportálással megrövidítve az utat, hamar visszaértem, immáron saját alakomban. A lakásban az alvó Lily-re bukkantam, s utána megpillantottam eleven klónomat is.

- Üdv itthon! - mosolygott rám. - Nem gondolod, hogy kissé kegyetlen voltál szerencsétlen párához? - rögtön tudtam kire gondol, de nemet intve a fejemmel a fürdőbe vettem az irányt és ellazítottam magam egy forró zuhany alatt, ami most kimondottan megnyugtató volt. 

Hosszas ásztatás után kiléptem a tus alól és pihenni küldtem Ellát, vagyis vissza a bensőmbe, ahonnan kivált. Az este hátralévő részét magamba burkolózva töltöttem el. A nap első sugaraira nyitottam fel pilláim és csodálkozva néztem ki az alattunk elterülő tájra. Ritka alkalmak egyike, amikor errefelé kisüt a nap, de ez is mindössze fél óráig tartott, mert utána a vastag felhők eltakarták a nap sugarait. Lily első mocorgására fél kilenckor került sor, majd csak kilenckor ült fel kipihenten az ágyban. 

Egy pillanat alatt történt, hogy hirtelen eszébe jutottak elhunyt szülei és zokogásban tört ki, amit hosszas vigasztalás követett. Hogy megnyugtassam, megmutattam neki a tegnap vásárolt ruháit és ki is választotta, hogy mit vesz fel reggeli után. A délelőttöt kettesben töltöttük el, persze harmadikként ott volt Lucy is, de nyugodtan elrágcsálta az ajándék csontot. 

A délután folyamán jelent meg az ajtóban Emmett és Rosalie. Jasper otthon maradt, nehogy feltűnést keltsen, hogy Alice nélkül jönne. Rosalie a gyerek láttán gügyögni kezdett neki és meglepő módon elszórakozott vele. Mosolyogva figyeltem a kettőst, mellettem Emmettel, aki szeretettel nézte drága feleségét. Így hagytam őket magukra és mentem el a papírokért Lily-nek, ahova már korábban odatelefonált Jas, hogy úton vagyok. Szerencsére idejében elkészültek a megrendelt papírok és jeles összeget kifizetve visszamentem a lakásba.

Hosszas vacillálás után eldöntöttem, hogy holnap visszautazunk Lily-vel és Lucy-vel Volterrába. Döntésem után azonnal  lefoglaltam a repülő jegyeket és mondtam Rosaliéknak is. Hosszas búcsúzás után, ismét hárman maradtunk a laskában, de Lily kíváncsiskodni kezdett Ella után, így kisebb erőlködéssel ismét közöttünk tudhattuk. 

Miután Lily elaludt, Ellával beszélgettem és kértem, hogy mindent mondjon el, amit csak tud, de sajnos Ő is annyira tudatlan volt, mint én, és csak annyit tudott, amit már el is mondott. Kíváncsi voltam, hogy képes vagyok e még egy klónt létrehozni, amit említett, de csak egy homályos, összerogyott klónt sikerült képeznem, de az is óriási erőt kivett belőlem. Mivel Ella is elő volt híva, így egy tudat nélküli klón alkotása még nagyobb erőt vett igénybe. Vámpír létemre kimerültem a hosszas próbálkozások után, de Ella megnyugtatott, hogy már ez is előrehaladás a részemről, hogy egy megrogyott én-t tudtam létrehozni. 

A hajnal most is hamar eljött és óvatosan ébresztgettem Lily-t, hogy megyünk haza, az új otthonunkba. Ezt hallva rögtön felpattant és együttműködve öltözködni kezdett. Leadva a lakás kulcsát és kifizetve a számlákat, a repülőtér felé vettük az irányt. Útközben vettem Lily-nek és Lucy-nek harapnivalót, majd időben odaérve lecsekkoltunk és felszálltunk az első Olaszországba tartó járatra, új élet reményét mutatva meg Lily-nek.

Sziasztok!

Fogalmam sincs, hogy kezdjek neki a bocsánatkérésnek, nagyon sajnálom, amiért éveken keresztül hanyagoltam a blogokat, s még így is akadt pár olvasó, aki érdeklődött utánuk. Azoknak nagyon hálás vagyok, akik türelmesen vártak, most pedig mindent beleadok, hogy utolsó nekifutásra lezárjam a történeteket, amit még nem tudom, hogy hozok össze, de meglesz :3

Első sorban a Halál utáni szerelem c. blogom zárom le, majd azt követve a Visszatérő szerelem címűt.

Újraolvasom mindkettőnél a történeteket, kis javításokat ejtek rajtuk. ^.^

Remélem nyomon követitek a továbbiakban az eseményeket és együtt elmerülünk itt a Visszatérő szerelem-ben, kihozva belőle a maximumot! ☺

Mindkettő blogomnak új külsőt is adtam, ami remélem elnyeri a tetszéseteket! :D

XOXO
VattaCukor♥