2016. november 30., szerda

29. fejezet

Jó olvasást! :3
Vattacukor♥

29. fejezet

Feszülten vártam a nagyteremben, társaimmal a Cullen család betoppanását, s hirtelen kinyílt a hatalmas ajtó. Belépésük pillanatában még nem vettek észre, mert Félix eltakart, s a legtávolabb is voltam tőlük. Viszont, ahogy a terem közepére értek, rém szegeződött a tekintetük. Még mielőtt bárki megszólalhatott volna, megállítottam az időt és szeretett családom elé sétáltam. Edward - most már ki tudom mondani a nevét - és Alice hülledezve nézte alakomat, majd csak arra lettem figyelmes, hogy Alice becsapódott testét érzetem, de én csak érzelemmentes arccal álltam szorításában.
- Bella! Mi történt? Hogy lehetséges ez? Miért nem szóltál, hogy életben vagy? - záporoztak felőle a kérdések egyszerre, de kiszakítottam magam öleléséből és nem törődve vele otthagytam lefagyott alakját.
- Örülök, hogy épségben megérkeztetek! - öleltem sorra meg őket, kivétel azt a két személyt.
- Látom a szemed is megváltozott - karolt át Carlisle, mire csak hümmögtem egyet.
- Szólni szeretnék, hogy Aro-ék nem tudják a köztünk lévő szoros kapcsolatot, így az emlékeiteket lefedem egy hamis képpel. Csak arra ügyeljetek, hogy mintha a legutóbbi látogatásunkkor találkoztunk volna elsőként.
Ez idő alatt a két kívülálló szótlanul és döbbenten figyelt mindent, s Alice hangja törte csak meg a csevejünket: 
- Ti mind tudtátok, hogy Bella életben van és vámpír? - suttogta.
- Az én kérésemre nem mondták el. Nem akartam, hogy tudjatok a kilétemről -vettem most először emberszámba, s válaszoltam készségesen.
- De miért...?
- Nem hiába nem láttatok és hallottatok bizonyos dolgokat, amikor a színen vagy emlékükben voltam - folytattam nekik háttal, majd megfordultam és belenéztem a szemükbe. Bár ne tettem volna. Szemeikben mély sajnálat, csalódottság és döbbenet látszódott, s a megtört lelkükben ezzel a tettemmel mély sebet ejtettem. Már kezdett volna elönteni a bűntudat és sajnálat, de idejében rendeztem arcfonásaim és érzelmeim. Elhessegettem minden gyengéd érzelmet feléjük és csak a sérelmeimre gondoltam, amiket ketten okoztak. Ezt követve néma csendbe burkolóztunk, majd megszólaltam: - Álljatok vissza előző testhelyzetetekbe - és én is a helyemre sétáltam. Edward azóta meg sem mozdult, hogy megpillantott, így belehallgattam gondolataiba:
~ Életben van! Én én szeretett Bellám életben van! De ez a viselkedés tőle sokként ért fel... - s azonnal kiszakadtam gondolataiból, nem akartam, hogy eltemessenek benső őrjöngő érzelmeim, inkább újra elindítottam az időt, amit talán Josh észlelt is, de inkább nem törődött vele.
- Drága Barátaim! Üdvözöllek benneteket Volterában! - sétált le Aro a trónusról, mit sem sejtve az előbb lezajlottakról.
- Szervusz Testvérem! Köszönjük szívélyes meghívásodat! - ráztak kezet, közben Aro leellenőrizte Carlisle emlékeit, melyeket hamis képekkel töltöttem ki. Aro leginkább a törvénybe ütköző dolgokat kereste, de semmire sem bukkant, így mosolyogva elengedte Carlisle kezét.
- Had mutassam be nemrégiben csatlakozott katonáinkat! Josh, Ben, Nick és kicsivel előttük, Bella, akivel már találkozhattatok az otthonotokban - miközben sorolta a neveket egyesével odaálltunk mellé. - És láttam, hogy Bellával összemértétek az erőtöket.
- Mégis mi történt? - csillant fel Caius szeme. Köztudott, hogy Caius él-hal a harcokért, de ő semmi pénzért nem mozdítaná meg egy végtagját sem.
- Sorra harcoltam az összes Cullen-el, természetesen mindegyiküket legyőztem - villantottam felé egy ezer wattos vigyort.
- Bella remek kiképzésben részesült már az első napokban - szólalt fel Marcus is. - Mintha erre teremtett volna, hogy ő vámpír legyen. Remekül megállja a helyét mindenben, és elképesztő gyorsasággal fejlődik- miközben rólam ecsetelt, a távolból meghallottam Lily szívverését és közeledő lépteinek hangját, majd nyílt az ajtó és beszaladt rajta, egyenesen a karjaim közé.
- Mamiiii - kiabálta és ölelésembe bújt.
- Mondtam, hogy most fontos megbeszélésem van - dorgáltam meg egy kicsit. - Legalább a dadád ideengedett? - kérdésem után rám emelte hatalmas "ártatlan" pilláit. - Kis csirkefogó!
- De nem engedte, hogy kimenjünk játszani!
- Hallgatnod kell a felnőttekre, Lily - csípte arcon gyengéden Aro Lily pofiját, mire ő kacagva a nyakamhoz bújt. Ezen a Cullen család igencsak meglepődött, hiszen még sohasem látták ilyen gyengédnek a királyt.
- Ezért jöttem a mamihoz, hogy kimehessek - vigyorodott el lányom.
- És hol hagytad a dadát? - raktam le a földre.
- Valahol elhagytam - mutatott az ajtó felé, mire mindenki kacagásban tört ki.
- Tudod, hogy rossz a tájékozódó képessége - simítottam meg kisfejét.
- Bocsánat! - kezdet el bűntudatában rugdosni a padlót.
- Menj, tőle kérj bocsánatot! Carmen elkísér hozzá, és kimehetsz egy kicsit játszani, míg nem esik az eső - toltam az ajtó felé és rohant is tovább, persze Carmen utána futott, emberi tempóban, majd becsukódott mögöttük az ajtó. - Elnézést a váratlan betoppanásáért.
- Tündéri egy kislány - mondta Esme. - De ő nem tudja...
- Nem tudja, hogy mi mik vagyunk és ez így is marad. Nem szegjük meg a saját törvényeinket - mondta Caius.
- Még az ott tartózkodásom alatt találtam rá - néztem a Cullen család felé, de ők ezzel már tisztában voltak, hisz régen meséltem nekik Lily-ről. - Gondjaimba vettem és elszántan felnevelem, mint saját gyermekem.
- Elbűvölő egy teremtés - mosolygott rám Rose.
- Biztos vagyok benne, hogy titeket is a szívébe fog zárni - viszonoztam mosolyát. - Alig fogjátok tudni levakarni magatokról.
- És ő is itt él a kastélyban? - kérdezte Esme.
- Egy lakrészen osztozunk. Ember tanítói is dadája vannak. Mindenben a lehető legjobbat kapja meg, hiszen ő a kis hercegnőm - és ez így is volt. Emellett nem csak én halmoztam el mindenféle aprósággal, hanem a kastélyban szinte mindenki. Nincs olyan vámpír, akit ne csavart volna az ujja köré, amit nem is bánok, mert így még nagyobb biztonságban van.
- Elég is a fecsegésből - csapta össze a tenyerét Aro. - Biztos vagyok benne, hogy nagyon elfáradtatok a hosszú úton - kacagott fel saját viccén. - Bella elkísér titeket a szobáitokba, hogy nyugodtan kipakoljatok.
Meghajoltam a királyok felé és elindultam a hosszú folyosókon, nyomomban a Cullen családdal. 
Egészen a szobákig senki sem szólalt meg, csendben követtek. Egész közeli lakrészt kaptak, mert az én és Lily részem mindössze kettővel volt csak arrébb. Ahogy beléptünk a tágas nappali részbe, onnan még különálló szobák nyíltak, és közös fürdő volt. Belépve a helyiségbe, megszólaltam:
- Mindenki kiválaszthatja a saját szobáját - intettem a csukott ajtók felé.
- Köszönjük szépen - mosolygott rám Carlisle.
- Ha bármire szükségetek lenne, csak szóljatok a folyosón lévő őrnek. De ezt szerintem tudjátok.
- Igen - ezután néma csendben maradtunk, nem tudtuk, hogy mivel is kellene folytatni a beszélgetést. A csendet egy számomra rég hallott hang szakította meg:
- Beszélhetünk? - suttogta alig hallhatóan Edward.

2 megjegyzés:

demon írta...

isteni isteni kiváncsi leszek a beszélgetésre

Mizi Margueron írta...

VIKTÓRIA ÖDÖN én megsérült és szívű, amikor egy nagy probléma merült fel a házasságban hét hónappal ezelőtt, köztem és a férjem között. olyan szörnyű volt az ügyet bíróság a válás. Azt mondta, soha többé nem akart velem maradni, s nem szeretett volna többé. Így csomagolni ki a házat, és velem és a gyerekek mennek keresztül komoly fájdalmak. Próbáltam minden lehetőséget, hogy visszakapja után sok koldulás, de minden haszontalan volt, és megerősítette, hogy ő tette a döntést, és soha nem akart látni engem újra. Tehát egy este, amikor jöttem vissza a munkából, találkoztam egy régi barátom, aki megkérdezte tőlem a férjem. Szóval Elmagyaráztam neki mindent, így azt mondta nekem, hogy csak így tudok a férjem vissza, hogy látogasson el a helyesírási leadott DrIgbinovia, mert tényleg működött neki is. Szóval soha nem hittem a helyesírás, de nem volt más választása, mint hogy kövessék a tanácsát. Aztán adta nekem az e-mail címet doctorigbinovia93@gmail.com a helyesírási leadott, hogy meglátogatta. Így a következő reggel küldtem egy e-mailt a címre adta nekem, és a helyesírás követelmények megnyugtatott, hogy én is kap a férjem vissza a két nap. Micsoda fantasztikus kijelentés! Soha nem gondoltam így beszélt hozzám, és azt mondta, mindent, amit kell tennem. Aztán másnap reggel, így meglepő, hogy a férjem, aki nem hívott meg az elmúlt 7 hónapban, hívott be, hogy jön vissza. Milyen csodálatos! Szóval így jött vissza ugyanazon a napon, sok szeretettel és örömmel, és bocsánatot kért az ő hibájából, és a fájdalmat okozott nekem, és gyermekeinket. Mivel ez a nap, a kapcsolatunk már erősebb, mint előtte volt, segítségével DrIgbinovia Szóval konzultálni fogsz kint, ha bármilyen problémája van a kapcsolatot vele, adok 100%-os garanciát, hogy ő segít, akkor is hívják, vagy add neki izé-app : +2348144480786 A nagy köszönet Drigbinovia..!