28. fejezet

Jó olvasást !

XOXO
VattaCukor♥

28. fejezet

A hosszas repülőúton Lily faggatott a lakhelyemről és kérte, hogy minél részletesebben írjam körül neki. Mondtam neki, hogy hercegnőkhöz illően fog ott élni és a lehető legjobb nevelésben fogom részesíteni. A gép leszállta után, taxit fogva indultunk meg Volterra felé. SMS-ben megkaptam a hírt, hogy az új kocsijaim is úton vannak ide, így mindennel megelégedve léptem be Lily kezét fogva a nagyterembe. 

A lehető legalaposabban letakartam az Elláról szóló gondolatokat, mivel azt még nem kívántam a tudtukra hozni, hogy mégis mire vagyok képes. Aro tárt karokkal várt minket, rögtön megfogta a kezem, de semmit sem hallott felőlem, így lepillantott a hátam mögé bújt kislányhoz. Kérdőn rám pillantott, mire én megadtam neki az engedélyt, hogy közelebb léphessen hozzá. Finoman kitessékeltem mögülem Lily-t és Aro azonnal a kezei közé fogta a kislány kezét és mindent megnézett vele kapcsolatban.

- Lily, had mutassam be neked Aro nagybácsit - mosolyogtam le fogadott lányomra.

- Miélt pilosz a szeme? - nézte a vámpírt közelebbről, mit sem sejtve, hogy milyen veszélyes is a közelsége.

- Családi vonások - mondtam, és előrébb vezettem, a másik két királyt is bemutatva. - Jobbról Marcus bácsit látod, és mellette Caius bácsi áll. 

- Nem tartom jó ötletnek, hogy ő is itt marad közöttünk. Főleg most, hogy az új "vendégeink" is a várban tartózkodnak. 

- Én pedig ragaszkodom hozzá, hogy velem maradhasson. Nagyon a szívemhez nőtt - makacskodtam.

- Egyet ne feledj, nem tudhat a kilétünkről - nézett keményen a szemembe Caius.

- Természetesen - hajoltam meg. - A szobámat vélem a legtökéletesebb helynek számára.

- Ahogy óhajtod, gyermekem - vette át a szót Aro. - Intézd el a dolgaidat, utána rögtön várunk vissza. 

Több se kellett nekem, karjaimba kaptam Lily-t és Lucyt is megfogtam és a szobám felé sétáltam velük gyors léptekkel. Nem tartottam lényegesnek, hogy egy másik ágyat is berakjunk a szobába, ha én is le akarnék feküdni, bőven elférünk azon a hatalmas ágyon, ami a szoba közepén terpeszkedett. A csomagjainkat szerencsére már felhozták, így csak kipakoltam a holmikat a szekrénybe. Időközben megjelent Jane is, aki megdöbbent a kislányon, aki az ágyon ugrálva fogadta. Ahogy hírül ment Lily ittléte, sok kíváncsiskodó szempár dugta be a fejét az ajtón és leste meg a hercegnőmet, aki időközben az álmok szigetére hajózott el. Nem mertem magára hagyni a tüneményt, ezért Ellát megidézve, biztonságosnak vélt terepen hagytam őket.

Gyorsan lerohantam a nagyterembe, ahol jelen volt Jane, Alec, Félix és Demetri, akit több katona fogott  le, mert egyenesen neki akart támadni az uralkodó hármasnak.

- Itt meg mi történt? - néztem csodálkozva körbe.

- Az ott - egészen eddig fel sem tűnt a négyes fogat, akiket Forks melletti erdőből hoztak haza a srácok. - Csinált valamit Demetrivel. Mást sem lát a szeme előtt, csak ránk akar támadni.

- Tom volt - vágtam rá azonnal, mire mind a négy fogoly fészkelődni kezdett.- Befolyásoló képessége van. Engem is ezzel "vett rá", hogy kövessem őket a kuckójukba. 

- Láttam, ügyesen tőrbe csaltad őket - mosolygott rám Aro, és helyeslően bólogattak a többiek.

- Szerintem veszélyes rátok nézve Tom. Ki tudja mire venne rá mást - sétáltam a négy fogoly elé, akiknek le voltak kötve a szemeik. Mindenkit bevontam a mentális pajzsom alá és levettem róluk a szemfedőt. Vergődtek a katonák kezei között, de vasmarokként tartották őket.

- Te mocskos ribanc! - üvöltött rám Tom, mire lekevertem neki egy hatalmas pofont. Kis híján kicsavarta ez is a fejét.

- Minden vagyok, de ribanc nem - néztem a szemébe. A fizikai pajzsom kiengedve hegyes szúróeszközt formáltam belőle és a hasfalának nyomtam, aminek következtében rándult egyet a fiú. - Mi legyen vele?

- Halál rá - jelentette ki a három király. Nekem sem kellett több, minden érzelem nélkül belé szúrtam pajzsom, amit hangos üvöltése követett, majd pengeszerűen kettéhasítottam a testét. A terem közepére hajítottam maradványait, majd Jane meggyújtotta. Visszasétáltam Jane-k mellé és onnan figyeltem a további eseményeket, ami csak annyi volt, hogy Aro feltette az imádott kérdését: Volna kedvetek a Volturi-hoz csatlakozni? Persze, a nemleges válasszal csak azonnali halál várt volna rájuk, így elfogadták a felkérést. De figyelmeztetve lettek, hogy egy rossz lépés és elpusztítjuk őket, bárhová is meneküljenek. Szerencsére mindhárman tudomásul vették, hogy a Volturi nem köntörfalaz, hanem beváltja ígéretét. 

Hallottam és éreztem is felőlük, hogy nem fognak semmit sem tenni a királyok ellen. De hiába is ők álltak felettük, tőlem tartottak a leginkább. Amin nem csodálkoztam, mert érzelmek nélkül öltem meg egykori társukat. Miután az utunkra bocsájtottak minket, keresgélésbe kezdtem, hogy a környék legjobb tanárait, dadáit kereshessem fel. Hamar megtaláltam a megfelelő embereket és megbeszéltem velük nekik megfelelő időpontot a találkozóra. 

- Lily ébredezik - szólt Ella és azonnal a szobánkba  rohantam. Visszaküldtem pihenni, majd leültem Lily mellé az ágyra és megsimogattam az arcát.

- Éhes vagy?

- Igen - törölgette pici szemeit.

- Akkor gyere, lesétálunk az étterembe - segítettem le az ágyról és kézen fogva elindultunk. Míg elnéztem, ahogy elfogyasztja az ételt, a gondolataimba merültem és összeírtam fejben egy listát, hogy mire is lesz szüksége  Lily-nek és Lucy-nek. Majd sötétedés után elmegyek bevásárolni ~ gondoltam, de Ella közbeszólt: 

~ Szívesen elmegyek én! Úgyis ki akarok mozdulni, ha megengeded.

~ Felőlem rendben van, de a bőröd...?

~ Én veled ellentétben nem csillogok napfény következtében. Kicsit más külsőt varázsolsz nekem és minden egyéb probléma megoldva.

~ Megbeszéltük!

- Többet nem kélek - tolta el magától a tányért Lily, ezzel megszakítva a beszélgetésünket.

- Valamit szeretnél e még?

- Lucy nem kap enni? - billentette oldalra a fejét.

- De, már elküldtem valakit az ő ennivalójáért is - kifizetve az ételt, távoztunk az étteremből és a titkos folyosón belépve előhívtam Ellát új külsővel és útjára bocsájtottam a kártyámmal.

Mivel temérdek időnk volt még estig, megmutattam Lily-nek a kastélyt, ahová már magunkkal vittük Lucy-t is. Sokan messzebbről figyelték közeledő alakunkat, volt aki köszönt, de olyan is volt, aki eliszkolt. Senkinek sem hagytam volna, hogy egy újjal is a gyermekhez érjen. Időközben Jane is csatlakozott hozzánk és meglepően jól fogadta a kislányt. Beszélgettek kicsit, és amikor Alec sétált felénk Jane megjegyezte, hogy ő egy csúnya bácsi, de Lily közölte Jane-val, hogy szerinte szép arca van, amire Alec lepacsizott a lánykával. 

Hívásom is érkezett, hogy megérkeztek az autóim, amiért elküldtem Félix-et és az észhez tért Demetrit. Velük tartott még egy katona is, mivel sehogy sem bírták volna megoldani feltűnés nélkül a három kocsi ide hozatalát. Szerencsére épségben hozták Volterába a drágáimat. A nap hátralévő része semmi érdekessel nem telt el. Este, amikor már Lily elaludt, Ella az őröket kicselezve besurrant a kastélyba és közösen elpakoltuk a vásárolt holmikat, majd igen későre, de Lucy is kapott elemózsiát. 

Az idő rohamosan telt a fejünk felett. Lily-vel nagyon közel kerültünk egymáshoz, és egyre ritkábban sírta álomba magát. Jane-val is jobban megismertük egymást, ugyanúgy, mint a többiekkel Volterában. Aro, Marcus és Caius is közelebb került hozzám. Nem is olyan veszedelmes vámpírok voltak, mint ahogy régen beállították őket a Cullen-ék. És igen, a Cullen család. Minden nap beszéltem valamelyikükkel, és boldogan állítom, hogy remekül megvannak. Ő és Alice továbbra sem tudnak a létezésemről, amit nem sajnálok. Nem áll módomban velük találkozni. A haragom feléjük nem hogy csökkent volna, inkább nőtt. Örültem, hogy ilyen sok kilométer választ el engem attól a két személytől.

Szemem színe hasonlóképpen felvette már az arany színét, ami kifejezetten tetszik Lily-nek. Tanárai, akiket fogadtam nagyszerű oktatásban részesítik. Fejlődése nagyon remekül zajlik. Oktatói mondták is, hogy következő szeptemberben csatlakozhat is az elsős évfolyamhoz. Pár hete töltötte a hatodik életévét, így annak a megünneplésén is túlestünk, amit az egész kastély ünnepelt. Annyira megkedvelték a csöpp törékeny embert, hogy úgy vigyáznak rá, mint a szemük fényére.

A képességem is nagy fejlődésen ment át. Mára már képes vagyok öt klónt létrehozni, természetesen az irányításommal hajtják végre a feladatot, de már az első teljes tudatlan klónnak úgy megörültem, hogy örömömben még Alec-et is megöleltem, aki az első elém kerülő alak volt abban a pillanatban.

De mint mindennek, annak is eljött az ideje, hogy a Cullen család idejének látta és Volterába látogat. 

Most épp az ő érkezésüket várjuk a nagyteremben, aminek egy okból kifolyólag nem örülök. Jön az a két személy is, akit ki nem állhatok a Föld kerekségén.