19. fejezet

Halihóó! Itt a feji! Remélem felvidultok tőle, mert holnap suli! :(( Remélem, hogy ide több kommentet írtok, mit az előző fejezethez.. :( :) Nem tudom, hogy mikor tudom hozni a kövi fejit, mivel elsős lettem és az első év mindig nehéz. ÍRJATOK KOMIT!

Jó olvasást!

Puszi.

Vattacukor♥

19. fejezet

Elindultunk az erdőben, ahol minden árkon bokron keresztül mentünk, de nem lett semmi baja a ruhánknak. szerencsénkre…Elég hülyének nézhettek volna minket az emberek, hogy szakadt rongyokba sétálgatunk. Lily és Lucy, már kezdett elfáradni, így felkaptam őket az ölembe, és így mentünk tovább. Miután kipihenték magukat az ölemben, jöttek mellettem, úgy ahogyan eddig. Aranyosak voltak, ahogy a kis lábukkal mellettem sétáltak. Lily majdnem felbukott egy kiálló gyökérben, de még szerencse, hogy időben észrevettem és elkaptam. Ezután Lily nem engedte el a kezem, a maradék utat egymás kezét fogva tettük meg. Egy óra alatt értünk ki az erdőből, Seattle városa mellett. Mivel már hallottam, hogy nagyon korog mind a kettejüknek a gyomra, így megkerestem a legközelebbi discontot. 

Szerencsénkre a kutyákat is beengedték, így Lucy is jöhetett velünk. Lucy nem kóborolt el semerre a boltban, így mindig a szem előtt volt, és nem okozott gondot a vásárlóknak, akikből nem volt valami sok. Rögtön meg is kerestem a felvágottakat, hozzá vettem zsemléket, és vettem még egy kis kupa vajat. Árultak a diszkontban evőeszközöket, így vettem azt is egy csomaggal. Mivel nem mászkálhatunk úgy az utcán, hogy Lucy-n nincs póráz, azt is kerestem, ami volt is. Nyakörvet nem kellett venni, mivel az volt a kutyuson. Úgy gondoltam, hogy mindent megvettem, ami szükséges egy reggelihez, így a pénztárhoz mentünk. Kifizettem az összeget és mentünk is egy hotelt keresni, ahol megszállhatunk. De amikor indultunk volna megcsörrent a telefonom. A kijelzőre Aro neve volt írva, amit rögtön fel is vettem:

- Hello Aro! Valami gond van?

- Szervusz Bella! Nem, nincs semmi gond, azon kívül, hogy nem vagy közöttünk a kastélyban. Olyan csendes nélküled a kastély, hogy még a légy zümmögését is halljuk. De nem is szaporítom a szót, egy kérésem lenne hozzád. Meglátogatnád e a Cullen családot, ellenőrzés képpen, és átadnád-e Carlisle barátomnak az üdvözletem, ha már arra vagy?! – na erre az egy dologra egy kicsit sem számítottam, de mivel ő a vezetőnk, nem mondhatok nemet…

- Persze, elmegyek hozzájuk a mai nap folyamán! Még egyéb kérés?

- Nincs, és mikor jössz haza? – kérdezte Aro.

- Még nem tudom, vásárolni szeretnék és venni szeretnék egy kocsit.

- Értem.

- Jah, és nem egyedül fogok haza menni.

- Ezt meg hogy érted? – kérdezte meg csodálkozva.

- Épp vadásztam az erdőben, amikor vá…vagyis magunkfajták megtámadtak az erdőben egy ember családot.. És én ezt nem néztem tétlenül, így megöltem őket…

- Értem, de akkor kivel jössz?

- Még nem fejeztem be! A család négy tagú volt, és három nomád támadott a családra. A negyedik tag egy kislány volt, nem tudtam otthagyni, és megölni sem volt szívem, olyan ártatlan egy teremtés – néztem le Lily-re. – Így hát magammal hoztam, mert nem tudhat egy ember a létezésünkről..-ezt már halkabban mondtam.

- Áhh…így már minden világos! És mit akarsz a kisemberrel? Mert ugyebár a törvény szerint nem változtathatsz át egy gyermeket.

- Igen, tudom, úgy gondoltam, hogy felnevelem, és majd ő eldönti, hogy mit szeretne az életével kezdeni felnőttként.

- Értem, ahogy látod leányom…Ez a te döntésed, nem avatkozhatok bele…

- Igen, tudom, de lenne egy kérésem nekem is! Ide tudnád adni Félixet és Demetrit?

- Persze, de ha szabad tudnom, miért is keresed őket?

- Mondtam, hogy kocsit akarok venni, és ők tudják milyen való nekem!

- Jól van! Hívom őket! – mondta. – Félix, Demetri! – kiáltotta Aro a vonal túlsó oldalán.

- Mester! Hívatott! – mondta a két mamlasz.

- Nem ő hívatott, hanem én! – szóltam a telefonba nekik.

- Ááá..a mi kis Bellánk! Mi a baj, talán bántanak a gonosz bácsik, és nem bírsz elbánni velük?

- Na, de fiúk! – Szidta le őket Aro.

- Hagyd csak Aro, majd kapni fognak, ha hazaérek… - fenyegetőztem, hangomban komolysággal.

- Jaj, Dem, meneküljünk. Még a végén Bellácska elkap! – nevetett Félix.

- Csak várjátok ki a végét! – mondta Aro. – Én nem védelek meg titeket!

- Bezzeg ilyenkor már fülüket-farkukat behúzzák! – nevetett Marcus.

- Szia Marcus! Hogy vagy?

- Szervusz! Köszönöm jól! És te?

- Engem már nem is üdvözölsz? – szólt Caius.

- De! Neked is, milyen arra az idő?

- Akkor jó, már azt hittem elfelejtettél! Meleg, mint mindig! Feléd? Gondolom esős.

- Igen, mint mindig…Már hiányzik a nap…De most nem is ezért vagyok itt. Félix, Demetri! Egy kérdésem lenne!

- Mond csak!

- Milyen autót vegyek magamnak?

- Tudunk pár jó autót, ami neked való. Mondunk párat és te majd választasz. Jó a Ferrari 458 italia.

- A BMW m6 StreetRace.

- Az Audi r8 tuning.

- Mondjuk ez az autó driftinges de jó egy kocsi. A Nissan 350z

- Jaa, ez jó kocsi, hasonló, igyanúgy driftinges a Mazda Rx7-es.

- Ezeket tudjuk neked ajánlani Belluska.

- Köszi srácok, de készüljetek fel a megleckéztetésre! Én megyek, most van egy kis dolgom.. Sziasztok!

- Várj még egy percet! Ugyebár, majd mész a Cullenékhez, tedd fel a három legerősebb, és képességgel bíró tubicáknak, hogy ha csatlakozni szeretnének, akkor szíves örömest várjuk őket!

- Rendben, meglesz! Sziasztok!

- Szia! –ezzel a lendülettel ki is nyomtam.

- Mami? Kivel beszéltél? – húzogatta a Dzsekim ujját Lily.

- A főnökömmel és a barátaimmal. – mondtam, közben előkerestem a táskából a pórázt és felraktam Lucy-re.

- Vihetem Lucy-t? – kérdezte Lily.

- Persze. Tessék. – és odaadtam a végét Lily-nek. – Csak el ne húzzon!

- Nemfog!

És elindultunk a város központja felé, hogy keressünk egy hotelt, ahol reggelizhetett Lily és Lucy.

Új blog!

Sziasztok! Nyitottam egy új blogot, amin idézeteket olvashattok! Remélem minél többen fogjátok olvasni a blogot! http://vattacukor-idezetek.blogspot.com/ Katt!

Ma hozom a kövi fejit, de látom, hogy csak 1 embert írt hozzászólást, amit köszönök Florence Ploody -nak! Remélem a kövihez többen írjátok le a véleményeteket! :| :)

18. fejezet :DD

Sziasztok! Meghoztam a 18. fejezetet! Késtem vele, sajnálom. Vétkeztem, de azért remélem tetszeni fog!

Jó olvasást!

puszi

VattaCukor♥

18. fejezet

Csendesen futottunk egy ideig, majd a sűrű erdőben megálltunk. Mélyet szippantottam a levegőből, amelyből csodálatos aromákat éreztem, és összefutott a méreg a számban. Jas is ugyanígy tett, velem együtt vadászott. Bemértem az illat forrását, és futásnak eredtem. Lelassítottam a zsákmányom közelében, majd felugrottam egy fára az oroszlánom felett. Láttam, ahogy ő is vadászatot tart, de én gyorsabb vagyok nála, így az áldozata túlélte. Lesből támadtam rá, ami váratlanul érte. Belemélyesztettem fogaimat az ütőerébe és szívni kezdtem. Éreztem, ahogy körbejárja egész testemet a vér, ami újabb erőre adatott. Még nem voltam tele, így elejtetem még egy szarvast. Jasper is elejtett 2 szarvast. 

Miután végeztünk elindultunk visszafele. Félúton járhattunk, amikor megéreztünk 3 idegen vámpír illatát. Az illatuk emberek vérével vegyült, ami nem nagyon tetszett. Elindultunk az illat forrása felé, de én gyorsabb voltam Jasnél, így hamarabb odaértem. Megálltam a fák takarásában és szemügyre vettem a terepet. Egy kis családi ház volt egy kis rét közepén, aminél be volt törve a bejárati ajtó. Némán hallgattam, hogy mit művelnek, és ekkor meghallottam egy kisgyerek sírását. Beindult nálam az anyai ösztön és berontottam a házba. 

Borzalmas kép tárult elém. A házban mindenhol vérfoltok voltak és emberi test maradványi, amiket szétszaggattak. Egy kislány kuporgott a hozzám legközelebb eső sarokban és ő sírt. A vámpírok a család 3 tagjának a megmaradt vérét szívták. Úgy vettem le, hogy a kislány szülei és a 10 év körüli testvére meghaltak és a kislány őket sirathatta. A szülők 28 év körüliek lehettek, még élhettek volna ebben a világban, de most már késő. Amint megérezték a vámpírok az illatomat, felém kapták a fejüket és támadó állást vettek fel. A kislány is felnézett rám és odarohant a lábamhoz. Felfelé nyújtózkodott, de nem értettem, hogy miért. Utána kapcsoltam, hogy a karomba szeretne jönni. Lehajoltam érte és felvettem. A 3 nomád felegyenesedett, úgy gondolták, hogy egy nő nem jelent számukra veszélyt. De nagyot tévedtek. Erre a gondolatra önkénytelenül is gúnyos mosolyra húzódott a szám. A kislány a karjaimban úgy remegett, mint a szeles időkben a nyárfalevél.

- Nem lesz semmi baj! – súgtam a fülébe és közben a hátát simogattam. Erre a 3 vámpír felröhögött, és ezért újra zokogásba kezdett a kislány. Ebbe a sírásba a halott szívem is belesajdult. Nem volt más választásom, Jasper képességével elaltattam a karjaimban. A 3 nomád közelíteni kezdett felém, úgy hogy közben bekerítettek, de mindhiába.

- Ha megadod magad cica, akkor nem leszünk olyan erőszakosak – mondta a legmagasabb és közelebb lépett.

- Kezdjük ott, ahogy nem adom meg magam, nem is vagyok a cicád és végül hozzám nem fogtok ugyan érni!

- De biztos vagy ebben! – mondta a mögöttem lévő.

Hallottam már, hogy Jas közeledik és hogy hall bennünket. De még mire ideérhetett volna, a mögöttem levő vámpír a hátamra ugrott volna, ha el nem lököm a pajzsommal. Ekkor futott be Jasper a házba.

- Minden rendben? Kicsit lassabb vagyok tőled…- mondta.

- Háát, nincs minden rendben, van 3 holttest itt a házban, és a kislányon nem tudom, van e valami sérülés, de szerintem nincs és most elaltattam – mondtam a jelenlegi helyzetet.

- Értem, de ezt itt mögöttünk kicsit kiütötted.. – intett le a földön fekvőre.

- Így járt, de ti… - mutattam a maradék kettőre. – Megadjátok magatokat, vagy a pokolba kerültök!

- Eszünk ágában sincs megadni magunkat! Harry! Kelj már fel! Nem lehetsz ilyen balfasz, hogy egy ilyen cafka csaj kiüt! Képtelenség! Kelj már fel! Hallod? Harry!

- Kit neveztél te cafkának? – vágtam neki a falnak mindkettejüket. – Végetek! Megszabadítalak titeket a gonosztól! – majd letéptem mindhármójuk fejét. Meggyújtottam a testeket, és eközben a kislány a levegőben lebegett, vagyis a pajzsomon feküdt. Jasper végignézte az egész jelenetet egy szemrebbenés nélkül.

Nem oltottuk el a tüzet a házban, hagytuk továbbterjedni, hogy minden nyom eltűnjön. A ház köré felvontam a pajzsom, hogy a füst ne szálljon fel az égbe és ne vegyék észre az emberek. Hallottuk, hogy a tűz egyre csak terjed a házban. A karomban lévő kislány is felébredt, és hirtelen előjöttek a rémképek az emlékeiben. De én rögtön vigasztalni kezdtem:

- Ne sírj pici lány! Én itt vagyok neked! Megvédelek, ígérem! Vigyázni fogok rád! – csitíthattam, hál istennek sok sikerrel.

- Lucy! – mondta a kislány és ebben egy időben a házból kutyanyüszítés hallatszott.

- Egy kutya van a házban! – mondtuk egyszerre Jasperrel.

- Bemegyek érte! – adtam át a pici lány Jasparnek.

- De megsérülhetsz! A pajzsod a ház körül van! Nem tudsz dupla pajzsot felhúzni! Vagy de? –állított meg Jasper.

- Nem, nem tudok, vagyis még nem próbálkoztam vele… - igaza volt, megsérülhetek.. de meg kell mentenem az a kutyát! Bármi áron! Csak ő maradt a kislánynak.

 Próbáljunk meg egy másik pajzsot felhúzni… Erőltetem magam, de nem ment. – Nem megy… De mennem kell! Ha nem jövök ki, akkor védd meg helyettem a kicsit!

- És mi lenne, ha a házról levennéd a pajzsod és magad köré vonnád? – megint visszatartott.

- Az nem jó! Hamar idejönnének és megtalálnák a nyomokat! És Edward és Alice is idetalálna..- ahogy ezt kimondtam Jasnak eltorzult az arca… Most nem törődtem vele, bevetettem magam a házba. Követtem a hangforrást, de borzasztó volt a légkör. Rettentő meleg van! Nem bírom sokáig! Merre vagy kiskutya!? Áááh… elpusztulok! Itt lelem halálom!?!

Próbáltam kikerülni a lángokat, de azok hatalmasak voltak, de nem adtam fel.. Sikerülni fog! Néhol belém kapott a láng, ami rettentően fájt… de tovább küzdöttem. Megy ez neked Bella! Ki kell bírnod! Éreztem, hogy a pajzsomon is lukak keletkeztek, és a füst szivárogni kezdett. Erősnek kel maradnom! Nem használhatom egyetlenegy képességem sem, mindegyiknél megvolt a probléma.. Még a teleportálást sem, mert mi van ha tűzbe teleportálom magam? Nem látok át a falon! Francba! Mindjárt a kutyánál vagyok! Ne add fel Bella! Ha már eddig eljutottál, végig kell csinálnod! 

És ekkor megláttam a kiskutyát. A legbelső sarokban kuporgott, de elválasztott minket egy tűzfal.. Át kell ugornom! Át kell ugornom! És átugortam, de sikeresen elértek a lángok és a felsőm elkezdett égni. Felkaptam a kiskutyát és ki teleportáltam magam Jasperhez. Leraktam a kiskutyát, és ledobtam magamról a pólóm. A kislány leugrott Jasper karjai közül és odarohant a kiskutyához. Én ledőltem a földre és vártam, hogy elmúljon ez a kínzó égés. Rosszabb, mint az átváltozás. Rettentően fáj! Észrevettem, hogy a pajzs teljesen leereszkedett és a füst felszállt. Rögtön jöttek is a látomások:

„Az emberek meglátták a hatalmas füst tömeget és hívták a tűzoltókat, mentőket és a rendőrséget.”,

„Edward és Alice is észrevette a füstöt és erre tartanak. 5 perc múlva itt lesznek!”.

- Mennünk kell, jönnek! –álltam fel hatalmas fájdalmak közepette.

- Várj, segítek! –jött jas közelebb, de megállítottam.

- Ne, nem érezhetik rajtad az illatomat..menj haza, fürödj le! Már így is gyanakszanak! – hadartam. – Én és a kislány elmegyünk innen, de még látjuk egymást! A mi illatunkat nem fogják itt érezni, most viszont menj! Üdvözlöm a többieket! És szertelek titeket! Szia!

- Átadom! Nem mondunk semmit, hacsak te nem akarod! Szia! –és elment.

Elaltattam a kislányt is és a kiskutyát is, és elindultam a hegyek felé. Arra láttam egy kis kunyhót, egyenlőre ott megleszünk ma. Hamar odaértünk, mivel vámpírsebességgel rohantam. Benyitottam a kunyhóba, elhagyatott volt, beljebb mentem és leraktam mindkettejüket a rozoga ágyra. Én ledőltem a földre és vergődtem. Égett minden porcikám. Meghallottam, hogy a közelben egy patak csordogál, így kivánszorogtam a kunyhóból. Ledobtam magamról a megmaradt ruhám és belehasaltam a vízbe. Mivel nem volt a közelben senki, így levettem a cafatokra égett ruhám és meztelen voltam. Szépen lassan lehűtötte testem a hideg víz. Ott feküdtem 10 percig, majd lemostam magamról a kormot is. Kimostam a melltartóm is és a megmaradt nadrágom is, majd fel is vettem őket. Legalább, amíg vizesek, addig hűtik a testem. Felvettem vissza a cipőm is, az csodák csodájára épségben megúszta. Vadásznom kellett, hogy jobban érezzem magam. Levadásztam három szarvast, majd el teleportáltam magam, oda ahol a bőröndöt hagytuk. Szerencsémre itt hagyták nekem, és benne a cuccaimat. 

Gyorsan átöltöztem, felvettem a kék pánt nélküli felsőm, egy nejlonharisnyát, ami egy kis színt adott a lábamnak, rávettem egy fekete rövidnadrágot, amin flitterek voltak. hozzá kiegészítőnek felraktam a virágos fülbevalóm. Felvettem a fekete magassarkúm, majd a dzsekimet, hogy ne keltsek feltűnés. Beleraktam a táskámba a mobilom, az irataimat és a pénztálcámat, amiben benne volt a bankkártyám is, mindezt vámpírsebességgel tettem meg. A bőröndöt a kezembe fogtam és visszateleportáltam magam a kunyhóba, amikor bementem, még aludtak. Betakartam őket egy pokróccal, majd leültem az ágy szélére. Egész éjszaka a gondolataimba merültem. Végigpörgettem magamban az egész életem…Csodálkoztam magamon, hogy miken mentem keresztül és még élek, és élni is fogok. Gyorsan repült az idő. Nyolc óra fele keltek fel, mind a ketten. Elsőként a kiskutya kezdett el mocorogni, utána rögtön a kislány is.

- Jójeggelt! – mosolygott rám a kislány. Észrevettem, hogy még selypít, de majd szépen megtanítom neki az „R” betűt.

- Neked is! Hogy aludtál? – kérdeztem.

- Köszönöm, jól! És te?

- Ohh.. én is – hazudtam neki, de nem mondhattam el az igazat.

- Mi a leggeli? – ült fel a rozoga ágyban.

- Sajnos nem tudtam elmenni a boltba, nem hagyhattalak titeket magatokra –mondtam. – De amint összeszeditek magatokat elindulunk a városba, hogy bevásároljunk. Rendben?

- Jendben!

- Kicsit messze vagyunk a várostól, szóval sétálnunk kell majd, de ha elfáradtok viszlek titeket. Megkérdezhetem hogy hívnak?

- Lily vagyok, és te?

- Bella, Bella Volturi, de úgy hívsz, ahogy csak akarsz!

- Hol vannak a mamiék? - kérdezte lebiggyesztett ajkakkal.

- Egy jobb helyre kerültek és biztonságban vannak - simítottam meg az arcocskáját.

- Láthatom őket? 

- Sajnálom, de nem - ezután hangos zokogásba tőrt ki, s hosszas nyugtatgatás után csillapodott csak le.

- Hívhatlak maminak? – ezen a hirtelen kérdésén nagyot koppant az állam.

- Pe..persze! Nyugodtan!

- Mamiiii!!!!!!! - Bújt ide hozzám, ami melegséggel töltötte el halott szívem.

- Kicsim – öleltem magamhoz számára szorosan. Milyen kis törékeny a kezemben..Már értem mit érezhetett Edward, ha átölelt… NEM Bella, ezt verd ki a fejedből! Ő már nem szeret! És nem is szeretett. Ne gondolj rá többet! – Most induljunk, már biztos nagyon éhesek vagytok…