Sziasztok! EZER BOCSIIIIIIIIII! Nem keresek mentségeket, de itt van a 22. fejezet vége, tudom, igen, rövid.... Remélem még vagytok olvasók, akik megtiszteltek azzal, hogy elolvassátok a fanficcemet. Véleményt írjatok lécci! Hamarosan hozom a 23. fejezetet.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(Bella szemszöge)
Ez meleg helyzet volt - Fújtam ki a kocsimban a levegőt. El sem hiszem, hogy pont most kellett nekik kocsit nézni... Áhh, de mindegy, megúsztam, és lett három csodálatos autóm! Igaz, egyet ott hagytam, mert nem tudok egyszerre kettőt elhozni.. nincs nekem klónom…
- Bella min gondolkozol ennyire, észre sem vetted, hogy megérkeztünk – zökkentett ki a gondolatmenetemből Jas.
- Semmin, csak hogy miért is nincs egy klónom, amivel minden egyszerűbb lenne.
- Alkoss egyet a fizikai pajzsoddal – viccelődött Jasper.
- Hülye, hogy csin… - igaza van. Hogy ez eddig miért nem jutott eszembe.. Megpróbálhatnám.. Elvileg a remény hal meg utoljára…
- Igazad van – néztem Jasperre.
- Miben is? – nézett rám értetlenül Jas.
- A pajzsommal klónt csinálni! Csak, hogy lehetne összehozni?
- Ja, hogy azt.. én csak viccnek szántam..
- Tudom, de egy próbát megérne.. Bááár, nem tudom, hogy sikerülne e.
- Oké, amíg te ezen agyalsz, én elugrok a másik kocsiért.
- Oké – hagytam rá.
Valahogy el kell kezdenem. Észre sem vettem, hogy a hotel előtt vagyok, és a kezemben van a Ferrari és a BMW kulcsa. Lezártam mind a kettő autót és felmentem a szobánkba. Kinyitottam az ajtót és körbenéztem, minden a helyén volt, de Emmettet és Lily-t sehol sem láttam. Besétáltam a házba és meg is láttam őket. A kanapén feküdtek és aludtak, legalábbis csak Lily, Em csak tettette, szép lett volna, ha aludt volna. A kanapé mellett Lucy feküdt, de nem aludt. Em kinyitotta a szemét, hogy megnézze ki az, amikor látta, hogy csak én vagyok „aludt” tovább. Rögtön vissza is terelődtek a gondolataim a klónra és a pajzsra. – Körém ki tudom terjeszteni, mások köré szintén, úgy hogy nem állok alatta. De azért ki kell próbálnom. – Kiterjesztettem a pajzsom, majd kiléptem alóla, a pajzs ott maradt ahol felhúztam, az eredeti méretében. A fenntartása sem változott, nem lett nehezebb, se könnyebb. – Oké, ez menni fog. Már csak úgy kellene a pajzsot felvonni, hogy nem állok alatta. – Leengedtem a pajzsot, majd újra megpróbáltam. De megint csak magam köré tudtam felvonni. - Hogy tudnám ezt megoldani? Nem léphetek ki alóla folyton.. az csak időpocsékolás lenne.
- Bella, mit csinálsz? – suttogta Em.
- Próbálkozok… – mondtam a semmit nem mondó választ.
- De mit?
- Majd meglátod, ha sikerül, most aludj tovább.
- Okéé – csukta le vissza a szemét.
