Sziasztok! Itt a 25. fejezet második fele ÉS a 26. fejezet! Remélem örültök ezeknek a részeknek! Írjatok sok-sok komit! =D
Puszi
VattaCukor♥
/Bella szemszöge/
Az eltérő külsőm ellenére gyorsan rájöttek a többiek a kilétemre, kivétel Emmettet, Alicet és Edwardot. Emmettben nem csalódtam, mindig is lassú felfogása volt, amit most ismét be is bizonyított. Alice semmit sem sejt, idegenként kezel, de nem fél tőlem, amit nem ért, hogy miért. De ez nem is gond. Edward viszont pipa rám, hogy betolakodtam és hogy lazán eltettem láb alól. Inkább felment a szobájába duzzogni. Viszont ha tudná, hogy én vagyok az... Egyszer el fogom nekik mondani a teljes igazat, hogy élek, de ennek még nem jött el az ideje. Kell egy kis idő, míg hozzászokok ehhez a léthez és elfogadom, hogy elhagyott ősszel. Valamikor a közeljövőben eljön az az idő, hogy megtudja...
- Köszönjük, hogy átadtad Aro üdvözletét, mi is üdvözöljük Aro-t, Marcus-t és Caius-t - lépett kicsit előrébb Carlisle.
- Köszönjük, hogy átadtad Aro üdvözletét, mi is üdvözöljük Aro-t, Marcus-t és Caius-t - lépett kicsit előrébb Carlisle.
- Átadom - hajoltam meg egy kicsit, hogy hivatalosnak tűnjek. - És meg szeretném köszönni, hogy tegnap az értékes időtöket a keresésemre fordítottátok.
- Ugyan, úgy sem volt különösebb dolgunk - mosolygott rám Esme. Ekkor jutott el Emmett tudatába, hogy én vagyok az.
- Te...
- Te...
- Akkor is meg szeretném valahogyan hálálni - vágtam Emmett szavába, nehogy kikotyogja, hogy "Te Bella vagy!". - Tehetek értetek valamit?
~Maradj csendben Em! - üzentem a macinak gondolatban és csendben is maradt. - Majd ha elmegyek semmi poén, ne feledd!
~ Vajon mikor mondja el Edwardnak és Alice-nek, hogy ő Bella? - gondolta Esme.
~ Egyenlőre még nem szeretném elmondani Alice-nek és Edwardnak, hogy én vagyok az, de ígérem, rövid időn belül meg fogják tudni. Még szükségem van egy kis időre, hogy felkészüljek rá. Remélem megértitek - üzentem mindannyiuknak, kivéve Alice-t és Edwardot.
~ Persze - jött az egyhangú válasz.
~ Köszönöm.
- Én szeretnék kérni tőled valamit - nézett a szemembe Jasper.
- És mi lenne az?
- Küzdj meg velem - majdnem elkezdtem röhögni, de csak magamban mulattam a dolgon, kimutatni semmit sem mutattam ki. Azt hittem, hogy arra kér, hogy fedjem fel a kilétem... akkor viszont nem tudom mit tettem volna..
- Rendben - bólintottam rá egy halvány mosollyal.
- Velem is! - suhant Jas mellé Emmett. - Ha vele bunyózol, akkor velem is!
- Rendben - lett szélesebb a mosolyom.
- Ezt most én sem hagyom ki - lépett a fiúk mellé Carlisle, amin nagyon meglepődtem.
- Ahogy gondoljátok - mosolyogtam most már teli fogsorral. - Ha már így belelendültünk, akkor mindenki ellen kiállok.
- Akkor menjünk ki az udvarra - intett az ajtó felé. - Persze ha ez az időpont alkalmas.
- Tökéletes, ráérek, mert kimenőt kaptam - indultam Carlisle után. Mindenki kijött az udvarra, még Edward is az ablakon keresztül.
~Maradj csendben Em! - üzentem a macinak gondolatban és csendben is maradt. - Majd ha elmegyek semmi poén, ne feledd!
~ Vajon mikor mondja el Edwardnak és Alice-nek, hogy ő Bella? - gondolta Esme.
~ Egyenlőre még nem szeretném elmondani Alice-nek és Edwardnak, hogy én vagyok az, de ígérem, rövid időn belül meg fogják tudni. Még szükségem van egy kis időre, hogy felkészüljek rá. Remélem megértitek - üzentem mindannyiuknak, kivéve Alice-t és Edwardot.
~ Persze - jött az egyhangú válasz.
~ Köszönöm.
- Én szeretnék kérni tőled valamit - nézett a szemembe Jasper.
- És mi lenne az?
- Küzdj meg velem - majdnem elkezdtem röhögni, de csak magamban mulattam a dolgon, kimutatni semmit sem mutattam ki. Azt hittem, hogy arra kér, hogy fedjem fel a kilétem... akkor viszont nem tudom mit tettem volna..
- Rendben - bólintottam rá egy halvány mosollyal.
- Velem is! - suhant Jas mellé Emmett. - Ha vele bunyózol, akkor velem is!
- Rendben - lett szélesebb a mosolyom.
- Ezt most én sem hagyom ki - lépett a fiúk mellé Carlisle, amin nagyon meglepődtem.
- Ahogy gondoljátok - mosolyogtam most már teli fogsorral. - Ha már így belelendültünk, akkor mindenki ellen kiállok.
- Akkor menjünk ki az udvarra - intett az ajtó felé. - Persze ha ez az időpont alkalmas.
- Tökéletes, ráérek, mert kimenőt kaptam - indultam Carlisle után. Mindenki kijött az udvarra, még Edward is az ablakon keresztül.
26. fejezet
/Bella szemszöge/
- Hogy legyen a küzdelem? - fordultam mindenkivel szembe. - Mik legyenek a szabályok? Egy-egy elleni küzdelmek legyenek, vagy egyszerre többen ellenem?
- Kezdésnek maradjunk az egy-egy ellen - mondta Carlisle, amire bólintottam.
- A szabályok a következők: senki semmilyen képességét nem használhatja a másikon. A harc addig tart, amíg a másik harc képtelen. Minden világos? - nézett rá mindenkire Jas.
- Ne is próbálkozzatok képességeket használni rajtam, úgy sem sikerülne és én se fogok semmit sem használni - biztosítottam Jaspert, aki bólintott. - Ki lesz az első?
- Én! - vágta rá elsőként Emmett. Ki gondolta volna...
- Kezdj - mutattam rá, majd hátat fordítottam neki és mentem az erdő felé pár métert. Emmett ezt az alkalmat használta ki, hogy hátba támadjon, de erre számítottam. Emmett-Emmett, sosem tanulsz... Hagytam, hogy centikre legyen tőlem, majd hirtelen fordultam és rúgtam. Emmettet ez annyira váratlanul érte, hogy a levegőben kővé dermedt, majd úgy repült az erdő felé, 6 fát kidöntve. Hagytam, hogy feltápászkodjon és visszajöjjön az erdőből. Másodjára már megfontoltabb volt, és amit tett, az nagyon meglepett. Odarohant a többiekhez, megfogta Rosalie karját és felém dobta, közben kiabálta:
- Bocs, Baby!
Rosalie háttal repült felém, ha nem kapom el, teljesen elsodort volna magával és könnyű szerrel elkaphatott volna Emmett. De én nem adom fel ilyen könnyen. Ahogy Rose repült, Emmett és elkezdett rohanni. Rose-t elkaptam, de azzal a lendülettel, amivel felém repült megfogtam a lábát, a nyakam mögé raktam, majd a derekát megfogva a levegőben megperdítettem és pontosan az odaérkező Emmettet találtam fejbe Rose lábával. Gyorsan talpra állítottam Rose-t és elkaptam Em nyakát, ezzel véget vetve a harcnak.
(Így képzelem el, Rose-t és Bellát: )
- A szabályok a következők: senki semmilyen képességét nem használhatja a másikon. A harc addig tart, amíg a másik harc képtelen. Minden világos? - nézett rá mindenkire Jas.
- Ne is próbálkozzatok képességeket használni rajtam, úgy sem sikerülne és én se fogok semmit sem használni - biztosítottam Jaspert, aki bólintott. - Ki lesz az első?
- Én! - vágta rá elsőként Emmett. Ki gondolta volna...
- Kezdj - mutattam rá, majd hátat fordítottam neki és mentem az erdő felé pár métert. Emmett ezt az alkalmat használta ki, hogy hátba támadjon, de erre számítottam. Emmett-Emmett, sosem tanulsz... Hagytam, hogy centikre legyen tőlem, majd hirtelen fordultam és rúgtam. Emmettet ez annyira váratlanul érte, hogy a levegőben kővé dermedt, majd úgy repült az erdő felé, 6 fát kidöntve. Hagytam, hogy feltápászkodjon és visszajöjjön az erdőből. Másodjára már megfontoltabb volt, és amit tett, az nagyon meglepett. Odarohant a többiekhez, megfogta Rosalie karját és felém dobta, közben kiabálta:
- Bocs, Baby!
Rosalie háttal repült felém, ha nem kapom el, teljesen elsodort volna magával és könnyű szerrel elkaphatott volna Emmett. De én nem adom fel ilyen könnyen. Ahogy Rose repült, Emmett és elkezdett rohanni. Rose-t elkaptam, de azzal a lendülettel, amivel felém repült megfogtam a lábát, a nyakam mögé raktam, majd a derekát megfogva a levegőben megperdítettem és pontosan az odaérkező Emmettet találtam fejbe Rose lábával. Gyorsan talpra állítottam Rose-t és elkaptam Em nyakát, ezzel véget vetve a harcnak.
(Így képzelem el, Rose-t és Bellát: )
- Nyertem - mosolyogtam Em arcába és ezután közvetlenül Rosalie-től kapott egy hatalmas pofont Emmett.
- Ilyen még egyszer ne merészelj megtenni Emmett Cullen! - nézte Emmettet szikrázó szemekkel. - Köszönöm, hogy elkaptál és segíthettem leütni ezt az idiótát - mosolygott rám, azzal hátat fordított nekünk és visszasétált a többiekhez.
- Én köszönöm a te segítséged - mosolyogtam utána és elengedtem Emmettet, aki Rose után kullogott könyörögve a bocsánatáért. - Ki a következő?
- Huh.. ez nem volt semmi. Minta már betanultátok volna ez a mozdulatot.. -hüledezett Jas. - Én jövök!
Jasper elindult felém, ő nem támadt rám rögtön, először felmérte a képességeimet. Percekig csak köröztünk, egyikünk sem támadt rá a másikra, mindketten vártuk a másik lépését. Mozdultam, mintha támadnék, ezzel Jaspert is elindítva. Bevette az álltámadásom, és lendült felém, de azt későn vette észre, hogy én mégsem támadok. Viszont megállni már nem tudott a lendületétől, mert akkor még egy hibát vétett volna, ezért inkább támadt elsőként. Felugrott az előttem lévő fára és onnan próbált rám ugrani, hiába, mert addigra már mögötte voltam. A karjánál fogva elhajítottam az erdőbe, arra, amerre Emmettet is dobtam, így most csak plusz 3 fa bánta. Nála is vártam, hogy felkeljen, de azt már nem vártam meg, hogy el is induljon felém. Várhatta a támadásom, mert sikerült hárítania a rúgásomat, majd az ütésemet is. Sikerült eltalálnia az oldalamat, éreztem, hogy eltört 1 bordám és elrepedt 2, de szinte azonnal össze is forrtak. Ezután már nem hagytam, hogy eltaláljon. Felugrottam egy fára és vártam, hogy mi a következő lépése. Utánam ugrott, megvártam, míg felért és én rögtön le is ugrottam, Jas is követve engem. De ahogy leértem, rögtön ugrottam is Jas felé, elkaptuk egymás ruháját és így estünk le a földre. Ott próbáltuk lenyomni a másikat, kevés sikerrel. A tapasztalatomra nem támaszkodhattam, abban Ő volt előnyben, csak a gyorsaságom volt, ami győzelemre segíthet. Ezért gyorsan felpattantam, próbálta követni gyorsaságom, kevés sikerrel, így mögé tudtam kerülni, elkaptam a karját, amit kicsavartam és elkaptam a nyakát, körmeimmel véletlen megkarmolva.
- Szép volt - mondta Jas és lazított a tartásán, feladását így mutatva. Elengedtem, de kész voltam bármire, Jast ismerve. De jól is tettem, ahogy elindultam kifele az erdőből, hallottam a hirtelen mozdulását, de gyors reagálásomnak hála megfordultam, a lendülő karját elkaptam és ököllel hasba ütöttem. - Ügyes, nem mindenki számít az ilyen utótámadásra.
- Én más vagyok - mosolyogtam rá és elengedtem a kezét.
- Feltűnt - egyenesedett fel és elindultunk a többiek felé.
- Ki jön?
- Én - lépett előre Carlisle. Felálltunk egymással szemben és figyeltük a másik reagálását. Carlisle lendült elsőként. Az első mozdulatából láttam, hogy ő a karomra megy. Engedtem, hogy megfogja a karom, de abban a pillanatban, amikor hozzám ért, rögtön kirúgtam a lábát, ezzel kibillentve egyensúlyából és a földre került. A kezem nyújtottam felé, amit el is fogadott, de kár volt. Ő is berepült az erdőbe, arra, mint Emmett és Jasper. Ahogy elhajítottam, hangtalanul felugrottam egy közelében lévő fára és Carlisle felé vettem az irányt. Nem vette észre, hogy fölé értem, így amikor talpra ugrott pontosan a nyakába ugrottam és megfogtam a nyakát. Picit kellett volna fordítanom a kezemen és kisebb erőfeszítéssel le bírtam volna tépni a fejét, de nem tettem meg, mert Carlisle olyan, mintha az édesapám lenne.
- Feladom - tette fel a kezét Carlisle és vége volt a küzdelemnek. - Nagyon képzett vagy.
- Köszönöm - ugrottam le Carlisle nyakából és elindultunk visszafele, megint. Hogy én ma mennyire szeretek mindenkit az erdőbe bedobni...
- Én - lépett előre Carlisle. Felálltunk egymással szemben és figyeltük a másik reagálását. Carlisle lendült elsőként. Az első mozdulatából láttam, hogy ő a karomra megy. Engedtem, hogy megfogja a karom, de abban a pillanatban, amikor hozzám ért, rögtön kirúgtam a lábát, ezzel kibillentve egyensúlyából és a földre került. A kezem nyújtottam felé, amit el is fogadott, de kár volt. Ő is berepült az erdőbe, arra, mint Emmett és Jasper. Ahogy elhajítottam, hangtalanul felugrottam egy közelében lévő fára és Carlisle felé vettem az irányt. Nem vette észre, hogy fölé értem, így amikor talpra ugrott pontosan a nyakába ugrottam és megfogtam a nyakát. Picit kellett volna fordítanom a kezemen és kisebb erőfeszítéssel le bírtam volna tépni a fejét, de nem tettem meg, mert Carlisle olyan, mintha az édesapám lenne.
- Feladom - tette fel a kezét Carlisle és vége volt a küzdelemnek. - Nagyon képzett vagy.
- Köszönöm - ugrottam le Carlisle nyakából és elindultunk visszafele, megint. Hogy én ma mennyire szeretek mindenkit az erdőbe bedobni...
- Jó voltál - mosolygott rám Jas.
- Még valaki? - néztem rá a többiekre. Alice lépett előrébb, felrakott kézzel. - Gyere - engedtem meg magamnak egy halvány mosolyt. Alice-n látszott, hogy Jas tanította harcolni, de közel sem volt olyan jó, mint ő. Alice is először felmérte a mozgásomat, de nem olyan hosszú ideig, mint Jas. Alice elsőnek a lábamra ment, próbált kigáncsolni, de félreugrottam. De ő mint, egy duracelnyuszi fel is pattant és újra támadt, most már a karomra. Nem hagytam neki, hogy elkapjon, mindig kitértem előle. Egy váratlan pillanatban, amikor nem figyelt eléggé, kibuktattam, majd megfogtam a lábánál fogva és eldobtam őt is az erdőbe. Azonnal utána rohantam, még mielőtt felállt volna ráugrottam és leszorítottam a nyakánál fogva.
- Még valaki? - néztem rá a többiekre. Alice lépett előrébb, felrakott kézzel. - Gyere - engedtem meg magamnak egy halvány mosolyt. Alice-n látszott, hogy Jas tanította harcolni, de közel sem volt olyan jó, mint ő. Alice is először felmérte a mozgásomat, de nem olyan hosszú ideig, mint Jas. Alice elsőnek a lábamra ment, próbált kigáncsolni, de félreugrottam. De ő mint, egy duracelnyuszi fel is pattant és újra támadt, most már a karomra. Nem hagytam neki, hogy elkapjon, mindig kitértem előle. Egy váratlan pillanatban, amikor nem figyelt eléggé, kibuktattam, majd megfogtam a lábánál fogva és eldobtam őt is az erdőbe. Azonnal utána rohantam, még mielőtt felállt volna ráugrottam és leszorítottam a nyakánál fogva.
- Győztél! - engedte el magát. Lemásztam róla és elindultam kifele, Alice-cal a nyomomban, de ő nem támadt rám, mint Jas.
- Én jövök - indult el felém Rose, amin csak mosolyogtam. Ki se értem még az erdőből, ő máris nekem rontott. Rose rögtön fejre ment, így kénytelen voltam mindig elhajolni az ütése elől. De ezt meguntam és elkaptam az öklét, csavartam egyet a karján, amitől megingott és így kirúgtam a lábát. Hassal ért földet, gyorsan rápattantam a hátára és felfeszítettem a nyakát. - Ez nem ér! Engem intéztél el a leggyorsabban!
- Addig örülj. Ha tovább tartana, az neked fájna. Minél tovább húzok egy harcot, annál erősebbet ütök.
- Ez igaz, nekem is feltűnt - értett velem egyet Jas. - De miért?
- Nem tudom... Kezdetektől így van.. - álltam fel Rose-ról és felsegítettem. - Valaki még?
- Én jövök - indult el felém Rose, amin csak mosolyogtam. Ki se értem még az erdőből, ő máris nekem rontott. Rose rögtön fejre ment, így kénytelen voltam mindig elhajolni az ütése elől. De ezt meguntam és elkaptam az öklét, csavartam egyet a karján, amitől megingott és így kirúgtam a lábát. Hassal ért földet, gyorsan rápattantam a hátára és felfeszítettem a nyakát. - Ez nem ér! Engem intéztél el a leggyorsabban!
- Addig örülj. Ha tovább tartana, az neked fájna. Minél tovább húzok egy harcot, annál erősebbet ütök.
- Ez igaz, nekem is feltűnt - értett velem egyet Jas. - De miért?
- Nem tudom... Kezdetektől így van.. - álltam fel Rose-ról és felsegítettem. - Valaki még?
- Meg szeretném próbálni! - lépett előre Esme. Az állam a padlót súrolta, úgy meglepődtem - De ne fogd vissza magad! - mosolygott rám Esme.
- Semmit sem ígérhetek - olyan törékeny. Sosem láttam még Esmét harcolni. Te jó isten, mibe keveredtem? Meg se merem ütni! Biztos tud valamennyire harcolni, de Esme inkább maradjon meg a mi szeretett anyukánként. - Biztos?
- Igen! - elszánt volt. Közelebb lépett hozzám és csak figyeltük egymást.
- Esme, ezt ne csináld velem! - próbáltam megállítani, de láttam a tekintetén, hogy elszánta magát.
- Ne félj, nem vagyok én olyan törékeny - mosolygott és felém lendült. Mozdulni se mertem, csak néztem, ahogy közeledik felém. Az ökle hasba talált, de Jasper vagy Félix ütéséhez képest semmi sem volt. - Mondtam, hogy ne fogd vissza magad, vagy megharagszom! - a következő ütését már inkább kivédtem, minthogy megharagudjon rám. Ez így folytatódott pár ütésen keresztül, de Esme stratégiát váltott. A lábam próbálta kirúgni, de én átugrottam Esme felett és mögé kerültem. Még mielőtt megfordult és jobban belelendült volna, megfogtam mindkét karját, kicsit hátrafeszítettem és mozdulatlanná tettem, ezzel véget vetve a küzdelemnek.
- Vége - mondtam Esmenek, aki elkezdett ezen mosolyogni és elengedtem.
- Igen - igazította meg a felsőjét. - De legközelebb jobban fogok igyekezni.
- Rendben, de még azelőtt megtanítok pár mozdulat sort.
- Megegyeztünk - mosolygott rám anyai szeretettel, amin belesajdult a szívem.
- Hűűű.. Anyu ez nem volt semmi... Most már tudom, hogy nem jó veled szívózni - ölelte meg Esmet a nagy medve. - Velem mikor bunyózol?
- Egyszer Emmett, egyszer - ölelte meg Esme is fogadott fiát.
- Valaki még akar egyet? - néztem körbe. Minden Cullen volt már, kivétel Edwardot, amit nem is bántam. Nem szólalt meg senki, így lezártnak tekintettem a témát, amikor hirtelen megszólalt Edward:
- Ha lehet még, én is szeretnék.............
- Semmit sem ígérhetek - olyan törékeny. Sosem láttam még Esmét harcolni. Te jó isten, mibe keveredtem? Meg se merem ütni! Biztos tud valamennyire harcolni, de Esme inkább maradjon meg a mi szeretett anyukánként. - Biztos?
- Igen! - elszánt volt. Közelebb lépett hozzám és csak figyeltük egymást.
- Esme, ezt ne csináld velem! - próbáltam megállítani, de láttam a tekintetén, hogy elszánta magát.
- Ne félj, nem vagyok én olyan törékeny - mosolygott és felém lendült. Mozdulni se mertem, csak néztem, ahogy közeledik felém. Az ökle hasba talált, de Jasper vagy Félix ütéséhez képest semmi sem volt. - Mondtam, hogy ne fogd vissza magad, vagy megharagszom! - a következő ütését már inkább kivédtem, minthogy megharagudjon rám. Ez így folytatódott pár ütésen keresztül, de Esme stratégiát váltott. A lábam próbálta kirúgni, de én átugrottam Esme felett és mögé kerültem. Még mielőtt megfordult és jobban belelendült volna, megfogtam mindkét karját, kicsit hátrafeszítettem és mozdulatlanná tettem, ezzel véget vetve a küzdelemnek.
- Vége - mondtam Esmenek, aki elkezdett ezen mosolyogni és elengedtem.
- Igen - igazította meg a felsőjét. - De legközelebb jobban fogok igyekezni.
- Rendben, de még azelőtt megtanítok pár mozdulat sort.
- Megegyeztünk - mosolygott rám anyai szeretettel, amin belesajdult a szívem.
- Hűűű.. Anyu ez nem volt semmi... Most már tudom, hogy nem jó veled szívózni - ölelte meg Esmet a nagy medve. - Velem mikor bunyózol?
- Egyszer Emmett, egyszer - ölelte meg Esme is fogadott fiát.
- Valaki még akar egyet? - néztem körbe. Minden Cullen volt már, kivétel Edwardot, amit nem is bántam. Nem szólalt meg senki, így lezártnak tekintettem a témát, amikor hirtelen megszólalt Edward:
- Ha lehet még, én is szeretnék.............
