11. fejezet Telefonbeszélgetés & készülődés.

Sziasztok! Meghoztam, kicsit rég volt már fejezet, de mindennel le vagyok maradva. A képet Isabellának köszönöm! Remélem tetszeni fog a fejezet, írjátok meg a véleményeteket!
Puszi
VattaCukor

4 óra telt el amióta elváltam Rosalie-tól. Beleuntam a pakolásba és felhívtam mi van vele. Két csörgés után felvette:
-Szia!–köszön. –A többiek furcsállják a dolgokat... érted, hogy értem…-hadar.
-Szia! Igen, értem. Edward nem hallja a gondolataidat, ami itt történt veled és Alice nem látta mit csináltál. De ezt előre tudtuk -mondtam.
-Igen,de Jas érzi, hogy hazudok –suttogta.
-Hol vagy most?
-A gardróbba,de várj egy kicsit,elmegyek a házból – ezután futást hallottam és Alice beront a gardróbba.
-Rose, hova akarsz menni? – Alice.
-20 perc és jövök! – kiáltotta Rose.
-Úgy is megtalállak és utánad megyek –fenyegetőzött.
-Ha adsz előnyt és megtalálsz, gyere –hallottam Rose hangján, hogy mosolyog.
-Rendben, ha megtalállak, elmondasz mindent, amit vagy amiket eltitkolsz.
-De ha nem, akkor semelyikőtök sem faggatózik –mindkettejük hangjából a komorság csengett.
-Megegyeztünk! Egy perced van! Indulj!
Rose futott, ha jól sejtem el kel rejtenem, hogy biztonságosan tudjunk beszélni.
-Bella,megtennéd,hogy…
-Már elrejtettelek, fuss olyan gyorsan, ahogy csak bírsz. Alice még nem indult el. Fél perced van – remélem, hamar elfújja a szél az illatát. Azután csak a suhanást hallottam, néha ágreccsenéseket, levelek suhogását. Fél perc után szóltam.
-Alice elindult. Merre jársz? – kérdeztem.
-Seattle felé tartok.
-Ne arra menny, hamar rád találnak az illatod alapján és több vámpír is van Seattle-ban és környékén. Holnap megyünk kivégezni őket. Ott fordulj balra! Menj egyenesen 2 km-t, majd fordulj balra és menj egyenesen.
-Hova vezetsz? És honnan tudod hol vagyok?–kíváncsiskodott.
-Nyomkövető képesség. Állj meg! – szóltam. – Már az egész család keres. Mindjárt elmegy előtted Jasper.
-Igen, látom…Oké elment, nem vett észre.
-Igen, de ha nem szólok egymásba rohantatok volna. Fuss tovább.
-Menyit kell még futni?
-Talán már fáradsz? – kacagtam fel – 2 perc és ott vagy.
-Már látom –hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Ott nem keresnének. És meg is nézheted a szobám, akár az egész házat. Apu úgy is dolgozik.Nyitva az ablakom az erdő felől, csak told fel.
-Szép házatok van.
-A tietek jobb, sokkal –mosolyogtam.
-Hányan vannak vámpírok Seattle-ben?
-Nem tudom, csak annyit, hogy feltűnően gyilkolnak és nem titkolják kilétüket.
-Ilyenkor lép közbe a Volturi. Tudom milyen. Az utolsó pillanatban intéz el mindent.
-Ssh… Edward és Esme a ház mögött rohantak el....Okés elmentek.
-Merre mennek?–Rose.
-Chrlisle és Emmett Seatle felé, Alice és Jasper az erdőt kutatja Alaszka felé. Esme és Edward a várost most hagyták el és Port Angeles felé rohannak. De szerintem menj haza és hívd fel őket, hogy otthon vagy, ne menjenek Seattle-be. Nekem mennem kell, pakolnom kell és indulunk a reptérre. Szia!–köszöntem el.
-Oké, akkor vedd le rólam a képességed! Vigyázz magadra! Szia!
-Te is! – majd kinyomtam. Épp Jane rontott be.
-Miket pakoltál? Nem kell sok minden. A hajadat is megcsinálom és a sminked is! – hadarta.
-Még semmit sem pakoltam be. És minek megcsinálni a hajam és a sminkem? – néztem rá kérdőn. Nem értem.
-Miért, mert, ha lesznek jó pasik a repülőn, flörtölünk. Ja, és hoztam barna kontaktlencsét, olyan a színe, mint emberkorodban –nyomott a kezembe egy kis dobozkát. Odasétált a szekrényemhez és turkált a ruhák között. - Ezt a kék felsőt és hozzá…ezt a csőfarmert, meg ezt a csizmát vedd fel –dobta az ágyamra a legjobb ruhákat, mellesleg a most vett kedvenceimet. – És a köpenyed nálam lesz.
Felvettem a ruhákat, s hozzá a csizmát. Nyakamba raktam a Volturis nyakláncot. Leültetett egy székre és valahonnan elővett egy sminkkészletet és egy hajvasalót. Kisimította a hajamat és lefújta hajlakkal. Felrakta a kontaktlencsémet és kisminkelt. Nem tudom, hogy milyen lett, nem engedte megnézni, csak amikor kész lett. Gyönyörűen kifestett, nem is tudtam, hogy ilyen profi..
-Köszönöm, ez gyönyörű! Hol tanultad? –nézegettem magam a tükörben.
-Láttam és olvastam pár könyvet erről. De pakoljunk pótruhát –bújt be a szekrényembe és kirakott egy hasonló összeállítást.
– Gyere, segítsünk a fiúknak öltözni –húzott kifelé a szobából, a kezében a ruhákkal. –Segíts Félixnek, laza ruhát adj rá! Ha kész vagy vele szólj! -mondta majd ment tovább.
-Félix? Hogy állsz? –néztem be az ajtón. A szekrénye előtt ült a sok ruha és köpeny között.
-Sehogy – dőlt a ruhákra.
-Engedj, segítek –löktem arrébb. A kupac legaljáig túrtam, míg megtaláltam a megfelelő ruhákat. –Ezeket vedd fel. –dobtam rá. Még mindig a földön feküdt és a fenekem nézte. – És ne nézz!
Egy Jeans Club-os koptatott farmert vett fel és egy D&G-s pólót.
-Látom, te ismered a divatot –nézett minden porcikámra. Már pipacs piros volnék, ha ember lennék.
-Jane öltöztetett fel,valamit tervez – de mit? Nem hiszem, hogy csak flörtölni akar a repülőn. De most ezzel nem kell foglalkozni. Elővettem a fiókjából hajzselét és szép tüsire megcsináltam a haját, de nem vittem túlzásba. – Szólok Jane-nek, hogy jó leszel-e így – És kimentem.
-Jane! Kész van Félix ,nézd meg! – nyitottam be Demetri szobájába.
-Oké, gyere majd a gyülekezőhelyre –szólt vissza Demetri-nek.
-Hát ez a bőrönd? – kérdeztem.
-Ebben vannak a csereruhák és a köpenyek –mondta.
-Mikor indulunk?–jött felénk Alec és végignézett rajtunk.
-Mindjárt, megnézem Félix-et és utána szólok Aronak a...tervemről –bement Félix-hez, majd ki is jött. –Jó lesz úgy. Bella, meg vannak a papírjaid és kártyáid?
-Megvannak –és már ott sem volt. Elindultam Dem szobája felé, majd beszóltam. –Indulunk, gyere! -és Félix-nek is szóltam.
-Jane? –kérdezte Félix.
-Valamit beszél Aro-val –mondtam.– De már jön is...Aro-val a nyomában.
-Látom készen álltok –nézett ránk Aro.–Hát akkor jó szórakozást.
-Mi...- mondtam volna: Milyen szórakozás?Talán az öldöklés szórakozás? De Jane közbevágott.
-Köszönjük, akkor indulunk is –hajolt meg.