Novella / Elkövetett hibák.

Sziasztok! Hoztam egy novellát! Barátnőm írta, nekem nagyon-nagyon tetszik! Feltétlenül olvassátok el és írjatok hozzá komikat!

Puszi. VattaCukor.

Elkövetett hibák

-Damon? - Elena a könyvtárszoba ajtajában állt. Damon Salvatore felnézett a vaskos könyvből, amit épp olvasott. Vagyis csak azt hinnénk, hogy olvasott. Valójában mereven bámulta a hasábokon a szavak és mondatok áradatát, és időnként lapozott egyet, de a tudatáig nem jutott el, mit is olvasott. Még a könyv címére sem emlékezett.

- Igen? - kérdezte komoran, és a borostyánszínű itallal teli pohár után nyúlt. Elena megrémült. Damon hangjában nyoma sem volt az oly jól ismert pimaszságnak, ravaszságnak, talán vidámságnak. Komor és sötét lett. Megköszörülte a torkát.

- Hol van Stefan? Már mindenhol kerestem a városban, folyamatosan hívom, de nem veszi fel a mobilját. - a hangja remegett, és a lány maga sem állt messze a sírástól. Tudta, hogy valami történt szerelmével – az ilyet mindig, mindenki megérzi -, csak azt nem tudta, hogy mi. Azt reméltem talán bátyjától választ kap kérdésére, talán végre megnyugvást talál. De nem így lett.

- Nem tudom, merre van – morogta Damon, és a falat kezdte tanulmányozni. Valójában tudta. Hallotta, ahogy az öccse mobilja szünetlenül csörgött fent, az emeleten.Elenát rémület kerítette hatalmába. Ellökte magát az ajtófélfától, melynek eddig támaszkodott, és Damon elé lépett. A férfi felnézett, és látta, hogy a lány szeme könnytől csillog, tökéletes ajka megremeg.

- Ne hazudj nekem, Damon! - kiáltotta Elena könnyek között. A sok halk beszéd után az idősebb Salvatore láthatatlanul megborzongott.Nem akart fájdalmat okozni Elenának azzal, hogy a tudtára hozza az igazságot. Nem mondhatja el neki.Felállt a hatalmas bőrfotelből, és a lány elé lépett. Tudta, hogy képtelen lesz őt megzavarni, mert fölötte – hála az öccsének – nem hat különleges képessége. Így röviden csak annyit válaszolt:

- Stefan elment – Elena arcán egy pillanatra megkönnyebbülés futott végig, ám szemébe újra visszatért a pánik. A hangja elcsuklott

.- És hova ment?

- Azt csakis ő tudja – mondta Damon, és egy régóta nem tapasztalt érzés, bűntudat kezdett elhatalmasodni fölötte.

- És visszajön? - Elena hangjába remény vegyült. De ezt a halvány fénysugarat, ami talán megkönnyebbülést hozhatott volna a lánynak, Damon elpusztította.

- Nem.
Elenával forgott a világ. Meg kellett kapaszkodnia az asztalban, hogy el ne veszítse egyensúlyát. Könnyei végre kibuggyantak, végigfolytak gyönyörű arcán. Aztán hangosan, szívettépően felsikoltott.

- Damon! Követelem, hogy mondd meg, hol van Stefan!
Damon megremegett. Nem akarta bántani őt.

- Sajnálom, Elena, de nem tehetem. - mondta ridegen.Elenát megdöbbentette a Damon hangjából kicsendülő fagyosság. Mintha minden érzelem kihalt volna belőle. Összeszorította állkapcsát, mély levegőt vett, és próbálta visszaűzni a tudata mélyére a borzalmas rémképeket, amit befészkelték magukat az elméjébe. Végül kinyitotta a szemét, amit eddig szorosan zárva tartott, és olyan harcias, szenvedélyes pillantással nézett Damonra, hogy a férfinek elakadt a lélegzete.

- Nos – a hangja vészjóslóan halk volt és fenyegető -, ha nem segítesz megkeresni, akkor én magam nézek szét a házban, centiről centire.
A pince! - villant Damon agyába. Mire az ajtóra nézett, Elena már eltűnt. Hallotta, amint sietős léptekkel igyekszik lefelé a lépcsőn, és becsukja maga mögött az ajtót. Damon szélsebesen a lány nyomába eredt.

- Hahh! - akadt el Elena szava, mikor is Damon elállta előtte az utat. A férfi szemébe olyan ősöreg, olthatatlan szomorúság vegyült, hogy Elena torkát a sírás fojtogatta. Most már tudta, hogy elkésett. Nem kellette hozzá szavak – elég volt rápillantania Stefan bátyjának arcára, hogy tudja, már nem tudja megmenteni az életét.

- Hol van? - csak ennyit tudott kinyögni anélkül, hogy zokogásban törjön ki. Damon szeme elsötétült, és lassan végigsétált a több száz éves folyosón, egészen a pinceajtóig. Megállt előtte, keze már a kilincsen volt, és hátranézett. Elena sápadtan várt. Damon intett neki, hogy kövesse. A lány gyönge és tétova lépésekkel indult a vámpír után.
Damon kinyitotta az ajtót, és lesétált az öreg, korhadófélben lévő lépcsőn. A fáklyák már égtek a lefelé vezető úton.
Elena szíve percenként ezret vert. Verejték gyöngyözött a homlokán, a gyomra remegett a félelemtől és a rá váró borzalomtól. Erőnek erejével tette egyik lábát a másik elé, míg végre a lépcsősor aljára ért.
A látvány sokkolta. Stefan a cseresznyefa színű fapadlón feküdt – mozdulatlanul. Sötétszürke pamutpólója sötéten vöröslött a vértől, nyakán mély harapásnyomok látszódtak. Szeme csukva volt, arca békés, de hófehér. Túlságosan sápadt volt, a megszokottnál is. Nem csak mozdulatlan volt... élettelen is.
Amint ez világossá vált Elena számára, torkából valódi halálsikoly szakadt fel. A szomorú, borzalommal teli, remegő hang Damon szívéig hatolt. Leszegte fejét, és nem szólt egy árva szót sem.

- Miért? - Elena hangja úgy hasított a néma, mozdulatlan levegőbe, mint a nyílvessző. Damon megborzongott. - Miért tetted ezt, Damon?
A vámpír lassan felemelte a fejét. Szeme találkozott Elena meggyötört, könnyes, gyűlölettől izzó tekintetével.

- Nem volt más választásom. Vagy ő, vagy én – szűrte a szavakat Damon a fogán keresztül, és rég nem dobogó, élettelen szívébe egyszerre több érzés hasított: bánat, sajnálat, megbánás, harag.
- Miért? Miért nem te haltál meg? - üvöltötte zokogva Elena, és Damonra vetette magát. Ott ütötte, rúgta, karmolta, ahol érte, ám a férfi mindebből semmit nem érzett. Hagyta, hadd tombolja ki a lány magából az elfojtott dühöt, félelmet, gyűlöletet, gyászt.
- Gyűlöllek, Damon! - sikította a lány, miközben abbahagyta a férfi ütlegelését. Damonon fájdalom cikázott át, jobban égette, mint a tűz. Döbbenten meredt a lányra, aki látta, milyen hatással voltak szavai a vámpírra. Elena lassan, halkan, elnyújtva ejtette ki a szavakat, ezzel is növelve a férfi iménti fájdalmát.

- Gyűlöllek, te szörnyeteg – eme szavak alig voltak hangosabbak a sóhajnál, mégis a lány vesztét okozták.
Elena gyönge, emberi teste nem bírta a brutális, mindent elsöprő erejű ütést. Reccsenés hallatszott, a lány szeme kitágult, orrából és szájából vér buggyant ki. Remegve pillantott le saját mellkasára, melyből Damon keze látszódott ki. Tekintete utoljára a vámpír hideg, könyörtelen, vadállati pillantásával találkozott. Ahogy a férfi kihúzta kezét a lány mellkasából, miután összezúzta szívét, Elena Gilbert szeme lecsukódott, és holtan zuhant igaz szerelme mellére.
Damon tekintete kitisztult, úrrá lett a rajta eluralkodó vadállaton. A földön heverő két alakra nézett, és ekkor tudatosult benne szörnyű, megbocsáthatatlan tette: megölte saját öccsét, és szerelmüket, Elenát.

- Mit tettem? - suttogta döbbenten. Emberien.Véres kezét maga elé tartotta. Érezte rajta Elena édes, csábító illatú vérét. De most nem tört elő belőle az őrjöngő vadállat, a vérszomjas vámpír. Elnyomta egy új érzés, mely eltöltötte egész testét: borzalom a tettei után.Térdre rogyott, kezébe temette arcát.

- Nem. Nem. Nem. NEM! - fájdalmas kiáltásába beleborzongtak élők s holtak is. Hangja panaszos volt, mint a magányos farkas vonyítása a komor, hideg, téli éjeken. De kiáltása, meg a sötét éjszaka csendjébe hasított, többé nem lelt meghallgatásra.