12. fejezet Repülőút

Sziasztok! Meghoztam a 12. fejezetet! Nagyon örülök a 42 rendszeres olvasómnak! Mindenkinek küldöm a fejezetet! puszi.

VattaCukor

12. fejezet Repülőút

(Bella szemszög)

A repülőn Jane mellett ültem. Faggatóztam a tervével kapcsolatban, de nem sokra mentem vele. Mögöttünk Demetri, Félix és Alec ült. Alec mellett nem ült senki. Velünk szemben két srác ült. Egész úton minket figyeltek. Korunkbeliek lehettek, és elég jól néztek is ki. Az egyik szőke volt, aki nagyon nézte Jane-t és még szemezgettek is egymással. A velem szemben ülő sötétbarna hajú és sötét szemű srác volt. Nagyon helyes volt, de nem az én esetem. Mind a ketten kigyúrtak voltak, az illatuk sem volt rossz, de ilyenre nem is gondolhatok! A figyelmemet egy divatmagazinnak szenteltem. Ezzel töltöttem el az időmet. 10 divatmagazint hozott a stewardess. Mindegyiket öt percig nézegettem. Nem kötnek le sehogy sem a ruhák.
- Hogy szórakoztok? – nézett hátra Demetri nevetve.
- Jól – mosolyodott el Jane, de továbbra is a szőke srácot nézte. Ahogy elmosolyodott Jane, a srácnak a szíve megállt egy pillanatra. Megijedtem, mi van ha elájul Jane mosolyától? De nem hiszem, mert mi ilyenek vagyunk, elcsábítjuk a táplálékunkat.
- Kellemesen. És ti hárman fiúk? – feleletre válasz, válasz után kérdés. – Odaülök – álltam fel a helyemről, odasétáltam Alec mellé, az üres helyre. A lehető legtávolabb ültem mellőle.
- Most már mi is jól fogunk – nézett rám huncutul Félix. Csak megforgattam a szemem. Mindig ezt csinálja velem, már kezdem unni.
- Azt meglátjuk – mosolyogtam rá ördögien. – Egy újjal sem fogsz hozzám érni.
- Azt tudom… - húzta el a száját. Amin csak mosolyogtam. Itt sem csináltam mást, csak az újságokat nézegettem. Kezd unalmas lenni ez az egész. Szórakozni kellene. Felnéztem az újságokból és megnéztem ki mit csinál. Alec az ablakon bámult kifelé, ő unhatta legjobban a fejét, mert csak egymaga van. Jane ugyanazt csinálta, mint eddig. Félix engem bámult, Dem-el egyetemben. Gonoszul elmosolyodtam. Nézhették, hogy mi bajom van, mert kérdőn tekintettek rám. A pajzsom kiterjesztettem, úgy, hogy tű formája legyen, de kicsit vastagabb. Csak én láttam a pajzsom, más nem. A két fiú felé terjesztettem ki. Közeledett feléjük, de nem tudták. A vállukat szúrtam meg mindkettejüknek és ugrottak egyet. Félix még be is verte a fejét a poggyásztartóba. Vámpírlátásomnak köszönhetően láttam rajta egy kis horpadást. Jót kuncogtam tevékenységemen. Jane is hátrafordult, hogy mit csinálunk.
- Ti meg mit műveltek? – kerekedett ki a szeme.
- Semmit, csak megijesztettem őket – kuncogtam még mindig.
- Ja… megszúrtál – simogatta a vállát Félix.
- Hogy szúrt volna meg? Talán tűvel? Az nem ér semmit nekünk – értetlenkedett Jane, persze ezt suttogva mondta.
- Nem a pajzsával csinálta – mondta Dem is suttogva.
- Ááá… értem már – nevetett fel Jane és visszafordult.
Elővettem a telefonom és megnéztem milyen zenék vannak rajta. Sok számot töltött rá Rose. Utána a képeket nézegettem. Még mielőtt megnyitottam volna egy mappát felém fordult Alec.
- Bella, figyelj, én sajnálom – nézett bűnbánóan felém. Demetri, Féix és Jane abbahagyta a tevékenységüket, amit folytattak.
- Vége, értsd meg. Ha visszamehetnék a múltba, hidd el mindent másképp csinálnék.
- Újrakezdhetnénk. Hidd el megbántam mindent – megfogta a kezem, és meghallottam a gondolatát:
„Bocsásson meg! Nagy ökör voltam, amit vele tettem. De hogy tehettem ezt vele?” – ki is rántottam a kezem rögtön. Közelebb hajoltam az arcához.
- Nem bocsájtok meg! És többet ne merészelj hozzám érni és hozzám szólni, mert azt megjárod – suttogtam, úgy hogy csak mi vámpírok halljuk. – Felejts el!
Felálltam és visszaültem a helyemre. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót, majd bekapcsoltam a zenelejátszót. Lecsuktam a szemem és csak a zenére koncentráltam. Halgattam Paramore-tól a ignorance-t, David Guetta feat Akon-tól a Sexy Bich-t, FloRida-tól a Club Can’t Handle Me-t, Eminemtől és Rihannától a Love The Way You Lie-t és még sok számot, de beleuntam ebbe is. Kinyitottam a szemem és nem Jane volt mellettem, hanem aki velem szemben ült. Jane a szőke sráccal beszélgetett.
- Hello! A nevem Steven, Te pedig Bella, a barátnőd mondta – mosolygott rám, ezzel a mosollyal olyan aranyos. – Jól nézel ki – Ahogy ezt mondta Alec felmorgott, de halkan, hogy csak mi hallottuk.
- Szia! Köszi. Merre tartasz? – kérdeztem rá. Jól esett Alecet dühíteni.
- Seattle-ba, Toby-val kinéztünk egy jó kocsit, és azt nézzük meg. Ha tetszik, megvesszük – mondta. – Egy Audi R8-at.
- Értem, majd én is veszek egyszer egy kocsit. A fiúk majd segítenek kiválasztani – néztem hátra rájuk.
- Jah, majd nézünk valamilyent – nézett rám Dem. – Milyen lenne jó Bellának, Félix?
- Nem is tudom… talán egy Ferrari f430-as és egy BMW M3-as – nézett rám kérdőn. – Jók azok?
- Nekem megfelel! Csak az a lényeg, hogy gyors legyen, szeretem a száguldást – kacsintottam feléjük. – Mikor vesszük meg?
- Ha látunk egyet megvesszük – Dem.
- Oké. Egyébként hol laksz? – fordultam vissza Steven-hez.
- Londonban, csak most szünet van, a többit meg tudod. És te?
- Olaszországban, azon belül Volterában.
- Merre tartotok tovább Seattle-ból? – kíváncsiskodott.
- Ott vásárolni fogunk és Jane tervez még valamit – füllentettem egy kicsit.
- Aha, látom Toby-ék jól el vannak – nézett feléjük.
- Jaja – ott még lesz valami.
- Bella! Add meg a telószámod. Kell sürgősen! – hadarta vámpírsebességgel Jane.
Lediktáltam neki, majd hallgattam a beszélgetésüket
- Köszi, akkor itt az enyém. – és lediktálta Jane-nak, és én bepötyögtem a telefonomba. Ha hívna tudjam ki.
- Mindjárt előveszem a telefonom – belenyúlt a táskájába, majd felnézett. – Upsz.. otthon hagytam. Bella, beírnád a telefonodba? – nézett rám kérlelőn Jane.
- Persze – majd lediktálta újra, persze feleslegesen.
- Nekem nemsokára egy másik telefonom és új számom lesz, de majd felhívlak – beszélgettek tovább.
- Oké. Mikor mentek haza? – Tony.
- Holnapután. Addig itt leszünk Seattle-ban – Jane.
- Kérjük utasainkat kapcsolják be az övüket, 2 perc múlva leszállunk – szólt az egyik stewardess. Ezután már nem beszélgettünk.