2010. október 29., péntek

13.fejezet Seattle








Sziasztok! Meghoztam a fejezetet! Bocsi, hogy késtem vele, de kevés időm van. Itt lesz a felvételi meg minden. Általában 7-fél8 között érek haza... nem tudom, hogy hogy tudom hozni a fejezeteket, de ahogy kész és le lesz bétázva felrakom! A 3. képet és a 4. képet Isabella készítette! Köszönöm neki!
Jó olvasást!
Puszi
VattaCukor.

13. fejezet-Seattle

Ahogy leszállt a gép elbúcsúztunk Steven-től és Toby-tól. Jane nehezen vált el Toby-tól. Ahogy észrevettem a szemükben szerelem villant, de erre még semelyikük sem jött rá. Majd segítek összehozni őket. Hallottam, hogy holnap találkát beszéltek meg a parkban. Toby mondta nekem, hogy majd hívni fog engem, hogy beszéljen Jane-el.
Amikor már leszálltunk,már sötét volt és szemerkélt az eső. Éjfél körül járhatott az idő, de ettől még rengetegen voltak a reptéren. Sokan meg is bámultak bennünket, de nem láttam egy ismerős arcot sem, szerencsére. A kifutóról levettük a csomagunkat és rögtön el is hagytuk a repteret. Észrevettük, hogy 4 srác követ minket, és arról beszéltek, hogy hogyan csalhatnának el minket a fiúktól. Befordultunk egy sikátorba és vámpírsebességgel elfutottunk a közeli erdőbe, így lerázva őket. Kivette mindenki a maga köpenyét, mindnyájunknak egyszínű volt a feketénél egy fokkal világosabb. Emberi szemnek nem volt látható a különbség, de mi láttuk a Királyok és a mi köpenyünk közötti eltérést. A bőröndöt beraktuk egy bokor alá, hogy ember kezébe ne kerüljön. A hold bevilágította a sötét sikátorokat, de embernek ez még így is sötét volt.
- Demetri, keresd meg az újszülötteket –utasította Jane. Ezt még otthon megtudtam Félixtől, hogy az ilyesfajta küldetéseknél Jane a főnök. Én is használtam Dem képességét: a város nyugati felében voltak, egy nagy zsákutcában, 17-en.
-Innen nyugatra vannak egy zsákutcában 17-en negyed kilométerre –eltaláltam! Adtam magamnak egy pacsit gondolatban.
-Rendben. Bella gyere ide mellém -intett Jane, majd elindultunk. Ahogy közeledtünk egyre jobban éreztem és érzékeltem a vámpírok szagát. Kiterjesztettem a pajzsom mind az ötünkre, nehogy legyen valamelyiknek valami képessége. Tőlük messzebb, láthatáron belül megálltunk és felmértük a terepet. Ahogy megálltunk megéreztem még 7 vámpír szagát. Rosalie illatát, és még 6 különbözőt, köztük a napsugár illatát. Hisz ezek a Cullenék! De mit keresnek itt? Messzebb vannak innen, de erre tartanak.
-Induljunk, minél hamarabb végezzünk. Enyém lesz az a 3 újszülött, ott külön –mutatott a vámpírokra Jane.
-Enyém az a másik 3 ott külön –mondta Félix.
-Nekem elég az a 2 –mosolygott Dem.
-Alec, az a 4 a tiéd, akik ott táplálkoznak az égő kocsinál, plusz az ember. A maradékot meg k…-mondta Jane, de közbevágtam.
-A maradék 5 az enyém –Vágtam rá.
-Biztos vagy benne? Még nem harcoltál újszülöttekkel, nem olyanok mint, amikor Demetrivel és Félix-el edzettetek –nézett rám Jane.
-Száz százalékig tuti! Ha nem bírok velük, szólok –bólintottak. Meg-hát itt a pajzsom. A közelembe se jöhetnek.

-Hát jó! Indulás! –ugrott le Jane az épületről. A Cullenék szagát keletről éreztem. Meg is láttam és hallottam őket.
-A Volturi –döbbent meg Carlisle.
-5-en vannak, de nem hallom a gondolatukat –Adta a „tudósítást” Ő.
-Hát lehet öcsi, kezdesz tönkremenni –verte vállba Emmett Őt.
Nem is figyeltem ezek után rájuk, csak a feladatomra. Jane már kínozta is az egyiket. Félix már harcolt mind a 3-al. Alec elvette mind a 4 érzékét, Dem is úgy állt, mint Félix csak 2-vel. Az én vámpírjaim messzebb voltak. Odafutottam hozzájuk és megálltam velük szemben.
-Ez Őrült! Kinyírják fél másodpercen belül! –hallottam meg Jasper hangját.
Az újszülöttek felém suhantak, de én Elezar trükkével, amit mondott „elhajítottam” őket, a pajzzsal. Döbbent képet vágtak, de ellepte az elméjüket a vörös köd. Nekilapítottam őket a falnak, úgy, hogy már a fal is berepedt a nekifeszülő erőtől. Közben megnéztem, hogy van e valamelyiküknek képessége és az elvettem. 3-nak volt. Az egyik nő vámpírnak a múltat látó képessége volt. A mellette lévő vámpírnak emlékezettörlő képessége. Volt egy másik srác, akinek telepátia volt a képessége. Gyorsan be is szereztem mindet, még hasznomra válhatnak. Engedtem a pajzsom nyomásán és közben a sötétből egy 20 év körüli vámpír kiugrott az egyik raktárépület ablakán. Közvetlen rám ugrott, a torkomból mélyről feltörő vad morgás tört elő. Próbálta lecsavarni a karom,de mielőtt sikerült volna a fizikai pajzzsal lehajítottam.Nekiesett a falnak, ami ki is dőlt. Odasuhantam és a nyakánál megfogva felemeltem.
-Ez rossz húzás volt –és kitekertem a nyakát. A másik öt vámpír elé sétáltam és ők is ugyanúgy végezték mint az előttük lévő újszülött –Game Over.
Leporoltam a kezem és elővettem a zsebemből egy gyufát és felgyújtottam őket. Nem volt valami szép látvány ez az egész, de ha muszáj volt, hogy ne bukjanak le a vámpírok. A többiek is végeztek és Jane épp Demetrit osztotta le, hogy nem mérte fel eléggé a terepet, meg is halhattam volna. Az volt a szerencsém, hogy nem ejtette ki a nevem. Nem hibáztatom Demetrit, én is odafigyelhettem volna jobban. Odamentem a többiekhez.
-Lám-lám, kit látnak szemeim –nézett a Cullenék felé Jane.
-Mi is üdvözlünk benneteket –köpte a szavakat Ő.
-Fiam…-tette Carlise az Ő vállára a kezét.
A szél kissé feltámadt és egy másik ideken vámpír szagát hozta felénk. Nemsokára meg is pillantottam a vörös loboncot….Victoriát. Ahogy észrevette a történteket rögtön menekülőre fogta és suhant az ellenkező irányba. Rögtön utána iramodtam. Nagyon gyors volt, de nálam nem gyorsabb, mivel újszülött vagyok. Megfogtam a vállát és nekivágtam az aszfaltnak, ami darabokra is tört alatta. Victoriát ez váratlanul érte, de hamar észhez tért. Megfogott a nyakamál fogva és messze elhajított, a fizikai pajzsom magam mögé felhúztam és annak ütköztem, a levegőben maradva. Úgy éreztem magam, mint pókember csak én a levegőben lógtam. Victoria szemei kikerekedtek, futni készült, de nekiütközött a pajzsomnak. Odasuhantam és megfogtam a nyakát és a kezét.
-Ég veled –suttogtam a fülébe és az arcába néztem. Láttam a szemében, hogy felismert. –Kvittek vagyunk – majd kitekertem a nyakát. Elővettem még egy gyufát és felgyújtottam. Hamar hamuvá lett,biztos idős volt már, ő volt a legbüdösebb.
-Jó volt B…-dicsért Félix.
-Köszi –vágtam közbe, nehogy kimondja a nevem! A hangom elmásítottam. Kiterjesztettem a pajzsom a Cullenékre, hogy megszerezzem Alice, Jasper és az Ő képességét.
-Nagyon gyorsan végeztél Victoriával – még mindig döbbenet csengett Carlisle hangjában.– Mi sosem tudtuk elkapni.
-Már nincs vele problémátok –mondtam, de nem néztem rájuk és nem is vettem le a kapucnim, mint a többiek. –Induljunk.
-Te újszülött vagy? -fogta meg a vállam Jasper és felé fordított. 10 centire voltam tőle. Megijedtem, hogy mi lesz ha rájönnek ki vagyok?
-Igen újszülött, Aro lánya.–válaszolt helyettem Jane. Aro lánya? Ezt meg honnan vette?
-Ohh értem…-engedte el a karom Jasper és hátrált egy lépést. –Nagyon precíz vagy újszülött létedre és ügyes is vagy és cseles! Még sohasem láttam ilyet. Mi a képességed?
-Láthattad –fordítottam nekik hátat.
-Nekem nagyon ismerős vagy. Mintha te a Forks-i gimibe jártál volna…-csilingelt Alice. Basszus! Ugye nem? NEEE!!! Használnom kell az emlékezet törlő képességet mindegyikre...kivéve Rose-ra. Lehunytam a szemem és koncentráltam… Felejtsétek el, amit Alice mondott… Felejtsétek el amit Alice mondott… ismételgettem…
-Mit is mondtál? –kérdezte Ő. -Semmit, tévedtem -bevált! Megkönnyebbültem.
-Akkor, viszlát! –futottam el, kicsit zavartak voltak a Cullenék Rose kivételével. Odafutottam, ahol a bőröndünk volt, és levettem a köpenyem, majd a többiek is.
-Mi a terved,Jane? – fordultam Jane felé.

4 megjegyzés:

Isabella írta...

Imádom drága*-*
Jó volt lebétázni és elsőként látni;)
Am szivi a képeket:D
Pux

demon írta...

szia ez nagy volt gratula
bells aro lánya király duma
puszi

Karamella írta...

wümm sziiaa!!
Hmmm..ez egyszerűen zseniális!!:D xd nagyon tetszett :P várom a kövit!!!
pusz:Đór!

Unknown írta...

Szia.
Wao csak ennyit tudok mondani jol megoldottad a veget az emlektorlessel nagyon varom a kovit!!!