22. fehezet 1/2

Sziasztok! A héten hozom a második felét a fejezetnek!! : DDD

22. fejezet

Beléptünk az autó szalonba, ahol egy fiú fogadott bennünket. Nem ismertem, így nem buktam le. Nem lennék szerencsés, ha régi emberkori ismerőseim közül találkoznék valakivel, mert a tudta szerint meghaltam….

- Jó napot kívánok! – üdvözölt a korunk belüli srác, név szerint Kevin. – Tudok valamiben segíteni?

- Köszönöm, nem szükséges, elsőnek szétnéznénk az üzletben – mosolyogtam Kevinre, amitől szíve kihagyott egy ütemet. – Szólok, ha kell egy kis segítség.

- Rendben – állt el utunkból, és elindultunk az autók közé. Rengeteg kocsi volt, de igazából egyik sem nyerte el a tetszésemet. Beléptünk egy kisebb helyiségbe, ahol a legújabb szériákat állították ki. Megakadt a szemem a három emelvényen. A legeslegszebb és legjobb autók voltak, amiket valaha láttam. Rögtön bele is szerettem mink a három csodába. Nem tudtam választani a kocsik közül. Tudtam, hogy meg fogom venni mind a hármat, mivel választani a hülye sem tudott volna közülük. Közelebb mentem az autókhoz és megnéztem a pontos nevüket, Azok voltak, amiket Demetriék ajánlottak. BMW m6 StreetRace, Audi r8 tuning és Ferrari 458 italia. Nem tudom, hogy lesz e elég pénz a a kártyámon, de mindenféleképpen az enyém lesz ez a három álomautó.

- Sikerült választaniuk? – lépett be a szobába Kevin.

- Azt nem mondhatom, hogy választottam, de már tudom, hogy melyik autókat veszem meg –mondtam. – Ez a három autó lesz! – Kevin és Jasper is megdöbbent, úgy hogy szóhoz sem jutottak.

- Khm…. Rendben, jó választások. De biztos, hogy mind a három kell?

- Száz százalék! Megveszem mind a hármat!

- Értem, akkor legyenek szívesek velem jönni! Elintézzük a papírmunkákat és már a magáé is mind a három kocsi.

- Nem maradhatnánk a tegeződésnél? – kértem meg Kevint. Már zavart, hogy letegez, pedig nem lehettem sokkal idősebb nála.

- Persze, ahogy gondolja, vagyis gondolod – Javította ki magát gyorsan.

- Már mindjárt jobb.

- Gyertek, az apám megírja a számlát, és át is veheted tőle a kocsi kulcsokat.

- Oké – átvágtunk az egész szalonon, kerülgetve a sok kocsit és beléptünk egy üvegfalú szobába. Praktikus ez az átlátszó fal, így figyelemmel lehet követni mindent, ami azon kívül történik.

- Apa!

- Jó napot kívánok! –köszöntünk Jas-al egyszerre.

- Üdvözlöm önöket! Miben tudok segíteni? – állt fel az asztala mögött.

- Három autót szeretnék megvásárolni.

- Melyik háromról lenne szó? Kevin?

- A héten beérkező legújabb sportkocsikat szeretnék megvenni. Az Audit, a BMW-t és a Ferrari-t.

- Ohh…. Értem. Kérem, üljenek le! Azonnal megírom a papírokat! – Leültünk és vártunk. Rengeteg papírt kellett aláírnom, a szerződéseket elolvasnom és végül az adásátvételi papírt aláírni. A kártyámmal kifizettem az összeget, amit jobb, ha nem fogok senkinek sem elmondani. Azt hittem, hogy a kártyámon nem lesz elegendő összeg, de volt. Nem tudom, hogy Aro mennyit rakhatott rá, de örültem, hogy bőkezű volt. De amennyit ma költöttem, ebben a fél órában, nem fogok ennyit egész életemben elkölteni… vagyis, lehet, hogy elfogok, mert hosszú ez az örökkévalóság… Bár kitudja meddig „élek”...

- Kész is volnánk. Már csak annyi a feladatunk, hogy kiparkoljunk az épületből károk nélkül és lehet is az autókkal száguldozni – mosolygott rám Kevin apja.

Kiléptünk az irodából, és megcsapta az orromat egy ismerős parfüm. Az emlékeim között keresgéltem, mikor meghallottam emberkori barátaim hangját. Jasperre kaptam a tekintetem, aki rögtön elém állt takarásba. Jessika, Angela, Ben és Mike volt az üzletbe és a kocsikat nézték.

(Mike szemszöge)

A srácokkal elmentünk Seattle-ba kocsit nézni Ben-nek. A Ford Mustangot néztünk, mikor a lányok összesúgtak a hátunk mögött. Megfordultam, hogy milyen kocsit néztek, de nem is kocsi volt az. Jasper Hale volt az. Megnéztem, hogy kivel van Jasper, azt hittem, hogy Alice az, de nem. Egy számomra ismeretlen lánnyal volt, mivel túl gyorsan haladtak, nem láttam, hogy kivel volt. Csak hátulról láttam a lányt, de magamnak megjegyzem, hogy nem mindennap lehet látni ilyen formás testet... És amilyen karcsú és gyönyörű.... De várjunk csak!?! Mit keres Jasper itt, és nem Alicel van? Sosem láttam még őket külön.. Értem...

- Nézzétek! Jasper lecserélte Alicet, vagy csak titokban randizgat?!? - mondta Jessica. - Esetleg megkérdezném Alicet.

- Úgy sem mered - mondta Ben. Jass-nek igaza lehet, de én nem kérdezném meg Alicet, nem kavarnék bele az életükbe, így is elég tragédia történt már a családjukba.. Bella is belekavarodott az életükbe és már Ő sincs közöttünk.. Világhírű volt az a repülőbaleset.

Sok minden még most sem derült ki.. vagy csak nem osztják meg velünk a nyomozás eredményét.. ez az egész egy örök rejtély marad.. Míg ezt a gondolatmenetet végig gondoltam, addigra Jasper és a csaj beszálltak egy-egy autóba. Megnéztem a kocsi márkáját és tátva maradt a szám. Nem olcsó kocsik voltak az már biztos.. Ferrari, BMW, Audi... Azt gondoltam, hogy rengeteg pénze van a Cullen családnak, de hogy ilyen autót venni... Azt meg kell hagyni, gyönyörű autók, de drágák!! Legurultak az emelvényről a három kocsival és kivezettek az épületből. Mellettünk is elgurultak, de nem láttam be az autókba, így nem tudtam meg, hogy ki lehetett az a csaj.. Az üzlet előtt megálltak, kezet ráztak a tulajdonossal és elhajtottak, ott hagyva az egyik kocsit.

- Ezek voltak aztán a kocsik - mondta Ben.

21. fejezet

Sziaisztok! Meghoztaam a kövi fejit. Sajnálom, hogy nem hozom sűrűn a fejiket, de a suli leköt...Most végre szünet van, de így is kis balesetet szenvedtem, leestem egy lóról, mert megcsúsztunk és mondtahtni fejre estem.. : /// Remélem tetszik a feji, nincs benne semmi extra, majd a kövibe több esemény fog történni!!! KOMIKAT KÉREK!!!

Puszi

VattaCukor♥

21. fejezet

Rájuk zártam az ajtót, de Emmettnek nem lenne nehezére, hogy kinyissa. Elindultunk a lift felé, majd megnyomtam a hívó gombot. Fél per múlva meg is érkezett a lift. Beléptünk a szűk térbe, majd Jasper megnyomta a földszint gombot, és a lift elindult. A liftből kilépve elindultunk kifele, ki a friss levegőre. Jasper mutatta az utat, mondta, hogy ettől a paneltől nincs messze, így gyalog indultunk el, nem hívtunk taxit. És igaza volt, tényleg nem volt messze. Öt saroknyira volt csak, és keresztül kellett menni egy ember szemének sötét sikátoron, majd egy elhagyatottabb helyre értünk, de érezhető volt az emberek jelenléte. 

A házak sötétek voltak, mintha egyszer leégett volna ez a környék, de visszaköltözött ide pár ember. Olykor-olykor elsétáltunk egy-egy ember mellett, akik csodálkoztak, hogy beléptünk erre a környékre. Az egyik saroknál lefordultunk, majd mentünk olyan száz métert, és észrevehetően a házak magasodtak. Észrevételeim szerint a hír gyorsan terjedt, hogy idegenek tartózkodnak a településen, sok nő, gyermek és idős ember, néha előfordult férfi, aki kinézett az ablakon. Némely ember elhúzta a függönyt és úgy nézett minket, némely nem, de észrevettem őket a kiváló látásomnak köszönhetően. Majd Jasper újra balra fordult és egy iroda előtt megállt. Előtte egy fiatalabb fiú állt, gondolom őrként.

- Jó napot kívánok! Miben segíthetek? – kérdezte meg Jaspert a fiatal fiú.

- A főnökéhez jöttünk sürgős ügy miatt – mondta hivatalosan Jas.

- Sajnálom, de a főnök úrhoz csak időpontra lehet jönni, kérem kérjenek telefonon egyet.

- Az előző alkalommal, amikor itt voltam, a maga főnöke, mondta, hogy mi bármikor jöhetünk, így kérem szóljon telefonon fel az irodába, hogy itt van Jasper Hale. Fontos iratokat jöttünk intézni. És ne felejtsd említeni, hogy itt van velem a húgom – mondta Jas, olyan jó volt tőle hallani, hogy a húga vagyok. Hálásan rátekintettem, amit ő mosolyogva fogadott.

- Rendben, azonnal szólok! – vette elő a telefonját és megnyomta a gyors hívó gombot. A főnöke szépen leszidta, hogy nem figyelt oda, hogy a legbőkezűbb ügyfelével beszélt. Azonnal leküldött egy kísérőt, akire nem kellet sokat várni. Felkísért minket az iroda elé, kopogtatott, majd benyitott, minket előre engedve.

- Üdvözlöm önöket, elnézés a lenti incidensért, de az a mihaszna fiú még csak nemrég kezdett és ügyetlen. Szemtelen egy teremtés. De majd ellátom a baját…- mérgelődött hangosan az úr. – Kérem mondják el, hogy miben segíthetek!

- A húgom szeretne elintézni pár papírmunkát sürgősen. És maga lenne mindezekre a legalkalmasabb. Átadom a szót, Bella.

- A lányomnak szeretném elintézni a személyiét, útlevelét és minden személyes papírját.

- Értem, legyenek szívesek leülni. El szeretném kérni az adatokat, fényképet. Mikorra kellenének az okmányok?

- A lehető leghamarabb. Meg tudná csinálni holnapra, a pénz nem lényeg?! – mondtam mélyen a szemébe nézve.

- Hát,holnapra… az nagyon kevés idő – nézett velem farkasszemet. – De magának megoldható! Átrakom a többi megrendelőm későbbi időpontra, magukat elsőnek berakva.

- Azt nagyon megköszönném! – mosolyogtam rá.

- Akkor az adatokat elkérném, és rögtön neki is állnék. – vette elő noteszét, melybe felírta a személyes adatokat. Vigyáztam, hogy egy kevés köze se legyen a mostaniakhoz, közben Jasper átadta  Lily fényképét.

- Rendben, holnap szíves örömest várom önöket! – állt fel a helyéről, és csókolt nekem kezet. Szép is lenne, ha Jaspernek is, mondjuk manapság már nem ritka annyira az azonos nemi viszony… - A viszont látásra!

- Viszlát! – léptünk ki a szobából. Kisétáltunk az épületből, közben elköszöntünk az újonctól. Remélem nem fog kapni, hiszen még csak most kezdett.

- Te megbabonáztad Henriket? – nézett felém meglepődötten Jasper.

- Hogy mit csináltam?

- Megbabonáztad. Átvetted az agya fölött az uralmat…Hogyan csináltad? –álltunk meg az utcán.

- Nem tudom… Én észre sem vettem…

- Különös…Biztos ez is egy képességed – állapította meg a tényeket.

- Frankó. Éééés ráérsz e most egy fél órára? – kérdeztem meg.

- Ha nem érnék rá, akkor most sem lennék itt.

- Igaz, hülye kérdés volt. Eljössz velem kocsit venni?

- Elmehetek, és milyet akarsz venni?

- Még nem tudom, majd kiderül az üzletben.

- Oké, akkor induljunk. Innen messze van az autó üzlet, ha gyalog megyünk hosszú időbe telik.

- Odateleportálunk – Mondtam hirtelen. – Gyors és egyszerű.

- Oké.

- Fogd meg a kezem! – nyújtottam felé, meg is fogta. Kapaszkodj, nem tudom, hogy neked milyen érzés, de elsőre furcsa és szédítő, mivel gyors, de meg lehet szokni.

- Értem, induljunk!

- Még nem, mivel nem tudom merre van az üzlet. Mond el pontosan az útirányt – kértem, amit egy perc múlva meg is tett. Az üzlet melletti kis utcába teleportáltam magunkat.

- Huhh..ez..furcsa volt… - ébredezett Jas, amin mosolyognom kellett.

- Az, és nem sokan tudnak megélni egy ilyen "élményt".

- Igaz, menjünk és nézzünk ki neked egy jó kocsit – húzott a bejárat felé.

20.Fejezeeeet!! :DDD

Sziasztook! Meghoztam a 20. fejit! szerintem elég hosszúra sikerült,és remélem tetszeni fog! ÍRJATOK KOMIIT!!! Elszontyolodva néztem, hogy csak 2 komit hoztatok össze az előző fejezethez... Nem tudom, hogy mikor hozom a kövi fejit, de megpróbálok sietni vele! Nem mondok időpontot, mivel suli van, amiből MÁR elegem van.. :SSS De PLS ÍRJATOK KOMIT!!!

20. fejezet

Nem kellett sokáig keresnünk, hamar találtam is egy hotelt. Nem is volt drága és állatokat is beengedtek. A második emeleten a 17-es szobát kaptuk meg. Kitártam az ajtót, Lily és Lucy már rohantak is az asztal felé. Lily leült az egyik székre. Lucy meg az asztal mellett ült le. Mindent kipakoltam az asztalra, majd odafordultam Lily-hez.

- Milyen szendvicset készítsek neked? – ültem le a szemközti székre.

- Vajas, palizeles szendvicset! – tapsikolt.

- Azonnal! – feleltem. Felvágtam egy zsemlét, megkentem vajjal, majd raktam bele 2 szelet parizert, majd Lily kezébe raktam. – Jó étvágyat! – mosolyogtam rá és készültem felállni, de Lily egy váratlan kérdéssel megállított.

- Te nem eszel?

- De, mindjárt, csak Lucy-nek is keresek egy tálat, hogy ő is egyen- feleltem gyorsan, nem is figyelve mit mondok.

- Ja, éltem! Megvállak! – rakta le vissza az asztalra a szendvicsét.

- Őőő… Oké! Sietek!

- Okéééééé! – sipította vigyorogva.

Bementem a konyhába és benéztem minden szekrénybe, hogy van e valamilyen tál, amiből Lucy ehet. Szerencsére találtam, el is öblítettem, majd kimentem Lilyékhez. Töltöttem bele tejet, tépkedtem bele zsemlét és leraktam Lucy elé. Rögtön neki is látott.

- A kis mohó – nevettem a kiskutyán.

- Jössz mál enni? – türelmetlenkedett Lily.

- Ja, igen, itt vagyok! – ültem vissza helyemre. Magamnak is kentem egy szendvicset. – Jó étvágyat!

- Neked is! – ezzel beleharapott, mától kezdve a lányom szendvicsébe. Milyen furcsa kimondani. „ Lányom”. Van egy kislányom. Nem is gondoltam volna. Ezzel a gondolattal együtt beleharaptam a szendvicsembe. Elmondani sem tudom, hogy milyen rossz. Hogy voltam képes még anno emberként megenni, ezt a „ragacsot”. Akkor pedig még jó volt az íze, de most. Fúúj! Ha ember lennék most, és ilyen lenne az íze, már kihánytam volna magamból. De nem, már nem vagyok az. Minden falatot megrágtam kétszer, majd lenyeltem. Ahogy elnéztem Lilynek ízlett a szendvics, és kért is még egyet, de annak már csak felét ette meg, így elkapta Lucy. Én többet nem ettem, nem bírtam volna ki, az első falatnál már le is esne az álarcom. Így arra hivatkoztam, hogy már nem vagyok éhes, jól laktam. Miután végeztek a reggelizéssel elpakoltam mindent, majd elmosogattam. Lily és a kiskutya lejátszottak a szőnyegen, én meg bekapcsoltam a tévét. Épp a Hírek mentek, a tegnap történtekkel kapcsolatban, aminek szemtanúja voltam.

- Jó Napot Kívánok! Ez a déli hírek. Ma hajnalban súlyos esetről kaptunk híreket. Az erdőben a Morgan család elhunyt és a lányuk Lily Morgan eltűnt. A nyomozás folyamatban van, de nem sok mindent találtak a nyomkeresők, mert a gyilkos banda felgyújtotta a házat. Három égett holtestet találtak a rendőrök, amit boncolásra küldtek. Még nem végeztek a boncolással, de folyamatban van. A hírek szerint nem fognak sok mindent találni a holttesteken, mert súlyosan megégtek. A további hírekkel később jövünk! – mondta a bemondó nő.

Ki is kapcsoltam a tévét, mert nem akartam felzaklatni Lily-t. Rájuk néztem, hogy ők hallották e, de nem, még mindig játszanak. Rájöttem, hogy meg kell változtatni Lily vezetéknevét. Mi lesz, ha valaki felismeri az utcán? Rögtön hívnák a rendőrséget, és nem bírnék elmenekülni, mert akkor a vámpírok létezésére fényt derítenének. Kell keresnem sürgősen egy irat hamisítót. Ha jól emlékszem, akkor még régen megkérdeztem Edwardot, hogy hogyan szokták a hamis papírjaikat beszerezni és említette, hogy Jasper-nek van egy ismerőse, aki ilyenekkel foglalkozik. Fel kell hívnom Jaspert. Ránéztem az órámra, 12óra 3 perc. Már elkezdődött az óra a Forksi Gimiben, a francba! Valahogy, akkor is el kell érnem Jasper!

(Jasper szemszöge)

Még egy unalmas nap, de szerencsénkre már csak kettő órát kell végigülnünk és mehetünk haza. Emmettel és Edwardal ülünk spanyol órán. Nem figyeltünk a tanárra, hiszen már ezerszer hallottuk ezt az anyagrészt, mellesleg a tanár hibásan adja le nekünk. De egyszer csak elvonta a figyelmem a zsebemben lévő telefonom rezgése. Két fivérem rám kapta tekintetét, hogy mi történt. Elővettem a telefonom és egy ismeretlen szám volt a kijelzőn.

- Tanár Nő, kérem! Rosszul érzem magam! – emeltem fel a kezem. – Hagy menjek ki a friss levegőre egy kicsit! – hazudtam egy szemrebbenés nélkül, közben tettettem, hogy rosszul vagyok.

- Rendben! Mr. Cullen!

- Igen? – állt fel Em és Ed.

- Emmett! Kérlek, kísérd haza a fivéred, mert elég sápadtnak tűnik. Majd írok mind a kettőtöknek igazolást a mai napra!

- Rendben! – mondta Em, majd kisiettünk a teremből. A telefonom már másodjára csörög megállás nélkül, de már ez a része is a vége felé jár, így meg is nyomtam a fogad gombot.

- Na, végre Jasper! – szólt a telefonból Bella.

- Hát te meg?

- Sürgősen segítened kell! Még régen mondtátok nekem, hogy van egy ismerősöd, aki hamis papírokat készít. És most egy ilyenre lenne szükségem! – hadarta. Nagyon figyelnem kellett, hogy mit mond, de amint látom Emmett nem fogta fel, neki ez túl gyors volt. Emmnek el kellene mennie egy dokihoz, aki felgyorsítja egy kicsit…

- A kicsinek? – tértem vissza a témához.

- Igen, útlevél, személyi, és minden személyes irat.

- Értem! Merre vagytok?

- Seattle-ban, egy kisebb hotelban, a Ronald Street Hotel-ban.

- Oké! Ott vagyunk fél órán belül!

- Vagyunk? – ijedt meg Bella.

- A mókamester és Én. – mosolyodtam el. Ekkora Emmett-nek leesett, hogy Bella az.

- Áhh, oké, megnyugodtam. Szia, Em!

- Helló, Hugi! Miújsáág?

- Semmisem, akkor siettek?

- Igen! –ezzel kinyomtam, besétáltunk az erdőbe és futásnak eredtünk.

(Bella szemszöge)

Szóval 30 perc. Oké, akkor várunk. Jobb lesz, ha szólok Lilynek, hogy vendégeink jönnek.

- Lily! Emlékszel még Jasperre? – guggoltam le mellé.

- Őőő…IGEEEN! Aki az eldőben volt! – tapsikolt.

- Igen, ő az! Most ő ide fog jönni, egy testvérével együtt, aki olyan, mint egy nagy maci!

- Lendbeeen! Válom Jaspelt és a nagy Maciiiiiiiiiit!- tapsikolt örömében még mindig.

Húsz perc múlva hallottam, hogy megérkeztek Japerék a hotelba.

- Jó napot! – hangzott Jasper hangja.

- Üdvözlöm önöket! Miben segíthetek? – üdvözölte őket a recepciós.

- Egy rokonunkat keressük, aki ma érkezett a lányával. Isabella.

- Áhh..tudom. Isabella Volturit keresik! A második emelet 17-es szoba!

- Köszönjük! – ezzel elindultak felfelé. Hallottam lépteik hangját, ahogy a lépcsőn közelednek a szoba felé. Mielőtt kopoghattak volna kitártam az ajtót.

- Sziasztok! Gyertek beljebb! – álltam félre az útból és beengedtem őket.

- Jaspeeeel!!! – rohant Lily Jas felé, majd nekiszaladt a lábának és megölelte. – Maciiii!!! – lépett oda Emm-hez és megölelte neki is a lábát.

- Szia, Pöttöm Panna! – kapta fel a karjaiba Emmett Lily-t, majd megpörgette.

- Azért csak óvatosan Em Maci! – szóltam rá. – mégis csak egy kis törékeny ember.

- Nem is olyan rég még te is az voltál…

- Nem vagyok Pöttöm Panna! Lily a nevem! – vágott Jasper szavába nevetve Lily.

- Igen is Lily őrmester! – rakta le a földre Em Lily-t, majd vigyázzba állt.

- Gyere, játszunk! – húzta Emmettet Lily a nappali felé.

- Oké! – egyezett bele rögtön Em. Mint egy őt éves. Emmett-Emmett…te sosem fogsz felnőni…

- Szóval azért jöttetek, hogy segítsetek…

- Igen… és milyen sürgős lenne?

- Amilyen hamar csak lehet… minél hamarabb, annál jobb.

- Értem. Ez esetben el kell mennünk az ismerősömhöz, és ott vele mindent megbeszélni. Kell róla egy fénykép, mikor született, hol..

- Oké! Várj egy percet! Lily! Hány éves vagy?

- Őt!

- Köszi. – és visszafordult Emmetthez. – Szóval 2001-ben született.

- És hányadikán?

- Mindjárt megtudom! Lily, bocsi, hogy megint zavarlak, de ha idejössz egy percre, annyit nyúzhatod a nagy macit, amennyit csak akarod!

- Oké! – szaladt ide hozzám.

- Ide adod a kezed, hogy megnézzem a szívverésed ritmusát? – és ideadta.

Megfogtam a kezét és belenéztem a múltjába. Nagyon furcsa volt a múltban lennem. Mintha én is ott lettem volna, de olyan helyről néztem mindezt, ahonnan nem láttak. Láttam az egyik szobában egy tükröt. és én is látszódtam benne. De most nem ezzel kell foglalkoznom. Meg kell keresnem, hogy mikor született. De sok minden volt Lily múltjában. Túráztak a családjával, játszottak az apukájával, a bátyjával és az anyukájával, Láttam, ahogy a bátya elvágja a kezét, és ahogy ő vigasztalja, majd az anyukája beköti a testvére kezét. Közte volt a vámpírtámadás, de ezek csak halvány emlékek. Ahogy telnek, majd a napok halványulnak majd ezek. És megtaláltam, amit kerestem. A születésnapját ünnepelték Lily-nek. Gyönyörű marcipános tortát kapott Lily, a tetején egy 5-ös számmal. Körbenéztem a szobában és megtaláltam a naptárat. Május 10-e volt. Elengedtem Lily kezét, aki az arcomat fürkészte.

- Minden rendben! Most már mehetsz, nem zavarlak. – ennyi kellett neki, és ő már ott sem volt, Emmett nyakában lógott. Visszamentem Jasperhez.

- Mit csináltál? – kérdezte Japer.

- Belenéztem a múltjába. Május 10-én született.

- Ja... ohh… ügyes. Akkor készítek Lilyről egy képet. – mondta Jasper. Lily! Csííz! – majd kattan a fényképezőgép. – Mehetünk!

- Lily! - mentem oda megint hozzájuk.

- Azt mondtad, hogy most már nem zavarsz! – nézett morcosan rám Lily.

- Igen azt mondtad! – helyeselt Em is.

- Ezért még kapsz Em! – mondtam vámpírsebességgel.

- Most miért? – kérdezte Em.

- Igen Lily azt mondtam, csak szólni szeretnék, hogy mi most Jasper-el elmegyünk, és te Emmett Macival maradsz.

- Jólvaan! De most már hagyjál játszaniii! – fordított nekem hátat Lily.

- Ez nem volt szép, Lily – mondta Japer.

- Bocsánat! – adott egy puszit az arcomra Lily.

- Elfogadva! Sziasztok! –álltam fel és mentem Jasper után. Gyorsan még felkapta a táskám, amiben minden cuccom benne volt.

- Sziasztok! – mondta kórusban a két gyerek.

Sokadik Dííj!♥

köszönöm a díjaat Florence Ploody-nak! KÖSZIIII!

Szabályok:
Tedd ki a lógót, a blogodra!--> kész!
Írj magadról egy kis szösszenetet! -->kész!
Küldd tovább 5 embernek! -->kész!
Magamról:
Szeretek írni olvasni, fotózni és gépezni! Most lettem elsős, szóval lassan jönnek a szívatások, amit nem várok! :S Többet nem is tudok magamról írni, mivel a többi díjnál már leírtam mindent...

Akiknek küldöm:
Nyugottan viheti 5 ember, aki komiban jelzi, hogy szeretné :DDD

ui.: Írjatok a fejikhez komit!!!!

19. fejezet

Halihóó! Itt a feji! Remélem felvidultok tőle, mert holnap suli! :(( Remélem, hogy ide több kommentet írtok, mit az előző fejezethez.. :( :) Nem tudom, hogy mikor tudom hozni a kövi fejit, mivel elsős lettem és az első év mindig nehéz. ÍRJATOK KOMIT!

Jó olvasást!

Puszi.

Vattacukor♥

19. fejezet

Elindultunk az erdőben, ahol minden árkon bokron keresztül mentünk, de nem lett semmi baja a ruhánknak. szerencsénkre…Elég hülyének nézhettek volna minket az emberek, hogy szakadt rongyokba sétálgatunk. Lily és Lucy, már kezdett elfáradni, így felkaptam őket az ölembe, és így mentünk tovább. Miután kipihenték magukat az ölemben, jöttek mellettem, úgy ahogyan eddig. Aranyosak voltak, ahogy a kis lábukkal mellettem sétáltak. Lily majdnem felbukott egy kiálló gyökérben, de még szerencse, hogy időben észrevettem és elkaptam. Ezután Lily nem engedte el a kezem, a maradék utat egymás kezét fogva tettük meg. Egy óra alatt értünk ki az erdőből, Seattle városa mellett. Mivel már hallottam, hogy nagyon korog mind a kettejüknek a gyomra, így megkerestem a legközelebbi discontot. 

Szerencsénkre a kutyákat is beengedték, így Lucy is jöhetett velünk. Lucy nem kóborolt el semerre a boltban, így mindig a szem előtt volt, és nem okozott gondot a vásárlóknak, akikből nem volt valami sok. Rögtön meg is kerestem a felvágottakat, hozzá vettem zsemléket, és vettem még egy kis kupa vajat. Árultak a diszkontban evőeszközöket, így vettem azt is egy csomaggal. Mivel nem mászkálhatunk úgy az utcán, hogy Lucy-n nincs póráz, azt is kerestem, ami volt is. Nyakörvet nem kellett venni, mivel az volt a kutyuson. Úgy gondoltam, hogy mindent megvettem, ami szükséges egy reggelihez, így a pénztárhoz mentünk. Kifizettem az összeget és mentünk is egy hotelt keresni, ahol megszállhatunk. De amikor indultunk volna megcsörrent a telefonom. A kijelzőre Aro neve volt írva, amit rögtön fel is vettem:

- Hello Aro! Valami gond van?

- Szervusz Bella! Nem, nincs semmi gond, azon kívül, hogy nem vagy közöttünk a kastélyban. Olyan csendes nélküled a kastély, hogy még a légy zümmögését is halljuk. De nem is szaporítom a szót, egy kérésem lenne hozzád. Meglátogatnád e a Cullen családot, ellenőrzés képpen, és átadnád-e Carlisle barátomnak az üdvözletem, ha már arra vagy?! – na erre az egy dologra egy kicsit sem számítottam, de mivel ő a vezetőnk, nem mondhatok nemet…

- Persze, elmegyek hozzájuk a mai nap folyamán! Még egyéb kérés?

- Nincs, és mikor jössz haza? – kérdezte Aro.

- Még nem tudom, vásárolni szeretnék és venni szeretnék egy kocsit.

- Értem.

- Jah, és nem egyedül fogok haza menni.

- Ezt meg hogy érted? – kérdezte meg csodálkozva.

- Épp vadásztam az erdőben, amikor vá…vagyis magunkfajták megtámadtak az erdőben egy ember családot.. És én ezt nem néztem tétlenül, így megöltem őket…

- Értem, de akkor kivel jössz?

- Még nem fejeztem be! A család négy tagú volt, és három nomád támadott a családra. A negyedik tag egy kislány volt, nem tudtam otthagyni, és megölni sem volt szívem, olyan ártatlan egy teremtés – néztem le Lily-re. – Így hát magammal hoztam, mert nem tudhat egy ember a létezésünkről..-ezt már halkabban mondtam.

- Áhh…így már minden világos! És mit akarsz a kisemberrel? Mert ugyebár a törvény szerint nem változtathatsz át egy gyermeket.

- Igen, tudom, úgy gondoltam, hogy felnevelem, és majd ő eldönti, hogy mit szeretne az életével kezdeni felnőttként.

- Értem, ahogy látod leányom…Ez a te döntésed, nem avatkozhatok bele…

- Igen, tudom, de lenne egy kérésem nekem is! Ide tudnád adni Félixet és Demetrit?

- Persze, de ha szabad tudnom, miért is keresed őket?

- Mondtam, hogy kocsit akarok venni, és ők tudják milyen való nekem!

- Jól van! Hívom őket! – mondta. – Félix, Demetri! – kiáltotta Aro a vonal túlsó oldalán.

- Mester! Hívatott! – mondta a két mamlasz.

- Nem ő hívatott, hanem én! – szóltam a telefonba nekik.

- Ááá..a mi kis Bellánk! Mi a baj, talán bántanak a gonosz bácsik, és nem bírsz elbánni velük?

- Na, de fiúk! – Szidta le őket Aro.

- Hagyd csak Aro, majd kapni fognak, ha hazaérek… - fenyegetőztem, hangomban komolysággal.

- Jaj, Dem, meneküljünk. Még a végén Bellácska elkap! – nevetett Félix.

- Csak várjátok ki a végét! – mondta Aro. – Én nem védelek meg titeket!

- Bezzeg ilyenkor már fülüket-farkukat behúzzák! – nevetett Marcus.

- Szia Marcus! Hogy vagy?

- Szervusz! Köszönöm jól! És te?

- Engem már nem is üdvözölsz? – szólt Caius.

- De! Neked is, milyen arra az idő?

- Akkor jó, már azt hittem elfelejtettél! Meleg, mint mindig! Feléd? Gondolom esős.

- Igen, mint mindig…Már hiányzik a nap…De most nem is ezért vagyok itt. Félix, Demetri! Egy kérdésem lenne!

- Mond csak!

- Milyen autót vegyek magamnak?

- Tudunk pár jó autót, ami neked való. Mondunk párat és te majd választasz. Jó a Ferrari 458 italia.

- A BMW m6 StreetRace.

- Az Audi r8 tuning.

- Mondjuk ez az autó driftinges de jó egy kocsi. A Nissan 350z

- Jaa, ez jó kocsi, hasonló, igyanúgy driftinges a Mazda Rx7-es.

- Ezeket tudjuk neked ajánlani Belluska.

- Köszi srácok, de készüljetek fel a megleckéztetésre! Én megyek, most van egy kis dolgom.. Sziasztok!

- Várj még egy percet! Ugyebár, majd mész a Cullenékhez, tedd fel a három legerősebb, és képességgel bíró tubicáknak, hogy ha csatlakozni szeretnének, akkor szíves örömest várjuk őket!

- Rendben, meglesz! Sziasztok!

- Szia! –ezzel a lendülettel ki is nyomtam.

- Mami? Kivel beszéltél? – húzogatta a Dzsekim ujját Lily.

- A főnökömmel és a barátaimmal. – mondtam, közben előkerestem a táskából a pórázt és felraktam Lucy-re.

- Vihetem Lucy-t? – kérdezte Lily.

- Persze. Tessék. – és odaadtam a végét Lily-nek. – Csak el ne húzzon!

- Nemfog!

És elindultunk a város központja felé, hogy keressünk egy hotelt, ahol reggelizhetett Lily és Lucy.

Új blog!

Sziasztok! Nyitottam egy új blogot, amin idézeteket olvashattok! Remélem minél többen fogjátok olvasni a blogot! http://vattacukor-idezetek.blogspot.com/ Katt!

Ma hozom a kövi fejit, de látom, hogy csak 1 embert írt hozzászólást, amit köszönök Florence Ploody -nak! Remélem a kövihez többen írjátok le a véleményeteket! :| :)

18. fejezet :DD

Sziasztok! Meghoztam a 18. fejezetet! Késtem vele, sajnálom. Vétkeztem, de azért remélem tetszeni fog!

Jó olvasást!

puszi

VattaCukor♥

18. fejezet

Csendesen futottunk egy ideig, majd a sűrű erdőben megálltunk. Mélyet szippantottam a levegőből, amelyből csodálatos aromákat éreztem, és összefutott a méreg a számban. Jas is ugyanígy tett, velem együtt vadászott. Bemértem az illat forrását, és futásnak eredtem. Lelassítottam a zsákmányom közelében, majd felugrottam egy fára az oroszlánom felett. Láttam, ahogy ő is vadászatot tart, de én gyorsabb vagyok nála, így az áldozata túlélte. Lesből támadtam rá, ami váratlanul érte. Belemélyesztettem fogaimat az ütőerébe és szívni kezdtem. Éreztem, ahogy körbejárja egész testemet a vér, ami újabb erőre adatott. Még nem voltam tele, így elejtetem még egy szarvast. Jasper is elejtett 2 szarvast. 

Miután végeztünk elindultunk visszafele. Félúton járhattunk, amikor megéreztünk 3 idegen vámpír illatát. Az illatuk emberek vérével vegyült, ami nem nagyon tetszett. Elindultunk az illat forrása felé, de én gyorsabb voltam Jasnél, így hamarabb odaértem. Megálltam a fák takarásában és szemügyre vettem a terepet. Egy kis családi ház volt egy kis rét közepén, aminél be volt törve a bejárati ajtó. Némán hallgattam, hogy mit művelnek, és ekkor meghallottam egy kisgyerek sírását. Beindult nálam az anyai ösztön és berontottam a házba. 

Borzalmas kép tárult elém. A házban mindenhol vérfoltok voltak és emberi test maradványi, amiket szétszaggattak. Egy kislány kuporgott a hozzám legközelebb eső sarokban és ő sírt. A vámpírok a család 3 tagjának a megmaradt vérét szívták. Úgy vettem le, hogy a kislány szülei és a 10 év körüli testvére meghaltak és a kislány őket sirathatta. A szülők 28 év körüliek lehettek, még élhettek volna ebben a világban, de most már késő. Amint megérezték a vámpírok az illatomat, felém kapták a fejüket és támadó állást vettek fel. A kislány is felnézett rám és odarohant a lábamhoz. Felfelé nyújtózkodott, de nem értettem, hogy miért. Utána kapcsoltam, hogy a karomba szeretne jönni. Lehajoltam érte és felvettem. A 3 nomád felegyenesedett, úgy gondolták, hogy egy nő nem jelent számukra veszélyt. De nagyot tévedtek. Erre a gondolatra önkénytelenül is gúnyos mosolyra húzódott a szám. A kislány a karjaimban úgy remegett, mint a szeles időkben a nyárfalevél.

- Nem lesz semmi baj! – súgtam a fülébe és közben a hátát simogattam. Erre a 3 vámpír felröhögött, és ezért újra zokogásba kezdett a kislány. Ebbe a sírásba a halott szívem is belesajdult. Nem volt más választásom, Jasper képességével elaltattam a karjaimban. A 3 nomád közelíteni kezdett felém, úgy hogy közben bekerítettek, de mindhiába.

- Ha megadod magad cica, akkor nem leszünk olyan erőszakosak – mondta a legmagasabb és közelebb lépett.

- Kezdjük ott, ahogy nem adom meg magam, nem is vagyok a cicád és végül hozzám nem fogtok ugyan érni!

- De biztos vagy ebben! – mondta a mögöttem lévő.

Hallottam már, hogy Jas közeledik és hogy hall bennünket. De még mire ideérhetett volna, a mögöttem levő vámpír a hátamra ugrott volna, ha el nem lököm a pajzsommal. Ekkor futott be Jasper a házba.

- Minden rendben? Kicsit lassabb vagyok tőled…- mondta.

- Háát, nincs minden rendben, van 3 holttest itt a házban, és a kislányon nem tudom, van e valami sérülés, de szerintem nincs és most elaltattam – mondtam a jelenlegi helyzetet.

- Értem, de ezt itt mögöttünk kicsit kiütötted.. – intett le a földön fekvőre.

- Így járt, de ti… - mutattam a maradék kettőre. – Megadjátok magatokat, vagy a pokolba kerültök!

- Eszünk ágában sincs megadni magunkat! Harry! Kelj már fel! Nem lehetsz ilyen balfasz, hogy egy ilyen cafka csaj kiüt! Képtelenség! Kelj már fel! Hallod? Harry!

- Kit neveztél te cafkának? – vágtam neki a falnak mindkettejüket. – Végetek! Megszabadítalak titeket a gonosztól! – majd letéptem mindhármójuk fejét. Meggyújtottam a testeket, és eközben a kislány a levegőben lebegett, vagyis a pajzsomon feküdt. Jasper végignézte az egész jelenetet egy szemrebbenés nélkül.

Nem oltottuk el a tüzet a házban, hagytuk továbbterjedni, hogy minden nyom eltűnjön. A ház köré felvontam a pajzsom, hogy a füst ne szálljon fel az égbe és ne vegyék észre az emberek. Hallottuk, hogy a tűz egyre csak terjed a házban. A karomban lévő kislány is felébredt, és hirtelen előjöttek a rémképek az emlékeiben. De én rögtön vigasztalni kezdtem:

- Ne sírj pici lány! Én itt vagyok neked! Megvédelek, ígérem! Vigyázni fogok rád! – csitíthattam, hál istennek sok sikerrel.

- Lucy! – mondta a kislány és ebben egy időben a házból kutyanyüszítés hallatszott.

- Egy kutya van a házban! – mondtuk egyszerre Jasperrel.

- Bemegyek érte! – adtam át a pici lány Jasparnek.

- De megsérülhetsz! A pajzsod a ház körül van! Nem tudsz dupla pajzsot felhúzni! Vagy de? –állított meg Jasper.

- Nem, nem tudok, vagyis még nem próbálkoztam vele… - igaza volt, megsérülhetek.. de meg kell mentenem az a kutyát! Bármi áron! Csak ő maradt a kislánynak.

 Próbáljunk meg egy másik pajzsot felhúzni… Erőltetem magam, de nem ment. – Nem megy… De mennem kell! Ha nem jövök ki, akkor védd meg helyettem a kicsit!

- És mi lenne, ha a házról levennéd a pajzsod és magad köré vonnád? – megint visszatartott.

- Az nem jó! Hamar idejönnének és megtalálnák a nyomokat! És Edward és Alice is idetalálna..- ahogy ezt kimondtam Jasnak eltorzult az arca… Most nem törődtem vele, bevetettem magam a házba. Követtem a hangforrást, de borzasztó volt a légkör. Rettentő meleg van! Nem bírom sokáig! Merre vagy kiskutya!? Áááh… elpusztulok! Itt lelem halálom!?!

Próbáltam kikerülni a lángokat, de azok hatalmasak voltak, de nem adtam fel.. Sikerülni fog! Néhol belém kapott a láng, ami rettentően fájt… de tovább küzdöttem. Megy ez neked Bella! Ki kell bírnod! Éreztem, hogy a pajzsomon is lukak keletkeztek, és a füst szivárogni kezdett. Erősnek kel maradnom! Nem használhatom egyetlenegy képességem sem, mindegyiknél megvolt a probléma.. Még a teleportálást sem, mert mi van ha tűzbe teleportálom magam? Nem látok át a falon! Francba! Mindjárt a kutyánál vagyok! Ne add fel Bella! Ha már eddig eljutottál, végig kell csinálnod! 

És ekkor megláttam a kiskutyát. A legbelső sarokban kuporgott, de elválasztott minket egy tűzfal.. Át kell ugornom! Át kell ugornom! És átugortam, de sikeresen elértek a lángok és a felsőm elkezdett égni. Felkaptam a kiskutyát és ki teleportáltam magam Jasperhez. Leraktam a kiskutyát, és ledobtam magamról a pólóm. A kislány leugrott Jasper karjai közül és odarohant a kiskutyához. Én ledőltem a földre és vártam, hogy elmúljon ez a kínzó égés. Rosszabb, mint az átváltozás. Rettentően fáj! Észrevettem, hogy a pajzs teljesen leereszkedett és a füst felszállt. Rögtön jöttek is a látomások:

„Az emberek meglátták a hatalmas füst tömeget és hívták a tűzoltókat, mentőket és a rendőrséget.”,

„Edward és Alice is észrevette a füstöt és erre tartanak. 5 perc múlva itt lesznek!”.

- Mennünk kell, jönnek! –álltam fel hatalmas fájdalmak közepette.

- Várj, segítek! –jött jas közelebb, de megállítottam.

- Ne, nem érezhetik rajtad az illatomat..menj haza, fürödj le! Már így is gyanakszanak! – hadartam. – Én és a kislány elmegyünk innen, de még látjuk egymást! A mi illatunkat nem fogják itt érezni, most viszont menj! Üdvözlöm a többieket! És szertelek titeket! Szia!

- Átadom! Nem mondunk semmit, hacsak te nem akarod! Szia! –és elment.

Elaltattam a kislányt is és a kiskutyát is, és elindultam a hegyek felé. Arra láttam egy kis kunyhót, egyenlőre ott megleszünk ma. Hamar odaértünk, mivel vámpírsebességgel rohantam. Benyitottam a kunyhóba, elhagyatott volt, beljebb mentem és leraktam mindkettejüket a rozoga ágyra. Én ledőltem a földre és vergődtem. Égett minden porcikám. Meghallottam, hogy a közelben egy patak csordogál, így kivánszorogtam a kunyhóból. Ledobtam magamról a megmaradt ruhám és belehasaltam a vízbe. Mivel nem volt a közelben senki, így levettem a cafatokra égett ruhám és meztelen voltam. Szépen lassan lehűtötte testem a hideg víz. Ott feküdtem 10 percig, majd lemostam magamról a kormot is. Kimostam a melltartóm is és a megmaradt nadrágom is, majd fel is vettem őket. Legalább, amíg vizesek, addig hűtik a testem. Felvettem vissza a cipőm is, az csodák csodájára épségben megúszta. Vadásznom kellett, hogy jobban érezzem magam. Levadásztam három szarvast, majd el teleportáltam magam, oda ahol a bőröndöt hagytuk. Szerencsémre itt hagyták nekem, és benne a cuccaimat. 

Gyorsan átöltöztem, felvettem a kék pánt nélküli felsőm, egy nejlonharisnyát, ami egy kis színt adott a lábamnak, rávettem egy fekete rövidnadrágot, amin flitterek voltak. hozzá kiegészítőnek felraktam a virágos fülbevalóm. Felvettem a fekete magassarkúm, majd a dzsekimet, hogy ne keltsek feltűnés. Beleraktam a táskámba a mobilom, az irataimat és a pénztálcámat, amiben benne volt a bankkártyám is, mindezt vámpírsebességgel tettem meg. A bőröndöt a kezembe fogtam és visszateleportáltam magam a kunyhóba, amikor bementem, még aludtak. Betakartam őket egy pokróccal, majd leültem az ágy szélére. Egész éjszaka a gondolataimba merültem. Végigpörgettem magamban az egész életem…Csodálkoztam magamon, hogy miken mentem keresztül és még élek, és élni is fogok. Gyorsan repült az idő. Nyolc óra fele keltek fel, mind a ketten. Elsőként a kiskutya kezdett el mocorogni, utána rögtön a kislány is.

- Jójeggelt! – mosolygott rám a kislány. Észrevettem, hogy még selypít, de majd szépen megtanítom neki az „R” betűt.

- Neked is! Hogy aludtál? – kérdeztem.

- Köszönöm, jól! És te?

- Ohh.. én is – hazudtam neki, de nem mondhattam el az igazat.

- Mi a leggeli? – ült fel a rozoga ágyban.

- Sajnos nem tudtam elmenni a boltba, nem hagyhattalak titeket magatokra –mondtam. – De amint összeszeditek magatokat elindulunk a városba, hogy bevásároljunk. Rendben?

- Jendben!

- Kicsit messze vagyunk a várostól, szóval sétálnunk kell majd, de ha elfáradtok viszlek titeket. Megkérdezhetem hogy hívnak?

- Lily vagyok, és te?

- Bella, Bella Volturi, de úgy hívsz, ahogy csak akarsz!

- Hol vannak a mamiék? - kérdezte lebiggyesztett ajkakkal.

- Egy jobb helyre kerültek és biztonságban vannak - simítottam meg az arcocskáját.

- Láthatom őket? 

- Sajnálom, de nem - ezután hangos zokogásba tőrt ki, s hosszas nyugtatgatás után csillapodott csak le.

- Hívhatlak maminak? – ezen a hirtelen kérdésén nagyot koppant az állam.

- Pe..persze! Nyugodtan!

- Mamiiii!!!!!!! - Bújt ide hozzám, ami melegséggel töltötte el halott szívem.

- Kicsim – öleltem magamhoz számára szorosan. Milyen kis törékeny a kezemben..Már értem mit érezhetett Edward, ha átölelt… NEM Bella, ezt verd ki a fejedből! Ő már nem szeret! És nem is szeretett. Ne gondolj rá többet! – Most induljunk, már biztos nagyon éhesek vagytok…

17. fejezet :D

Sziasztok! Meghoztam a kövi fejit! Nem érem el a bétámat sehogy sem, szóval nincs lebétázva, lehet h van benne hiba, mert siettem... Remélem tetszik mindenkinek... Lécci írjatok komit! Sokat segítene!

VattaCukor♥

Íme a fejezet:

17. fejezet

- Hát, amikor kinn voltam a klub előtt, ott termett 4 vámpír, hallottam, hogy mit terveznek és tudtam mi a képességük, az egyik név szerint Tom – mutattam az illetőre. – „használta” a képességét rajtam, de nem tudta, hogy nem hat rám, ezét csak követtem az "utasításait", de amikor ideértük már Damont kellett követnem. Úgy gondolták velük fogok lenni, így hát körbevezettek a házban, közben sok borzalmas látvány tárult a szemem elé, amit még el fogok intézni… Lényegében ennyi…

- Mit kell elintézned? – kérdezte Jane.

- A házban vannak holtesetek, akik erőszak által haltak meg… És azokat fogom eltemetni vadászat után…

- De Bella, semmi közöd hozzájuk!- akadékoskodott Jane.

- Ezen nem vitatkozom, eldöntöttem és kész, nem áll szándékomban a döntésemen változtatni.

- Oké, nem is érdemes veled vitatkozni, mindig te kerülsz ki az ilyenekből győztesen – intett, megölelt, elköszöntek tőlünk, majd suhantak a foglyokkal Voltera felé.

Ránéztem a volt családomra, akik szintén engem néztek. Esme odarohant hozzám és átölelt, olyan gyengéden, mintha még mindig ember lennék. Az ő ölelése mindig ellazított. Így állhattunk percekig, de senkit sem zavart. Amikor elengedett Emmett karjai, vagyis inkább mancsai között találtam magam, és a levegőben forgatott.

- Hiányoztál Belluska! Úgy tudtuk, hogy repülőbalesetben meghaltál… - tett le a földre.

- Igen, meg is haltam, mivel vámpír lett belőlem. Ha nem lett volna a repülőn Elezar és nem figyelt volna fel a tehetségemre, akkor már igazán halott lennék – miközben ezt mondtam, észrevettem, hogy Jasper a többiek mögött áll mozdulatlanul és vonakodva figyel. Hajtott a kíváncsiság, hogy mit gondol, ezért belehallgattam a gondolataiba:

- „Most mit tegyek? Megölelhetem e, amiért miattam elhagytuk? Nem, mivel csakis az én hibámból hagytuk el! Ha akkor nem támadtam volna rá, akkor még mindig együtt lenne Bella és Edward… És haragszik e rám?...” – nem hagytam tovább tépelődni.

- Jasper, nem, nem haragszom rád, nem miattad mentetek el, így is, úgyis bekövetkezett volna ez. Az öcséd már nem szeret engem, ne okold magad mindezek miatt! – mentem oda hozzá és megöleltem.

- Te ezt meg…? – döbbent meg, de azért megölelt.

- Az egyik képességem – mosolyogtam rá.

- Mégis milyen képesség?...

- Gondolatolvasás……

- De hisz Edykének is ez a képessége, ez meg hogy lehetséges? – vágott közbe a család poénkodója.

- Ha befejezhettem volna a mondatot, akkor már tudnád –néztem rá tettetett haraggal. – Mivel közbevágtál, most már el sem mondom.

- Bella, mond el létszíves! – könyörgött Esme.

- Elmondtam volna, csak jó Emmettet szívatni. Néha meg kell leckéztetni ezt a nagy medvét – bokszoltam Em vállába.

- Áúúcs, ez fájt! Mindig csak a kisebbet bántjátok! – durcáskodott „a kisebb”.

- Nah ott tartottam, hogy lemásoltam öcsétek/bátyátok képességét…

- Lemásolni? Azt hogy? – kérdezte Jasper.

- Ha a pajzsom alá vonok tehetséges vámpírokat vagy embereket, akkor azoknak lemásolom a képességüket.

- Ez tök frankó! – szólalt meg „a kisebb” öblös hangján.

- Mondhatjuk így is…

- Akkor te vagy a legerősebb vámpír, legyőzhetetlen vagy!

- Hááát, ja, mondhatni.

- Zsiradékos! - hát Em, az maradt Em.

- Alice biztos örülne neki, hogy élsz és itt vagy, nagyon szeretne találkozni veled, az biztos, és Edward is. – vette elő a telefonját Jas.

- NE! – kiáltottam rá. – Nem akarok velük találkozni, és nem is akarom őket látni!

- De… Miért nem? –kérdezte Esme.

- Mert nem, Alice szó nélkül itt hagyott, küldtem neki üzeneteket, kértem, hogy segítsen, amikor üldözött Victoria! De nem kaptam semmi visszajelzést! Meggyűlöltette magát velem! – rettentő dühös lettem. Ha nem lettek volna itt, tomboltam volna, mint egy őrült, elpusztítottam volna mindent. Ellepte az elmémet a vörös köd, de valamicskét tudatomnál voltam. Észrevettem, hogy a pajzsom kiterjedt körém. Ha valamelyikük a közelembe jött volna, akkor megöltem volna rögtön, nem bírtam volna megálljt parancsolni a bennem lakozó démonnak. Felfigyeltem rá, hogy a pajzsom feketévé változott, de kiláttam rajta. A többiek döbbenten vették tudomásul ami most történt. Előtört belőlem az összes erő, nem tudtam féken tartani azokat. Szinte láttam magam előtt, amint rohangálnak a burokban…

- Átláthatatlan… - suttogta Rosalie.

- Semmit sem látok benne, még Bellát sem… - szintén suttogta Carlisle, és magához ölelte feleségét. – Elképesztő…

- Bella, hallasz? – jött egy lépéssel közelebb Em.

- NE, hagyd, le kell nyugodnia. – intette vissza testvérét Jas.

És itt rájöttem valamire. Mintha a tudatom egy része cselekedett volna, körbevont a pajzzsal, nehogy bántsam a szeretteimet. Minta a tudtom erre várt volna, kezdett visszahúzódni belém az összes erő, és a pajzsom is leereszkedett.

- Ez meg mi volt? – kérdezte a nagy mamlasz.

- A tudatom… legalábbis úgy gondolom, hogy a tudatom volt, hogy ne bántsalak titeket, ezért lehetett…Kitört belőlem az összes képesség, és úgy láttam, mintha körülöttem lebegnének. Elképesztő volt..

- Összefoglalva, a tudatod megvédett minket magadtól és a képességeidtől – mondta Carlisle.

-Valami ilyesmi...

- Figyelemre méltó… van még valami ilyesmi dolgod? – jött elő Carlisleból a tudós.

- Pontosan mikre gondolsz?

- Képességek, és más elképzelhetetlenebb dolgok…

- Hát ilyesmikről nem tudok, én is most láttam, és hallottam ilyesmit. Hát képesség van egypár… Akikkel eddig találkoztam vámpír életem során… azon a kilenc napon…

- Eddig milyen képességeid vannak? – kérdezte Jasper.

- Gondolatolvasás, jövőbelátás, érzelembefolyásolás, ami a tiéd – mutattam Jasperra. – nyomkövetés, érzékek elvétele, kínzás, Aro képessége, emlékezettörlő, telepátia, gondolatbefolyásolás, csábítás, múltat látó képesség, a kapcsolatok közötti érzelem érzékelése, amit befolyásolni is tudom, idő megállítása, bővebben vámpírokat vagy embereket, esetleg tárgyakat is le tudok fagyasztani esés közben… hmm környezetbe olvadás és tudtommal ennyi. – fejeztem be a felsorolást.

- Ha jól számoltam tizenöt, a pajzsokkal együtt tizennyolc. – mondta Carlisle.

- Igen, annyi.

- És már minden kipróbáltad? – kérdezte Em.

- Nem, még nem volt rá alkalmam. De majd mindennek ott lesz az ideje…

- És nincs kedved kipróbálni rajtam valamelyiket? – nézett rám boci szemekkel.

- Bella, én tudom, hogy melyiket! – szolt Rose. – Használd rajta az emlékezet törlőt, hogy ne mondjon több hülye poént. – Ezen mindenki jót nevetett, Emmett meg a sértődöttet játszotta.

- Mindig csak a kisebbet bántjátok!

- Em! Lenne egy ötletem! Úgy teszek, mintha kitörölném az emlékeidből a poénokat, de persze nem fogom… Te úgy teszel pár hétig, mintha nem te lennél a NAGY mókamester. Beleélik magukat ebbe, de te majd a legváratlanabb pillanatban újra poénkodsz. De ne feledd, neked addig komolynak kell maradnod, és álcáznod kell magad! Öcséd elől elrejtem a gondolataid egy részét, mint ahogy most mindenkinek el fogom, hogy találkoztatok velem és beszélgettünk. Benne vagy? – mondtam neki mindezt gondolatban. Alig láthatóan bólintott. – Most megkapják amiért „mindig a kicsit bántják”!

- Oké, akkor törlöm! – ránéztem Emmettre, úgy tettem, mintha csinálnék valamit, közben semmit sem tettem. – Kész!

- Te most tényleg megcsináltad? – nézett rám Jasper.

- Meg, miért?

- El sem hiszem! Most akkor a ház csendes lesz Bellának köszönhetően. De valljuk be, némely poénja tényleg jó volt.

- Milyen poénokról beszéltek? Én nem szeretem a poénokat, és nem is mondtam soha egyet sem – Jól játszotta a szerepét. Belenéztem mindenki gondolatába, és elhitték, hogy kitöröltem a gondolatát a macinak.

- Hát én itt végeztem, most elmegyek vadászni, mert még sok dolgom van itt a környéken.

- Veled tarthatok? – kérdezte hirtelen Jasper.

- Felőlem… de ti ha hazaértek, akkor fürödjetek le, hogy ne érezzék rajtatok az illatomat – amint befejeztem és elköszöntem tőlük, futottam a hegyek felé, nyomomban Jasperrel.

16. fejezet 2/2

Sziasztok! Bocsi a késésért, de nincs sok időm, tanulnom kell...Nem jön össze mostanság semmi, ígyhát ezért vagyok mindennel lemaradva :SS Bocsi a késésért!!! PLS KOMIKAT!!!

Puszi

VattaCuko☺♥

16. fejezet 2/2

Jane, Félix, Dem , Alec és az idő ment tovább. Jane rám nézett és a nyakamba vetette magát.

- Úgy megijedtem, hogy megöltek vagy valamilyen bajod esik…

- Nekem is hiányoztatok,de mindjárt meg fojtasz… - mosolyogtam, de vissza is öleltem.

- Ohh.. bocsi, akkor mi is legyen ezekkel? – intett a foglyok felé.

- Szerintem hívjuk fel Aro-t – vettem elő a telefonom és tárcsáztam is a számát.

- Itt a recepció, miben segíthetek?

- Szia Renata, itt Bella, Aro-t keresem sürgősen.

- Rögtön szólok neki! – és már hallottam is ahogy rohan.

- Mond Bella, valami gond van?- szólt a vonal túlsó feléről Aro.

- Hát mondhatjuk…

- Megsérültetek, elvesztettünk valakit? Mi a baj?

- Nem, mindenki épségben van… Itt van 5 idegen vámpír, akik elraboltak, de én elfogtam őket…

- Hogyan merészeltek elrabolni egy Volturist? – Akadt ki egy kissé Aro. – Máglyára, mind!

- A képességükre sem vagy kíváncsi?

- Azt mondhatod – magam előtt láttam, ahogy dörzsöli a tenyerét és felcsillan a szeme.

- Az egyik lefagyaszt, a másik beolvad a környezetbe, a harmadik bárkit rávesz bármire, a negyedik képeket küld az elmébe és az ötödik  rettentő erős, ő a vezérük, és a tekintetével tud ölni.

- MI?

- Melyik nem volt érthető?

- Öl a tekintetével? Ez bámulatos, még nem is láttam ilyet… De ez veszélyes is egyben, meg kell ölnöd. Ha katona lenne, egész Voltera veszélyben lenne, még mi vezetők is. Ezt az egyet megölhetitek, a többit látni akarom! Azokat hozzátok el Volterába és itt döntünk a sorsuk felől.

- Értettük! – mondtuk.

- Ha én elégek, a többieknek is égniük kell! Nem kímélhetitek őket! Ez igazságtalanság….! – üvöltötte Damon. És itt megfogalmazódott bennem egy ötlet.

- Rendben, van egy ajánlatom!

- Na, de Bella! – szólt a telefonból Aro.

- Várd meg a végét Aro – szóltam a telefonba, majd odadobtam Jane-nak.

- Elengedlek Damon, ha legyőzöl engem! Nem használom a képességem, mivel te sem tudod használni rajtam. Ha legyőztél és elégedtél engem, akkor szabad az út a társaiddal együtt. De ha nem, könyörtelenül megöllek.

- BELLA! – ordítottak rám.

- Ez a döntésem! Damon benne vagy?

- Benne, de vigyázz, mert nem kímélem semmi porcikádat!

- Nem is vártam el. Félix, Dem, Alec , Jane! Fogjátok le a többit! – miközben ezt megtették, a pajzsom alá vontam őket, nehogy megsérüljenek a küzdelmünk alatt. Olyan volt, mintha magamat és Damon-t bezártam volna az általam "kovácsolt" ketrecbe. Miután felhúztam a pajzsom:

- INDUL! – kiáltottam, majd elengedtem Damont és felvettem a támadó állásom. Még mielőtt rám támadt volna Jasper, Emmett és Esme jelent meg a fák árnyékában. Döbbent szemmel néztek rám. Rohantak volna felém, de a pajzsomnak nekiütköztek. A döbbenettől a szemük kikerekedett, közben simogatták a mellkasukat. Esme-t sajnáltam, hiszen a pajzsom kemény, és ő olyan törékenynek látszik Emmett-hez képest. De ezek után Damonra összpontosítottam, aki gyorsan felmérte a terepet, mindez kettő másodperc volt. És rohant felém, de kicseleztem. Gyorsabb voltam nála, semmi esélye nem lett volna. Kezdett bedühödni, előtört belőle az igazi vámpír. Én megtartottam a nyugalmamat, mindig kitértem az ütései, harapásai és karmai elől. Ez ment egy jó ideig, és ezt megelégeltem. Amint rohant felém, megfogtam a karjánál fogva és elhajítottam az ég felé, majd utána ugrottam és belerúgtam a gyomrába, aminek az lett a következménye, hogy belecsapódott a hegy oldalába. Emmett füttyentett is egyet, de nem is hagyta szó nélkül:

- Ez a csaj király! –ezen csak mosolyogtam és kacsintottam rá egyet. Damon kijött a hegy oldalán lévő lyukból és úgy suhant felém, mint egy őrült.

- Nem mondták még neked, hogy hölgyeket nem illik bántani? – hallottam meg Esme anyai-as, aggódó, de szigorú hangját. Damon rákapta a tekintetét és rá akart támadni. De a pajzsnak ütközött, és amit hallatott, az nem volt szép. Több csontja is eltörhetett, de a mi esetünkben ez gyorsan helyreáll. Viszont ez akkor sem lehetett valami fájdalom mentes. Odasétáltam fölé, és leguggoltam mellé.

- Bella, azt nem kéne! – jött oda Jasper, amennyire csak tudott a pajzsom mellé.

- Hát nem! – lendült nekem Damon, megfogta a nyakam, de az ilyen esetekre felkészített Dem és Félix, hogy mit kell tenni. Kicsavartam a kezét, majd letéptem a karját, így felüvöltött. Utána feldobtam az égbe és a nyakánál fogva lehajítottam, közben a feje a kezemben maradt, és a teste élettelenül hullott a földre. Összedobáltam a széttépett testrészeket, majd a zsebemből elővettem az öngyújtót és felgyújtottam a testét.

- Utálom, ha koszos kézzel hozzám érnek! – fortyogtam. Körbenéztem és mindenki döbbenten, leesett állal nézett. A pajzsomnak nekidőlt Emmett nézett ki a legdöbbentebben. Visszavontam a pajzsom, így Emmett ledőlt a földre, mint egy kivágott farönk. Erre a csattanásra mindenki magához tért és nevetésbe tört ki.

- Bella, most leégettél mindenki előtt! – pukkadozott Em, mint egy öt éves. – Máskor szólj!

- Ahogy óhajtod! – nevettem el magam. – A többieket hol hagytátok? – néztem Esme-re, Emmett-re és Jasper-ra.

- Elindultak nyugatra, mi meg keletre, de meghallottuk a most már halott vámpír hangját, majd azt, hogy BELLA! Így elindultunk a hang irányába és most itt vagyunk. De mi az istennek ütköztünk neki?

- A pajzsomnak, amivel megvédtelek titeket és aminek Damon nekiütközött.

- Hát ezért tört el a csontja? – kérdezte Carlisle.

- Igen.

- Aki nekirohan Bella pajzsának, az megérezheti az igazi fájdalmat és, hogy milyen kemény…- mondta Félix.

- Bella, megérinthetem? - Carlisle.

- Persze. – kiterjesztettem magam körül a pajzsom, Carlisle elém jött, majd megérintette és megkocogtatta.

- Ez minden bizonnyal kemény! Meddig tudod tartani?

- Még nem próbáltam, de amit eddig kipróbáltam, az elég hosszú idő volt… - ebben az esetben a mentális pajzsra gondoltam.

- És mekkora ütközetet bír ki?

- Azt sem tudom. Aki kíváncsi, az jöjjön nekem teljes erejéből! – És akinek van mersze.

Emmett, Jasper, Félix és Dem rögtön nekem is jöttek, vagyis mondhatjuk, hogy a pajzsomnak, de úgy felkenődtek rá, és olyan hülye pofákat vágtak, amin elkezdtem röhögni. Már a földön fetrengtem a röhögéstől, újra próbálkoztak, kevés sikerrel. Ha képes a vámpír röhögő görcsöt kapni, akkor én azt kaptam.

- Áthatolatlan! – szólt a telefonból Aro. El is felejtettem, hogy a vonalban van. – Akár most már indulhatnátok is hazafelé!

- Rendben. – mondták a társaim.

- Én még maradok egy kicsit, mert vadászok egyet a környéken, a többiek induljanak csak!

- De Bella, ezen a környéken tilos az emberekre vadászni, mivel itt vannak a f… - mondta Jasper.

- Ki mondta, hogy emberekre vadászom? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Mivel Volturis vagy…

- Igen, az vagyok, de állatvérrel táplálkozom.

- Nem is tudtam róla, Bella… - szólt a telefonból Aro.

- Akkor most már tudod – mentem a telefonhoz. –De most már leraklak, nemsokára találkozunk!

- Rendben, szervusztok! Szervusz, Barátom! Remélem, mihamarabb látjuk majd egymást!

- Mindenképpen! – majd megszakítottam a vonalat.

- Te, Bella, mióta táplálkozol állatvérrel? – kérdezte Jane.

- Három napja – válaszoltam.

- Nem is tudtam róla! Milyen?

- Jobb, mint az ember, még mindig nem értem, hogy hogyan voltam képes aznap embervért fogyasztani. Az volt életem legrosszabb napja… - gondoltam vissza a múltba, de rögtön az első képkockánál vissza is tértem a jelenbe.

- És mióta is vagy vámpír? – kérdezte bátortalanul Esme. - Ha szabad kérdeznem.

- Persze, bármit kérdezhettek, pontosan 9 napja.

Újabb döbbenet.

- Hogy-hogy nem őrjöngsz, mint egy újszülött? – ámuldozott Jasper.

- Akkor sem volt olyan vérengző, vagyis egyáltalán nem volt, amikor felébredt. Hatalmas az önuralma! Ennyi az egész – felelt helyettem Jane.

- Na most Bella, nekünk azt mond el, hogy-hogy a picsába kaptak el ezek itt - intett a foglyok felé -, mikor ott a pajzsod? – kérdezett rá Dem…

Díj+ infó

Köszönöm a díjat Cukorkánaak! :DD imádlak!!♥♥♥

Akinek kell a díj, az jelez komiban és megkapja!! :D


A frissről annyit tudok mondani, hogy már elkezdtem írni, de nem tudom, hogy mikor tudom felrakni, de remélem, hogy SZOMBATON fel tudom rakni... előre is bocsi a késésért!!

puszi
VattaCukor♥

16. fejezet 1/2. :)

Sziasztok! Meghoztam a 16 1/2. fejezetet! Bocsi a sok késésért, de ha komiztok sokat ehhez a fejihez, akkor minél hamarabb felkerül a második fele a fejezetnek! Remélem olvassátok még... Írjatok sok-sok komit! Lehet rossz is és jó is, csak írjatok valamit... nem fecsegek tovább, olvassátok..

puszi

VattaCukor♥

16. fejezet 1/2

(Rosalie szemszöge)

Jó Isten! Hogyan tűnhetett el Bella? Hogyan történhetett ez meg? Az Isten áldja meg, hogy ne essen baja!!! De várjunk csak!? Miért nem védte meg magát?! Ott a pajzsa,amivel a közelébe sem férkőzhettek volna! Elfelejthette a pajzsát? Nem,az képtelenség,hiszen vámpír… Mi nem felejthetünk el semmit… Talán blokkolták? Neem, mivel nem bírják… Jaj, Édes Istenem Bella!!! Hol lehetsz? Látom Carlisle is teljesen ki van, hogy nem találják és nem tudják mi van vele. És itt van Edward is, és fivérem,Jasper aki érzi még az érzelmünket is. De Edward ki van pipálva, mivel Bella védi az elménket…

(Alice szemszöge)

Elhomályosult előttem a kép, de nem úgy, ahogyan szokott… ”Rohanok az erdőben Emmettel, Edwarddal, Jasperrel és Esme-vel. Rosalie és Carlisle a Volturi katonáival. Mi Dél felé rohanunk, Apámék Észak felé. Keressük két csapatban az eltűnt Volturis katonát –és ennyi volt. Tovább nem láttam semmit, hiába is próbálkoztam bármit csinálni, nem ment, vak sötétség honolt mindenütt.

-Mit láttál Alice? -kérdezi szerelmem.

-Ed, Jas, Esme és Emmett velem fogja keresni az eltűnt személyt. Rosalie és Carlisle veletek.–mutattam a katonák felé.–Induljunk!

A srácok és anyám követtek. Egész keresés alatt csendben futottunk és kerestünk. Nem éreztünk semmit, bár a szél nem fújt, de az illata eltűnt. Így a szaglásunkra sem hagyatkozhattunk. Csak a látásunk és a gyorsaságunk maradt. A képességeink is hasztalanok voltak, nem használt a Volturis katonán. Nem értem, hogy hogyan tűnhetett el, mivel, amikor Seattle-ban azt a vámpírcsapatot intézte el, elbánt velük egyes egyedül. És most meg elrabolták és eltűnt. Nem értem azt a csajt…Futottunk már egy ideje, de semmire nem bukkantunk.

(Rosalie szemszöge)

Elváltunk a többiektől, mi észak felé vettük az irányt, futottunk és csak futottunk, de nem találtunk semmit. Egy kis idő elteltével megéreztünk négy vámpír szagát, de Belláét nem.

-Ők lehetnek azok? –kérdeztem. – De a társatok illatát nem érzem.

-Igen, ők azok! Felismerem az illatukat, de csak hárman voltak ott…A fenyőillatú vámpír nem ismerős… Nem volt közöttük. – mondta Alec.

-Gyerünk, kövessük tovább az illatokat! – utasított Jane. Ez a csaj, hogy szeret dirigálni, szeret a középpontban lenni, mint én. De nem lenne jó összetűzésbe keveredni vele a képessége miatt…

Fél perc múlva megláttunk egy házat és lefékeztünk.

-Itt vannak!! – Alec.

-Vegyük körbe a kunyhót, lesből kell támadnunk – mondta Félix.

A kis faházat körbevettük, s közben egyre közelebb araszoltunk. Eddig nem vettek észre minket, minden a terv szerint halad. Jane és én a fákról közeledtünk, míg a többiek a földön maradtak. Láttam Bellát. Az ablakból pontosan ki bírtam venni az alakját. Egy helyben állt és nem mozdult. Nézett maga elé, közben hatalmas mosoly ült az arcán. Mit csinálhat? A többiek is ezen gondolkozhattak, mivel ők is észrevették Bellát. De legalább még él, nem ölték meg…Kik lehetnek azok, akik törbecsalták? Hogyan rabolták el? Megbénították? Nem, az nem lehet, ott a pajzsa, így immunis minden képességre, vagy mégsem? Nem tudom. Egyre közelebb araszoltunk, de Bella nem mozdult és a házból sem lehetett hallani semmit. A szél sem fúj, a madarak halk szívdobogásán kívül nem lehet hallani mást. Bella, mit csinálsz? Vegyél már észre minket! Mintha csak erre várt volna felnézett ránk. Carlislera és rám mosolygott, majd intett a többieknek. Intett, hogy mennyünk nyugodtan, nem lesz semmi gond. Én ugrottam elsőnek le a fáról, majd közeledtem a ház felé magabiztosan. Bella jött kifelé a házból, nyomában négy idegen vámpírral, akik a levegőben lebegtek. Kikerekedett szemekkel néztük, hogy ez hogy lehetséges.

-A pajzsomon „állnak” – válaszolt a fel nem tett kérdésre Bella.

-Jól vagy? Megsérültél? Bántottak? Miért van lecsukva annak a srácnak a szeme? – kérdezte Jane.

-Egyszerre csak egy kérdést, ha lehet. Igen, jól vagyok, nem sebesültem meg, nem bántottak, és azért van lecsukva annak a szeme, mert ha az ember, esetünkben vámpír belenéz a szemébe, akkor az rögtön szörnyet hal. A pillantásával tud ölni – mondta Bella.

-Jó Isten! – sipított fel Jane. – Ez a vadállat még nálam is veszélyesebb, ami nagy szó!

-Igen, ezért fogom megölni.– nézett hátra a foglyokra Bella.

-Ez még ránk is veszélyes! Rögtön el kell pusztítani! – értett egyet Carlisre, és mi helyeslően bólintottunk.

-De rád nem hat ez a képesség? – kérdezte.

-Nem, erre is immunis vagyok. – mosolygott Bella.

-Komolyan mondom, olyan mázlista vagy! – nézett fel az égre Jane.

És itt minden megállt. Érezhető volt a levegőben. Nem mozdult senki, csak Bella, Carlisle és én. Megálltak a többiek, mintha nem is itt lennének. Egyszerűen lefagytak.

- Hát ez meg?!?! – tért magához Carlisle, kirázva engem is a döbbenetből.

-Megállítottam az időt – válaszolta egyszerűen Bella, mintha olyan természetes lenne.

-Az meg hogy lehetséges? – kérdeztem.

-Josh-nak – mutatott az egyik srácra. – Az a képessége, hogy lefagyaszt dolgokat, élőlényeket…és én meg lemásoltam és most használtam.

-Oh.. értjük.

(Bella szemszöge)

-Oh.. értjük. – mondta Rose.

-Hiányoztatok! – borultam mindkettejük nyakába.

-Te is Bella! – mondták.

-Jó újra látni! – ölelt meg szorosan Rose.

-Nem is olyan rég láttál, és beszéltünk telefonon is. Pontosabban ma – nevettem, és ők is velem.

-Sokat változtál – tette a vállamra a kezét Carlisle.

-Hát ti nem sokat, és hogy van a család többi tagja? – kérdeztem.

-A helyzethez képest jól. Úgy tudják, hogy már nem élsz. Esme nagyon szomorú, hogy ilyennek látja a gyerekeit, és hogy elveszítette az egyik lányát – mesélte Carlisle. – Emmett nem mond poénokat, nem szekálja a testvéreit – ezt a szót furcsa volt Carlisle szájából hallani. – Alice nem pattog, nem vigyorog, havonta egyszer kétszer, maximum háromszor megy el vásárolni. Szinte semmit sem csinál. Jasper meg komolyabb, mint volt, magát hibáztatja, mert elhagytunk téged és úgy gondolja, ha nem támadt volna rád, még mindig egy család lennénk. Mindig elmegy otthonról, mivel nem bírja elviselni a család érzelmét, és még ott van a sajátja is. És hát Ed…

-Nagyon sajnálom ezt az egészet – hajtottam le a fejem.

-Nem neked kell sajnálnod, nekünk kell, ha nem hallgattunk volna Edwardra, és nem követtük volna akkor most nem ez lenne – mondta Rose.

-Köszönöm – öleltem magamhoz szorosan őket.

-És mond csak, milyen vámpírnak lenni? – érdeklődött Carlisle.

-Jó, szeretek vámpír lenni, imádom a száguldást.

-És pontosan mióta is vagy vámpír?

-Kilenc napja.

-Hiszen még javában újszülött vagy! Még csak most változtál át! Hogy lehetséges, hogy nem támadsz rá emberekre? Hogy bírod? – Carlisle.

-Nagy az önuralmam. Egyszerűen nem bírom az emberi vért. A gépen, szinte immunis vagyok a vér illatára.

-Szinte olyan, vagy mint én…vagy akár, mint a három Volturi vezér összessége. Ez hatalmas önuralom!

-Igen az.

-És mondd csak Bella, mivel táplálkozol?

-Állatvérrel, amióta Rosalie-val táplálkoztam – mosolyogtam az illetőre.

-Igen, és akkor is nagyon jól csinálta, mint egy ezer éve élő vámpír. Nem is szakadt el a ruhája, és nem is volt rajta egy porszem sem! – lett hatalmas vigyora Rose-nak.

-Bámulatos!

-És mond csak, Alice hogy-hogy látta, hogy ki merre fog menni?

-Ja azt én küldtem Alice-nak gondolatban…

-Értem – mondta Rose.

-És mit akarsz ezekkel a vámpírokkal? – kérdezték szinkronban.

-Ezt majd elmondom, úgy, hogy már ők is hallják – intettem a társaimra.

-Rendben.

-Álljatok vissza, oda ahol voltatok az előbb, nehogy feltűnjön valami a többieknek – és közben és is visszaálltam, ahol voltam. – Ez maradjon közöttünk.

Bólintottak és visszaállítottam a rendes kerékvágásba az időt…

SEGÍTSÉG!!! :(

Sziasztok! Nagy bajban vagyok! Nem tudom, hogy hogyan folytassam a története, nem tudom, hogy hogyan kapcsolódjanak egymáshoz a fejben lévő részek.. :S Egyszerűen leakadtam, nincs per pillanat fantáziám, kiürültem.. :(
Már azt sem tudom, hogy érdemes e folytatnom, ezt döntsétek el ti!
Ha lenne ötletetek a folytatáshoz, vagy mondanátok valamit, írjatok ide:
vattacukorr@citromail.hu címre!
Várom az ötleteiteket! Aki ír, az írja le a levélben, hogy a blogon milyen néven szokott lenni! Köszi
puszi
VattaCukor

!!! INFÓ !!!

Sziiiasztok!!! Amint látjátok még élek. Sajnálom, hogy mostanában hanyagoltalak titeket, de itt a felvételi ideje... Holnap fogok központi írni a Deákban. Így is stresszes vagyok, de hogy már holnap írok, így még jobban :SS Fél 10-re kell bemenni a Deákba, 10 órakor kezdjük írni a magyart.. 45 percünk lesz rá, remélem sikerülni fog.. :) utána 15 perces szünet, majd jön újabb 45 perc matek..S: nem tudom, hogy hogy fog sikerülni, de mindent beleadok!!! Szurkoljatok nekem! A frissről annyit tudok mondani, hogy holnap délután nem udom, hogy alakulnak a programjaim, de ha minden igaz zsúfolt lesz, mindenhova megyek, bulizok, de ha lesz egy kis szabad időm írok valammenyicskét! Ahogy kész lesz a kövi feji felrakom! Ezt tudom csak ígérni, de próbálok belehúzni! Imádlak benneteket, hogy megértetek, szerintem sokan így vannak ahogyan én.. sajnálom őket, remélem ti is engem :)
puszillak titeket!
VattaCukor♥