21. fejezet

Sziaisztok! Meghoztaam a kövi fejit. Sajnálom, hogy nem hozom sűrűn a fejiket, de a suli leköt...Most végre szünet van, de így is kis balesetet szenvedtem, leestem egy lóról, mert megcsúsztunk és mondtahtni fejre estem.. : /// Remélem tetszik a feji, nincs benne semmi extra, majd a kövibe több esemény fog történni!!! KOMIKAT KÉREK!!!

Puszi

VattaCukor♥

21. fejezet

Rájuk zártam az ajtót, de Emmettnek nem lenne nehezére, hogy kinyissa. Elindultunk a lift felé, majd megnyomtam a hívó gombot. Fél per múlva meg is érkezett a lift. Beléptünk a szűk térbe, majd Jasper megnyomta a földszint gombot, és a lift elindult. A liftből kilépve elindultunk kifele, ki a friss levegőre. Jasper mutatta az utat, mondta, hogy ettől a paneltől nincs messze, így gyalog indultunk el, nem hívtunk taxit. És igaza volt, tényleg nem volt messze. Öt saroknyira volt csak, és keresztül kellett menni egy ember szemének sötét sikátoron, majd egy elhagyatottabb helyre értünk, de érezhető volt az emberek jelenléte. 

A házak sötétek voltak, mintha egyszer leégett volna ez a környék, de visszaköltözött ide pár ember. Olykor-olykor elsétáltunk egy-egy ember mellett, akik csodálkoztak, hogy beléptünk erre a környékre. Az egyik saroknál lefordultunk, majd mentünk olyan száz métert, és észrevehetően a házak magasodtak. Észrevételeim szerint a hír gyorsan terjedt, hogy idegenek tartózkodnak a településen, sok nő, gyermek és idős ember, néha előfordult férfi, aki kinézett az ablakon. Némely ember elhúzta a függönyt és úgy nézett minket, némely nem, de észrevettem őket a kiváló látásomnak köszönhetően. Majd Jasper újra balra fordult és egy iroda előtt megállt. Előtte egy fiatalabb fiú állt, gondolom őrként.

- Jó napot kívánok! Miben segíthetek? – kérdezte meg Jaspert a fiatal fiú.

- A főnökéhez jöttünk sürgős ügy miatt – mondta hivatalosan Jas.

- Sajnálom, de a főnök úrhoz csak időpontra lehet jönni, kérem kérjenek telefonon egyet.

- Az előző alkalommal, amikor itt voltam, a maga főnöke, mondta, hogy mi bármikor jöhetünk, így kérem szóljon telefonon fel az irodába, hogy itt van Jasper Hale. Fontos iratokat jöttünk intézni. És ne felejtsd említeni, hogy itt van velem a húgom – mondta Jas, olyan jó volt tőle hallani, hogy a húga vagyok. Hálásan rátekintettem, amit ő mosolyogva fogadott.

- Rendben, azonnal szólok! – vette elő a telefonját és megnyomta a gyors hívó gombot. A főnöke szépen leszidta, hogy nem figyelt oda, hogy a legbőkezűbb ügyfelével beszélt. Azonnal leküldött egy kísérőt, akire nem kellet sokat várni. Felkísért minket az iroda elé, kopogtatott, majd benyitott, minket előre engedve.

- Üdvözlöm önöket, elnézés a lenti incidensért, de az a mihaszna fiú még csak nemrég kezdett és ügyetlen. Szemtelen egy teremtés. De majd ellátom a baját…- mérgelődött hangosan az úr. – Kérem mondják el, hogy miben segíthetek!

- A húgom szeretne elintézni pár papírmunkát sürgősen. És maga lenne mindezekre a legalkalmasabb. Átadom a szót, Bella.

- A lányomnak szeretném elintézni a személyiét, útlevelét és minden személyes papírját.

- Értem, legyenek szívesek leülni. El szeretném kérni az adatokat, fényképet. Mikorra kellenének az okmányok?

- A lehető leghamarabb. Meg tudná csinálni holnapra, a pénz nem lényeg?! – mondtam mélyen a szemébe nézve.

- Hát,holnapra… az nagyon kevés idő – nézett velem farkasszemet. – De magának megoldható! Átrakom a többi megrendelőm későbbi időpontra, magukat elsőnek berakva.

- Azt nagyon megköszönném! – mosolyogtam rá.

- Akkor az adatokat elkérném, és rögtön neki is állnék. – vette elő noteszét, melybe felírta a személyes adatokat. Vigyáztam, hogy egy kevés köze se legyen a mostaniakhoz, közben Jasper átadta  Lily fényképét.

- Rendben, holnap szíves örömest várom önöket! – állt fel a helyéről, és csókolt nekem kezet. Szép is lenne, ha Jaspernek is, mondjuk manapság már nem ritka annyira az azonos nemi viszony… - A viszont látásra!

- Viszlát! – léptünk ki a szobából. Kisétáltunk az épületből, közben elköszöntünk az újonctól. Remélem nem fog kapni, hiszen még csak most kezdett.

- Te megbabonáztad Henriket? – nézett felém meglepődötten Jasper.

- Hogy mit csináltam?

- Megbabonáztad. Átvetted az agya fölött az uralmat…Hogyan csináltad? –álltunk meg az utcán.

- Nem tudom… Én észre sem vettem…

- Különös…Biztos ez is egy képességed – állapította meg a tényeket.

- Frankó. Éééés ráérsz e most egy fél órára? – kérdeztem meg.

- Ha nem érnék rá, akkor most sem lennék itt.

- Igaz, hülye kérdés volt. Eljössz velem kocsit venni?

- Elmehetek, és milyet akarsz venni?

- Még nem tudom, majd kiderül az üzletben.

- Oké, akkor induljunk. Innen messze van az autó üzlet, ha gyalog megyünk hosszú időbe telik.

- Odateleportálunk – Mondtam hirtelen. – Gyors és egyszerű.

- Oké.

- Fogd meg a kezem! – nyújtottam felé, meg is fogta. Kapaszkodj, nem tudom, hogy neked milyen érzés, de elsőre furcsa és szédítő, mivel gyors, de meg lehet szokni.

- Értem, induljunk!

- Még nem, mivel nem tudom merre van az üzlet. Mond el pontosan az útirányt – kértem, amit egy perc múlva meg is tett. Az üzlet melletti kis utcába teleportáltam magunkat.

- Huhh..ez..furcsa volt… - ébredezett Jas, amin mosolyognom kellett.

- Az, és nem sokan tudnak megélni egy ilyen "élményt".

- Igaz, menjünk és nézzünk ki neked egy jó kocsit – húzott a bejárat felé.