15. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a 15. fejezetet. Remélem tetszeni fog. Nem tudom, hogy mikorra tudom hozni a kövi fejit, de most nagyon leakadtam... De amint kész felrakom! Jó olvasást! Léccciii írjatok komikat! :D erőre is köszi♥

puszi

VattaCukor♥

15. fejezet

(Bella szemszöge)

Ahogy letettem a telefont, indultam volna befelé, de nekiütköztem egy kemény valaminek. Felnéztem és megpillantottam egy vörös íriszt. Körbe pillantottam és körbevett négy nomád. Akinek nekimentem gúnyosan elmosolyodott. Próbáltam kitépni magam a karjaiból, kevés sikerrel.

-Eressz el! –sziszegtem rá, közben rángattam magam a szorításából. Éreztem rajta, hogy most táplálkozott, így nálam erősebb.

-Álmodban babám -nevetett fel.

-Ha nem tudnád, a vámpírok nem alszanak, és nem vagyok a babád –nem szabadultam, kezdtem dühös lenni. Beleharaptam a fogva tartóm karjába. Ő felüvöltött. Ellökött magától a másik karjába.

-Fogd szorosan, olyan, mint egy vadmacska -simított végig arcomon, közben testét az enyémnek préselte. – És eleve, az vagy nekem, aminek csak akarom –csókolt volna meg, de elfordultam. Erőszakosan maga felé fordította a fejem és rányomta ajkait az ajkaimra. A nyelvével bebocsájtást kért a számba, de nem engedtem. Kaptam egy hatalmas pofont. Az agyam kezdte ellepni a vörös köd, szemem már fekete volt a dühtől.

-Vedd rá, hogy kövesse az utasításaimat –szólt hátra az egyiknek.

-Igenis! -szólt vissza egy mély hang. Nem értettem, hogy miről beszél, így használtam Aro képességét. Az egész életét megláttam pár másodperc alatt. De csak a lényegre figyeltem oda. Annak a Tom nevű vámpírnak az a képessége, hogy bárkit, bármire rávesz. Bevetettem Edward képességét:

-Együtt leszel Nick-el és hozzánk csatlakozol! Együtt leszel Nick-el és hozzánk csatlakozol!... –ismételgette.

Nem történt velem semmi, a pajzsom megvédett. De nem bukhatok le, semmiképp sem tudhatják meg a képességem az ismeretlen vámpírok. Így kénytelen voltam azt tenni, amit „parancsolt”. Hát Aro se tud sokat, ez így a legjobb. Ellazítottam az izmaimat és hagytam magam. A fiúk győztesen elmosolyodtak.

-Ezzel megvolnánk! –ölelt magához, majd erőszakosan magához rántott és vágyakozóan megcsókolt. Nem tehettem mást,elvileg „irányítanak”. Észrevétlenül elővettem a telefonomat és bepötyögtem: Sziasztok! Kijöttem, elraboltak, az egyiknek van képessége, bárkit irányítani tud, de engem nyugi nem, csak azt hiszik. Demetri bír követni a képességével remélem. De ne gyertek közel, becserkészem őket!!! –a telefonom lezártam, úgy hogyha kinyitják, ott legyen az üzenet.

-Na, gyere babám, elmegyünk innen –karolta át a derekam.

-Oké –bújtam oda hozzá, persze undorodtam tőle. Észrevettem az egyik ház tetejéről Alec-et, aki ugrásra készen állt. Leintettem, hogy nehogy ugorjon. Mutogattam neki a telefonom, elsőnek nem értette, hogy mi van, majd bólintott, hogy megértette. Kiterjesztettem mellém a fizikai pajzsom és ráhelyeztem a telefont. A nomádok nem vettek észre semmit, szerencsére. Emeltem a pajzsom Alex felé, aki levette róla a telefonom és elolvasta. A szemében félelem csillant. Beértünk az erdőbe és futásnak eredtünk. Forks felé vettük az irányt. Megrémültem, nem ismerhetnek meg! Most mit csináljak? Mi van ha az erdőben lesz az apám és vadászik a vadakra? Megölik? Azt már nem hagyom, én ölöm akkor meg ezeket a tuskókat. Vagy ha a rezervátum határát átlépjük? Utánunk erednek a farkasok! Vagy ha a Cullen család vadászik, én még nem készültem fel a találkozásra .A gondolkodásomból Nick ébresztett fel.

-Cica, van-e képességed?

-Igen, van –melyiket mondjam… hmm… lássuk csak…

-És mi? –kíváncsiskodott. Mondhatnám ezt is neki:- Őőő várj, mert gondolkozok, hogy melyiket mondjam.

-Látom, az emberek illetve vámpírok múltját –azt mondtam, amelyiket ma szereztem. Észrevehetően rémült képet vágtak ami kíváncsivá tett, hogy miért is, így belehallgattam a gondolataikba: -Mi, lesz, ha meglátja a múltját? Rájön, hogy elraboltuk?–és ilyenekre gondoltak mindannyian.

-Nektek van?

-Aha, van nekünk is. Josh lefagyaszt dolgokat, élőlényeket, persze nem úgy hogy jégszobor lesz hanem megállítja őket az időben. Ben képeket tud küldeni elmékbe. Tom bárkit rávesz bármire. Én beleolvadok a környezetbe -sorolta el.

-Ez mind tök jó!– mosolyodtam el. Kiterjesztettem a pajzsom és beszippantottam a képességüket.

-Ja, de a házunknál ott maradt a vezérünk, és neki a képessége, hogy megöl bárkit a tekintetével. Szóval vele vigyázni kell -mondta. Ilyet se hallottam még. Hogy a tekintetével öl? Szentséges Úr Isten!!! Ő egy veszélyes vadállat. Jane képessége is veszélyes, de hogy ennek a fickónak a képessége ezerszer rosszabb. A tekintetével öl. Még a gondolatától is megborzongtam.

-Hogy hívják? –kérdeztem, a hangomból nem hallatszott a félelem.

-Damon, de nekünk csak vezér –válaszolt –Mindjárt ott vagyunk.

Felmértem a terepet, elhagytuk Forks-ot. Alaszka felé tartottunk. Messze, emberi szemnek még láthatatlan, megláttam egy hatalmas fehér házat. Hirtelen azt hitem, hogy ez a Cullen villa, de ahogy jobban megnéztem, nem az volt. Egyre jobban közeledtünk, a félelem kezdett eluralkodni rajtam. Mi lesz, ha meg akar ölni engem a tekintetével? Nem tudom, hogy hat e rajtam a képessége. Hát majd most kiderül. Ha megölne, védekezek, ha tudok.

-Eddig voltál az enyém cica, mostantól Damon irányít - mondta Tom. Én csak bólintottam. Rendeztem arcvonásaimat. A félelmem kiűztem magamból. Megnéztem mindannyiuk érzelmét. Nick csalódott volt, magának akart. Ben és Josh kisebb vágyat érzett irántam. Tom és érzett irántam valamit, de ő inkább koncentrált. A ház felől Damon birtoklási vágyat sugárzott hatalmas erővel és büszkeséget érzett. Gyorsan a házhoz értünk. Nick ellépett mellőlem.

-Csakhogy visszaértetek, látom hoztatok játszótársat –mosolyodott el. –Gyere beljebb, körbevezetlek – nyújtott kezet, amit elfogattam és mentem utána. Remélem minél hamarabb ideérnek a többiek.

(Jane szemszöge)

Bella már több mint 10 perce kiment, ha bejött volna, már itt lenne velünk. Nem hinném, hogy elszökött, ő nem olyan, de az ő esetében minden előfordulhat. Néztem minden irányba és Alec alakját véltem felfedezni. Szúrós pillantást lövelltem felé.

-Minek jöttél ide be? –förmedtem rá, amikor ideért mellénk. Átnyújtotta Bella telefonját és elolvastam: Sziasztok! Kijöttem, elraboltak, az egyiknek van képessége, bárkit irányítani tud, de engem nyugi nem, csak azt hiszik. Demetri bír követni a képességével remélem. De ne gyertek közel, becserkészem őket!–Hogy rabolhatták el őt, amikor ott van a pajzs, ha felhúzza maga köré a közelébe se bírnak menni.

-Hogy rabolták el? –néztem Alec-re.

-Kit raboltak el? –jött mellénk Dem és Félix.

-Bellát, és szerintem nem elrabolták, hanem ő maga ment velük, hogy elcsalja azokat Volterába –mondta Alec.

-Lehetséges, de induljunk utána, nehogy valami baja essen, mert akkor végünk, Aro az kinyírna minket.

-Menjünk!-egyeztek bele. Demetri elkezdte követni Bella illatát, de alig érezte, még a képességével is, mi nem is éreztük. Már 5 perce futottunk és megéreztünk 7 ismerős vámpír illatát. A Cullenék!

-Gyertek, hátha látták Bellát a Cullenék! -hívtam őket, hogy kövessenek. Követtek szorgosan, nem mertek ellent mondani nekem, mert azt megjárják. Gondoltam, hogy a Cullenék vadásznak. De hogy bírják meginni az állati vért? Gyengébbek tőle.Wáá… undorító, gyengébb is lennék tőle és sebezhetőbb is.

-De legalább mi nem embereket mészárolunk le mint ti  –mondta a gondolatolvasó Cullen. Hát persze kiolvasta a gondolataimból.

-Miben segíthetünk? -állt elénk Dr. Cullen.

-Láttatok erre négy nomád vámpírt és velük a társunkat? –kérdezte fivérem.

-Nem, nem láttuk –válaszolta a manó kinézetű lány.

-Miért, mi történt?–kérdezett rá rémülten a szőke lány és Dr. Cullen.

-Elrabolták, üzent nekünk a telefonjával, hogy kövessük, de eltűnik pár percen belül az illata, így még Demetri is épphogy érzi.

-Értjük…de miért nem bírja követni?–kérdezte az agyturkász.

-Az most mindegy! Induljunk a társuk előkerítésére –szólt közbe a szőke. Az összes Cullen döbbenten nézett a szőkére, kivéve Dr. Cullen-t.