8. fejezet

Sziasztok! Meghoztam! Remélem tetszik! Jó olvasást!

8. fejezet. Vásárlás

(Bella szemszöge)

A trónterem előtt megálltam, majd bekopogtam. Vártam, míg kiszólnak, majd beléptem a terembe.

- Ááá… Bella, jobban vagy már? – kérdezte Aro. Ahogy láttam többen voltak a trónteremben.

- Nem igazán, van még fölösleges energiám – mondtam, s közben mosolyogtam.

- Úgy hiszem, szeretnél mondani valamit – mosolyodott el.

- Igen, szeretnék elmenni, vásárolni, attól lenyugodnék, kikapcsolódnék – mondtam, és Aro-ra néztem könyörgően.

- Nem is tudom, Bella. Hiszen még újszülött vagy, mi lesz, ha rátámadnál egy emberre? – kételkedett Aro. Nem mondhatom, hogy Rosali Hale (Cullen) lefog. Ki kell találnom valamit, ami legelsőnek eszembe jutott mondtam is.

- Ha nem bírom ki, akkor elfutok, de menni fog, tudom. Senkire sem fogok rátámadni – biztosítottam.

- Bella, ha valami baj történik a te felelősséged lesz! – egy szóval, ha lebukok, meghalok.

- Értem –bólintottam, majd meghajoltam. –Viszlát.

- Várjál, ezt neked szeretnénk adni Isabella, kérlek, fogadd el. - nyújtott felém egy kis dobozkát. – És ezt a kártyát, mindenkinek van Volterában egy nagy összegű bankkártyája.

- Köszönöm - hajoltam meg ismét. De ahogy Aro és a én kezem összeért meghallottam a gondolatait.: „ Küldjek-e utána valakit?... De tud vigyázni magára, nem hinném, hogy rátámadna egy emberre. Létezésem során, ilyet sem hallottam még újszülöttől, hogy vásárolni szeretne. Isabella más, mint a többi vámpír, ebben is különleges.” Ezen meglepődtem, biztos voltam benne, hogy küld valakit utánam. Viszont akkor kimagyaráztam volna magam.

Aro hangja rántott vissza a jelenbe.

- Megnézed, hogy mi van a dobozban? – kérdezte nyájasan. Ezt utálom Aro-ban.

Kinyitottam a dobozt és egy V betűs nyaklánc volt benne, ez a Volturi címere. Ilyet nem mindenki kap, csak az erősek és a „kedvencek”, és én sajnos a kedvencekhez tartozom.

- Ez csodálatos! Nagyon örülök ennek – örültem is, de nem is. Azért örültem, mert erős vagyok, de nem örültem annak, hogy most már jobban kell tisztelnem a 3 vezért. Jó volt úgy ahogy eddig. – Még egyszer köszönöm!

- Szívesen, de most már menj, töltsd kellemesen az időt.

- Viszlát! – és kiléptem a teremből. Felrohantam a szobámba és magamra kaptam egy normális ruhát, örültem, hogy megszabadulhattam köpenytől. Leengedtem a hajam és felraktam egy fullcapot. Felraktam a nyakláncot, amit Aro-tól kaptam, ha találkoznék, valakivel, nehogy kérdezősködjön. Amint felöltöztem mentem is Rose-hoz. Nem futottam össze senkivel, de eszembe jutott valami. Nem sétálhatok be az üzletekbe vörös szemmel, ezért gyorsan megkerestem Jane-t.

- Jane lenne egy nagy kérésem – rohantam oda hozzá.

- Persze, mond csak – mosolygott rám kedvesen, a mosoly jobban áll neki, állapítottam meg.

- Tudnál adni kontaktlencsét, nem sétálhatok vörös szemmel az üzletekben – kértem. – Persze, ha csak van.

- Van! De csak kék, kék volt a szemem emberkoromban, ezért Aro-tól kéket kaptunk –mondta és húzott a szobája felé. Ahogy hozzáért a kezemhez meghallottam a gondolatát. „Úgy gyűlölöm Alecet amit Bellával tett, nem gondoltam volna róla, hogy ilyen szemétláda tud lenni egy lánnyal. Elég bunkó volt, de kapni fog tőlem…” Ezen jót nevettem magamban. Kíváncsi vagyok mit fog vele csinálni.

- Tessék, ezeket neked is adom, de ez a smink nem áll jól neked. – nézett rám. Leültetett egy székre és valamit csinált a szememnél. 10 másodperc múlva kész is lett. – Kész vagy! Így sokkal jobban nézel ki – méregetett. – De nem kell ez a sapka.

- Köszi, mindent, de már futok is mielőtt felkel a nap – álltam fel. – Szia!

Gyorsan odaértem Rose-hoz, de már másik ruhában várt rám és ki is volt festve.

- Jól nézel ki, jó áll a kék kontaktlencse – mosolygott rám, észre sem vettem, hogy Jane mikor rakta be.

- Te sem panaszkodhatsz –néztem végig rajta.

- Induljunk, mindjárt felkel a nap! – és futottunk a város felé. Nem tudom, hogy melyik város lehetett, de nagy volt.

- Hol kezdjük? Cipők, ruhák, fehérneműk vagy kiegészítők? –kérdezte Rose.

- Nekem mindegy, ott ahol szoktad.

Nagy meglepetésemre nyitva volt a pláza és voltak emberek is. Az emberek mellett elsétálva sokan utánunk néztek és a fiúk még fütyültek is.

- Te ezt szereted? – kérdeztem Rose-t.

- Én szeretek a középpontban lenni, ahogy már tudod. De ide menjünk be, ez nagyon jó üzlet. Szeretem a Guccis dolgokat – kacagott fel Rose. Erre többen fütyülni kezdtek. Vettünk pólókat, nadrágokat, tornacipőket, magassarkúkat, amiket elleneztem, de Rose mondta, hogy jó állnának. Ezért vettünk 7 pár magas sarkút. Épp egy kék, mély dekoltázsú pólót és egy fekete csőnadrágot próbáltam, amikor megcsörrent Rose telefonja.

- Emmett az, biztos aggódnak – mondta és kinyomta.

- Szerintem is, Alice biztos nem látja a jövődet, mert itt vagyok – szóltam ki a próbafülkéből. –Na, milyen? – léptem ki.

- Nagyon jó áll. Ezt meg kell venni! – mosolyodott le Rose.

Rose is felpróbált pár ruhát és cipőt. Már vagy huszadszorra csörgött a telefon, felváltva hívták.

- Rosalie, vedd fel és mond meg nekik, hogy jól vagy. Hátha békén hagynak – mondtam neki.

- Igazad van, felveszem – rakta le a 12 db nejlonszatyrot egy padra. Én is így tettem.

- Halló? – szólt bele a telefonba.

- Végre, hogy felvetted! Hol vagy és mit csinálsz? Miért nem látlak? Ki van veled? – záporoztak Alice-ból a kérdések.

- Nyugi, élek és vásárlok. Egy barátnőm van velem –hadarta Rose.

- Hogy hívják? És mikor jössz haza? –Alice.

Rose rám nézett segélykérően és én tátogtam, hogy Marie.

- Marie a neve és nem tudom. Majd megyek! Sziasztok! – nyomta ki a telefont. 

- Ez gyors volt – nevettem fel, Rose csak bólintott. – Gyere, menjünk, vegyünk ajándékot a családodnak. Én is veszek még pár cuccot valakiknek.

- Bella, aki az én családom, az a tiéd is. Te már családtag vagy amióta Edward elhozott hozzánk – Mondta szigorúan csípőre tett kézzel.

- Rendben, köszi, de vegyünk Alice-nak pár jó ruhát, gondolom most is teljesen ki van, hogy nem hoztad el vásárolni. Meg a többiek is kapnak valamit. Ezt már biztos nem látja Alice.