2. fejezet: Alec-el

Sziasztok! Meghoztam a 2. fejezetet! köszönöm a komikat! Nagyon sokat jelent nekem! És a 13 rendszeres olvasót is köszönöm! 2- nap alatt. Íme a fejezet:

2. fejezet Alecel

Égtem a tűzben. Gyötrődtem és kínlódtam. A tűz egyre csak nőtt, s már mindenem égett. Oltsa már el valaki ezt a nyavalyás tüzet vagy öljenek meg! Elég! Ordítani akartam, de nem tettem. Nem tudok így tovább élni! Mozogni sem tudtam, mintha ólomsúlyt raktak volna minden porcikámra. Már órák óta éghettem, vagy napok óta? Nem tudom, nem érzékelem az időt. Egyszer csak a tűz elkezdett visszahúzódni a lábamból és a karomból, a szívemre. A tűz már csak a szívemet égette. Ennél rosszabb már úgysem lehet, de tévedtem. A tűz kétszer jobban égette a szívem, mint a testem. Lépteket hallottam a szobában, majd leült valaki az ágy szélére. Suttogta:

- Mindjárt vége!

Akkor nagyon örülök! A szívem őrült iramba kezdett. Már azt hittem kiszakítja a mellkasom, de dobbant egy utolsót és megállt. Vége. Vámpír lettem! Kipattantak a szemeim és mindent láttam. A porszemeket a levegőben, a falon a repedéseket és az ecset nyomát. A hallásom is kiélesedett. Hallottam, ahogy a gyerekek nevetgélnek és a felnőttek beszélgetnek az udvaron.

- Hogy vagy? – kérdezte egy női hang.

- Remekül, örülök, hogy már nem égek. –mondtam.

- Pedig meg se szisszentél, elsőnek azt hittem, hogy Aro megölt. Ja, egyébként a nevem Jane, Alec húga.

- Őrülök, hogy megismerhettelek. – öleltem meg, Jane is visszaölelt.

- Gyere, mennyünk le Aroékhoz. –pattant fel.

- Rendben.

- Tudtad, hogy a bátyámnak bejössz és még több srácnak? –kacagott Jane. – Ja, persze, hogy is tudhatnád, még csak most ébredtél fel.

Bejövök Alecnek? Uh.. ez váratlan volt.

Ugyanazon az úton mentünk le, amin felfele. Csak most futottunk. Nagyon jó érzés a gyorsaság. Pár pillanat múlva már ott is voltunk a trónterem előtt és Jane benyitott. Minden ugyanúgy volt ahogy ezelőtt láttam, kivéve nem volt ott a tűz és mindent élesebben láttam

- Áá.. Marie felébredtél. – köszönt hízelgőn Aro. Közbe megfogta a kezem, hátha lát valamit.

- Igen.. – válaszoltam szerényen. Majdnem elnevettem magam amikor észrevettem, hogy nem használt rajtam a képessége.

- Látom megmaradt a pajzsod.. kíváncsi lennék fejlődött e fizikaivá. – gondolkozott hangosan.

- Marie, nem kapar a torkod? – kérdezte Caius.

- Csak egy kicsit. – válaszoltam.

- Látom az önuralmad is hatalmas. Nagyon erős vagy, ahogy mondtam. Alec, kérlek vidd el Marie-t vadászni.

- Igenis mester. – hallottam meg Alec hangját. De gyönyörű a hangja, talán nekem is bejön egy picikét? Jól néz ki, tetszik, kinézetileg aranyos.

Láttam, hogy Jane odakacsint Alec-nek. Alec csak megrázta mosolyogva a fejét, kinyitotta előttem a tölgyfaajtót és elindultunk az első vadászatomra. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak  futottunk a mezőkig.

- Azt a földesurat vadászd le és csak hallgass az ösztöneidre. – mondta Alec gyönyörű bársonyos hangján.

Tettem, amit mondott, mindent kizárva az elmémből. Odarohantam a földes emberhez, kitekertem a nyakát és kiittam az összes vérét. Ahogy végeztem eldobtam a hulláját és Alec meggyújtotta a holtestet.

- Ügyes voltál. – dicsért meg. – Nem vagy még éhes?

- Nem, köszi, ennyi bőven elég volt. - mondtam kedvesen.

- Gyönyörű vagy!

- Köszönöm. –ha ember lennék, tuti elpirulnék. – De te sem panaszkodhatsz.

Alec elmosolyodott és közelebb hajolt hozzám. Éreztem ajkamon a leheletét, mézédes volt. És megcsókolt. Gyengéden, de teli vággyal. Én is visszacsókoltam és átfogtam a nyakát és beletúrtam a hajába. Alec a hátamat simogatta és benyúlt a felsőm alá. Az oldalamat, a gerincemet és a derekam simogatta. Nagyon jó érzés volt, új érzéseket keltett bennem, olyanokat, amikben eddig nem volt részem. Felemelt a fenekemnél fogva és én automatikusan a lábam a dereka köré fontam. Ajkával a nyakam gödröcskéjét csókolta. Minden porcikám beleremegett. Ezen Alec csak elmosolyodott.

- Szeretlek!- búgta.

- Én is - vágtam rá gondolkodás nélkül

- Megengeded? - kérdezte megbabonázva.

- Igen, de ne itt, a szobádban. - mondtam ész nélkül.

És elkezdett futni Voltera felé. Felugrott a falra és beugrott az egyik ablakon. Gondoltam, hogy ez a szobája. Nem gondoltam senkire és semmire, a vörös köd rátelepedett az elmémre. Lefektetett az ágyra és leszedte rólam a felsőmet, és én a köpenyét. De közben egy pillanatra sem szakadtunk el egymás ajkától. A ruhák egyre csak fogytak rólunk. De nem sajnáltam. Rajtam már csak egy melltartó és egy bugyi volt, rajta pedig már csak egy bokszer. Alec elharapta a melltartó pántomat, ami a földön kötött ki. A bugyim még rosszabbul járt, darabokra szakadt, de Alec bokszere sem járt másképp. Alec dereka köré fontam a lábam és a csípőm nekinyomtam az övének. Alec vette az adást és megtette, amit kívántam. Egyszerre nyögtünk fel, szépen lassan mozogva bennem, nem okozva fájdalmat…

Ahogy közeledtünk a csúcs felé, egyre gyorsabb iramba kezdett, hogy egyszerre érjünk a csúcsra. Ez volt eddigi vámpírlétem  legjobb érzése. Örültem, hogy az érzések nem múltak ki vámpírságomra belőlem. Alec lefordult rólam az oldalára és engem nézett. Végignézett rajtam, de meglepő módon nem jöttem zavarba.

- A ruhádnak annyi- szólalt meg.

- Kellene szerezni másikat, hogy ne tűnjön fel senkinek..- mondtam

- Felöltözök és Janetől hozok neked ruhát- kelt fel és a ruháihoz nyúlt, de én visszahúztam.

- Nekem így jobban tetszel ruha nélkül- mondtam.

- Hidd el te is nekem, de ha nem sietünk fel fog tűnni mindenkinek, hogy nem csak vadásztunk.

- Igazad van, de siess vissza. - szóltam rá.

Alec kirohant felöltözve, és fél perc múlva vissza is jött kezében ruhákkal.

- Jane-nak fel fog tűnni, de előle nem lehet semmit eltitkolni. Mint, ahogy Aro elöl sem.

- De egyszer mindenki meg fogja tudni. – mondtam öltözés közben.

Egy perc múlva már mindennel kész voltunk és mentünk a trónterem felé.

- Látom megjöttetek. - köszönt Aro, és Alec kezéért nyúlt. – Ohh..

- Valami baj van, Aro?- kérdezte Marcus.

- Nem nincs, Marie-nak elég volt egy ember. – mondta Aro, és rám kacsintott, hogy csak én lássam. Ezen mosolyogtam.

- Elezar visszajött, amíg vadászni voltatok, igazat mondtál Marie. Elezar kérlek, nézd meg milyen képessége van Marienak…